184665. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-1,2-benzotiazin -3-karbonsav-1,1-dioxid előállítására

1 184 665 2 A találmány tárgya eljárás bizonyos nem-szteroid­­szerkezetű gyulladáscsökkentő szerek köztitermékéül szolgáló 3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin­­-3-karbonsav-l,l-dioxid előállítására. Részletesebben, a találmány tárgya eljárás a fenti karbonsav-származékok oly módon történő előállítására, hogy a 3,4-dihidro-2- -metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karbonsav-l,l-dioxid aikil- vagy aralkil-észtereit bázikus körülmények között hidrolizáljuk. Az így nyert vegyületet az N-(2Lpiridil)­­-3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l ,2-benzotiazin-3-karbox­­amid-l,l-dioxid és az N-(tiazol-2’-il)-3,4-dihidro-2-metil­­-4-OXO-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxamid-l ,1 -dioxid, két gyulladáscsökkentő szer előállítására használjuk fel. A szakmában járatosak előtt ismeretes, hogy a ß-oxo­­karbonsavak nem stabil vegyületek, mivel hajlamosak a dekarboxileződésre. Ugyancsak ismeretes az irodalom­ból [3.892.740. számú amerikai szabadalmi leírás (1975. július 1.); J. Heterocyclic Chem., 13, 333 (1976)], hogy 3.4- dihidro-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karbonsav-l,l­­-dioxid-származékokat a megfelelő észterek hidrolízise útján már előállítottak, azonban ezek keletkezésűket kö­vetően hamarosan dekarboxileződtek. Instabilitásuk az­zal magyarázható, hogy ezek is /3-oxo-szerkezetűek. A gyulladáscsökkentő szerként használható N-szub­­sztituált-3,4-dihidro-4-oxo-2H-l,2-benzotiázin-3-karbox­­amid-l,l-dioxidok előállítását a 3.591.584. számú (1971. július 6.), a 3.891.637. számú (1975. június 24.) és a 3.892.740. számú (1975. július 1.) amerikai szabadalmi le­írás adja meg. Az első említett szabadalmi leírás két szintézisutat ír le az N-szubsztituált-benzotiazin-karboxamid-1,1-dioxidok előállítására: a) a megfelelő 3,4-dihidro-4-oxo-2H-l,2- -benzotiazin-l,l-dioxid reagáltatása valamely szerves izo­­cianáttal; és b) a 3,4-dihidro-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin­­-3-karbonsav-l,l-dioxid észtereinek ammóniával vagy va­lamely megfelelő aminnal végzett ammonolízise. A másodikként említett szabadalmi leírás olyan rokon­szerkezetű vegyületek előállítását ismerteti, ahol a nitro­génatomon lévő szubsztituens valamely heterociklusos csoport, ezeket transzamidálási reakcióban állítják elő. A harmadikként említett szabadalmi leírás szerint oly mó­don lehet ilyen karboxamid-származékokat előállítani, hogy először valamely kondenzálószer (diciklohexil­­karbodiimid, foszfor-oxiklorid, N-etoxikarbonil-2- etoxi-l,2-dihidro-kinolin) jelenlétében a megfelelő ami­­nokkal kezeljük a 3,4-dihidro-4-alkoxi-2H-l,2-benzo­­tiazin-3-karbonsav-l,l-dioxidokat, majd az ilymódon nyert 4-alkoxi-karboxamidokat valamely ásványi savval kezelve 4-oxo-vegyületekké alakítjuk át. Valamennyi említett szintézisut során gondosan elkerü­lik, hogy akár csak átmenetileg, köztitermékként is 3.4- dihidro-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3-karbonsav-l,l­­-dioxid keletkezzék, hogy ezáltal ne legyen szükséges egy kevéssé stabil /3-oxo-savval dolgozni. Az ilyen és ha­sonló szerkezetű savak említett instabilitása összehang­­ban van a /3-oxo-savaknak azzal a jól ismert tulajdonságá­val, hogy könnyen dekarboxileződnek. Váratlanul és meglepő módon azt találtuk, hogy kristá­lyos állapotban elő lehet állítani és a reakcióelegyből ki lehet nyerni a 3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzo­­tiazin-3-karbonsav-l,l-dioxidot (I képlet), amely szobahő­mérsékleten stabil vegyület, oly módon, hogy valamely hidroxilion-forrás jelenlétében elhidrolizáljuk az említett vegyület valamely észterét, majd pH = 6 alatti értéken savanyítjuk a reakcióelegyet. 2 \z ily módon előállított sav egyes, fent említett nem­­-szteroid-szerkezetű gyulladáscsökkentő szerek, mint például a II. általános képletű, ahol a Z 2-piridil- vagy tiazol-2-iI-csoport, vegyületek oly módon történő előállításának értékes köz­titerméke, hogy e savval acilezzük a megfelelő aminokat. A 3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzotiazin-3- -karbonsav-l,l-dioxidnak a jelen találmány szerinti előál­lítási eljárásának lényege, hogy a III általános képletű, ahol az R 1—12 szénatomszámú alkilcsoport, vagy az alkil­részben 1—3 szénatomot tartalmazó fenil-alkil -csoport, vegyületeket valamely hidroxilion-forrás jelenlétében hidrolizáljuk, majd a reakcióelegy megsavanyítása útján nyerjük az I képletű vegyületet. Az I képletű, valamint a II és III általános képletű ve­gyületek, keto- és enol-tautomerek elegyei, amint ezt a 3.892.740. számú amerikai szabadalmi leírásban olvas­hatjuk. Az itt megadott I képlet, valamint a II és III álta­lános képlet is a ketoformákat adja meg. A találmány ol­talmi körébe azonban beletartozik mind a keto-, mind az enol-forma, de egyszerűség kedvéért csak a keto-formát mutatjuk itt be. A kiindulási 3,4-dihidro-2-metil-4-oxo-2H-l,2-benzo­­tiazin-3-karbonsav-l,l-dioxid-észtereket a 3.591.584. szá­mú amerikai szabadalmi leírásban foglaltak szerint állít­juk elő. Előállításuk egyszerűsége miatt előnyösen elsősorban az 1—4 szénatomszám alkil-észtereket, és kü­lönösen a metil- és etil-észtert alkalmazzuk a hidrolízis kiindulási anyagául. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint úgy végezzük a III. általános képletű észtereket hidrolízisét, hogy hidroxilion-forrásként fém­­-hidroxidokat, mint például alkálifém- vagy alkáliföld­­féni-hidroxidokat használunk. Végezhetjük a hidrolízist vizes vagy nem-vizes közegben. Ha vizes reakcióelegy­­ben dolgozunk, akkor 20 °C és a reakcióközeg forrpontja közötti hőmérsékleten végezzük a reakciót. Fém-hid­­roxidként előnyösen alkálifém-hidroxidokat használunk, mivel ezek jobban oldódnak vízben, mint az alkáliföld­­fém-hidroxidok. Alkálifém-hidroxidként előnyösen nátrium- vagy kálium-hidroxidot használunk, mivel ezek könnyen hozzáférhetők, és mivel — tekintettel az esetle­ges nagyléptékű műveletekre — gazdaságilag is előnyö­sebbek, mint a többi alkálifém-hidroxid. Aruk és hozzáférhetőségük miatt a kalcium- és mag­­nézium-hidroxid előnyösebb, mint a többi alkáliföldfém­­-hidroxid. Fémhidroxidokon kívül kvaterner ammónium-hidroxi­­dokat is alkalmazhatunk, mint például tetraalkil-ammó­­nium-hidroxidokat, trialkil-benzil-ammónium-hidroxi­­dokat vagy dialkil-dibenzil-ammónium-hidroxidokat, ahol az alkilcsoportok 1—12 szénatomot tartalmaznak. A fém-hidroxid és a kiindulási észter mólaránya nem kritikus tényező, és általában körülbelül 1:1 és körülbelül 10:1 között van. A gyakorlatban kielégítő sebességgel és termeléssel hajthatjuk végre a hidrolízist, ha ez az arány körülbelül 1:1 és körülbelül 5:1 között van. Ha a találmány szerinti eljárás egy további előnyös ki­vitelezési változata szerint nem-vizes közegben dolgo­zunk, hidroxilion-forrásként ebben az esetben is a fent felsorolt fém-hidroxidokat használhatjuk. Megfelelő re­akciósebesség elérése céljából ilyen esetekben kihasznál­juk valamely korona-éternek, vagyis egy makrociklusos 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom