184651. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a hatóanyag lassú feszabadulását biztosító, porózus bevonattal ellátott porózus szemcsék előállítására

2 mennyiségben valamilyen szerves poliizocianátot tar­talmaz; majd a szemcsére olyan vizes oldatot viszünk, mely katali­zátorként 0,01—10 súly% mennyiségben egy bázisos, szerves tercier amint és valamilyen karbonsav-alkil­­-ón-származékot tartalmaz. A találmány fenti eljárással impregnált szemcsére vo­natkozik. A találmány szerinti eljárásra és termékre jellemző, hogy egy polikarbamid-bevonatot in situ (helyben), a két folyadékfázis határfelületén alakítunk ki. A találmány ér­telmében a reakciórésztvevők csak azon a helyen kerül­nek egymással érintkezésbe, ahol a porózus bevonat kia­lakul. Ez az eljárás különbözik a technika jelenlegi állása szerint szemcsék bevonására alkalmazott módszerektől, amelyek szerint a bevonat kialakításához szükséges összes alkotórészt előzetesen egységes folyadéktömeggé keverik, s ezt egyetlen művelettel viszik fel a szemcsére. A találmány szerint a szerves oldatot külön művelet­ben, a vizes oldat alkalmazása előtt visszük a szemcsére. A szerves oldat felvitele után a pórusoknak legalább egy része olyan folyadéktömeget tartalmaz, amelyben a polii­­zocianát oldott állapotban van. Jóllehet némi mennyiségű oldott poliizocianát elkerülhetetlenül a szemcse külső felületére jut, ez utóbbinak a mennyisége a pórusokban lévő mennyiséghez képest elhanyagolható. A vizes oldat felvitelekor folyadék-folyadék határfelület alakul ki a pó­rus nyílásánál, vagy a vizes oldattal va[ó feltöltődés mér­tékének megfelelő mélységben. E határfelületen a követ­kező reakciók játszódnak le (a poliizocianátot —NCO-val jelöljük): —NCO + H20 katalizátor —NH— —C02H bomlékon^ —NH2 + C02 E reakciósor sebességmeghatározó lépése a poliizocia­­nátnak vízzel végbemenő reakciója, amelynek során kar­­baminsav képződik. E reakció csekély sebessége részben azon tény következménye, hogy a poliizocianát és a víz külön-külön fázisban vannak. Ezen felül, mihelyt a membrán képződése megindul, a vízmolekuláknak ezen a porózus bevonaton át kell diffundálniuk, hogy a poli­­izocianát-molekulákkal érintkezésbe kerüljenek. Ennek következtében a reakció sebessége még tovább csökken. A karbaminsav-képződése után azonnal aminná és széndioxiddá bomlik, amint ezt a fenti reakcióvázlat mu­tatja. E bomlás pillanatszerűen megy végbe. Ennek kö­vetkeztében a határfelülethez közel lévő izocianátcsöpör­tök két aktív hidrogént tartalmazó aminocsoportokká alakulnak. Ezek az újonnan kialakult aminocsoportok re­akcióba lépnek a szerves fázisban visszamaradó, el nem reagált izocianát-molekulákkal, és így az alábbi reakció szerint polikarbamidok képződnek: — NCO + NH2 —----------NH—CO—NH— A karbaminsav bomlásához hasonlóan ez a reakció is pillanatszerűen játszódik le, még mielőtt az aminok dif­fúzió útján a határfelület közvetlen közeléből eltávozhat­nának. Ennek következtében a polikarbamid-bevonat a határfelületen alakul ki. A fenti reakciók elfogyasztják a határfelületen lévő izo­­cianátokat, és így elősegítik, hogy a szerves fázis belsejé­ből a határfelület irányában további izocianát-molekulák diffundáljanak. Ennek következtében a polikarbamid­­-membrán éppen a határfelületen alakul ki, és a határfe­lület teljes terjedelmében egyenletes, mivel komponensei 1 mindkét fázis főtömegéből erednek. Mindezek következ­tében az az anyag, amelynek lassú felszabadulása kívána­tos, a pórusokban zárt állapotban van és onnan a porózus bevonaton át diffundálva szabadul ki. A találmány szerinti eljárás megvalósítására alkalmas szemcsés anyag bármilyen porózus, közömbös, szilárd anyag lehet, amely a találmány szerinti eljárás során használt folyadékokban oldhatatlan. A találmány szerinti eljárás megvalósítására mind extruzióval, agglomerálás­­sal kapott szemcsék, mind természetes állapotban lévő anyagok alkalmasak. A természetben előforduló porózus szemcsék felhasználásuk előtt fizikai módosításnak — például szárításnak, aprításnak, szitálásnak — vethetők alá a kívánt szemcseméret és nedvességtartalom elérése céljából. A szemcse mérete általában az 1—10 mm átmé­rőig vagy hosszúságig terjedhet. Mezőgazdasági alkal­mazás céljára a szemcse célszerű átmérője általában kö­rülbelül 1—2 mm. Ilyen vivőanyagra példaként a következőket említjük: vermikulit, zsugorított szemcsés anyag, kaolin, attapulgit, fűrészpor, szemcsézett szén. A kereskedelmi forgalomból beszerezhető vivőanyag példá­ul a ,,Trusorb”. Ez a természetben előforduló anyag kal­­cinált anyag-szericit szemcséket tartalmaz, amely 0,5—1 mm szemcseméretű (24—48 mesh szitafrakciójú (Tyler)) és egy átlagminta kémiai összetétele a következő: Szilícium-dioxid (Si02) • 85,40% Alumínium-oxid (A1203 4,48% Vas(II)-oxid (FeO) 0,88% Kalcium-oxid (CaO) 0,20% Magnézium-oxid (MgO) 0,54% Nátrium-és kálium-oxid 0,15% Izzítási veszteség (főként szer­kezetileg megkötött víz) 0,35% 100,00% A pórusokba bezárni kívánt folyadék és poliizocianátot tartalmazó oldat a szemcsére bármilyen szokásos techno­lógiai eljárással rávihető: ennek legáltalánosabb módja a permetezés. A legjobb eredményeket úgy érhetjük el, ha az oldat valamennyi komponense teljesen oldott állapot­ban van és egyetlen, homogén folyadékfázist alkot. Ez úgy valósítható meg, hogy a pórusokba bezárni kívánt fo­lyadékban tökéletesen oldható poliizocianátot alkalma­zunk, vagy magának a folyadéknak vagy a poliizocianát­­nak a koncentrációját korlátozzuk tökéletesen homogén oldat előállítása céljából. A homogenitás úgy is megvaló­sítható, hogy mind a pórusokba bezárni kívánt folyadé­kot mind a poliizocianátot egy harmadik komponensben oldjuk, amely oldószerként szolgál. Erre a célra bármely közömbös oldószer alkalmas, amely vízzel érintkezve külön fázist képez: különösen alkalmasak alifás vegyüie­­tek, aromás vegyületek vagy ezek halogénezett szárma­zékai. Példaként említjük a következőket: heptán, oktán, benzol, toluol, xilol, mezitilén, diklór-metán, 1,2-diklór-etán és klór-benzol. Nagyon lényeges, hogy az első oldatnak külön fázist kell képeznie, ha vízzel érintkezésbe jut. A pórusokba bezárni kívánt anyag sok esetben biológiailag aktív anyag, mely vízben kevéssé oldható. Gyakran ez a vízben való csekély oldhatóság teszi lehetővé az anyagnak a polikarbamid-membránon át végbemenő diffúzióját, kü­lönösen akkor, ha a szemcsét körülvevő közeg víz vagy nagy víztartalmú anyag, például nedves talaj. A talál­mány szerinti eljárás megvalósításához szükséges kétfá­zisú íolyadékrendszer könnyen megvalósítható úgy, hogy 3 184 651 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom