184623. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 4-dazacetoxi-4-szubsztituált-indol-dihidroindol-származékok előállítására
1 184 623 2 R7 jelentése hidroxilcsoport, vagy, ha R2 metilcsoport, R7 acetoxicsoport is lehet, vagy R2 metilcsoport és R6 és R7 együttesen oxocsoportot alkot, előállítására oly módon, hogy a VI képletű 4-dezacetoxi- 4a-hidrúxi-vinblasztint diciklohexii-karbodiimid foszforsavas dimetil-szulfoxiddal készített oldatával vagy N-kíórszukcinimiddel és dinietil-szulfiddai folyadékfázisban oxidálunk, és kívánt esetben az így keletkezett III képletű 4-dezace toxi-4-oxo-vinblasztint liti um-alurnínium-terc-butoxiláttal inert vízmentes oldószerben redukáljuk, és kívánt esetben az V általános képletű l-dezmetil-4- dezacetoxi-l-formil-4o.'-hidroxi-vinkrisztin előállítására, ahol R2 formilcsoport, R6 hidrogénatom és R7 hidroxilcsoport, az így keletkezett V általános képletű 4-dezacetoxMa-hidroxi-vinblasztint, ahol R2 metilcsoport, R6 hidrogénatom és R7 hidroxilcsoport, krómtrioxiddal oxidáljuk, és/vagy kívánt esetben az V általános képletű 4-dezacetoxi4a-acetoxi-vinblasztin előállítására, ahol R2 metilcsoport, R6 hidrogénatom és R7 acetoxicsoport, egy keletkezett 4-dezacetoxi-4a-hidroxi-indol-dihidroíndol-származékot, ahol R6 hidrogénatom és R7 hidroxilcsoport, ecetsavanhidriddel reagáltatunk. A III képletű 4-dezacetoxi 4-oxo-indol-dihídroindolvegyületek előállítására a VI képletű 4(3-hidroxi-vegyületet előnyösen Moffat reagenssel (dimetil-szulfoxid, diciklohexii-karbodiimid és ortofoszforsav) oxidáljuk. Ezt a reagenst Pfitzner és Moffat közli, J. Am. Chem. Soc., 85, 3027 (1963), 87, 5661, 5670 (1965), lásd még Fieser and Fieser, Reagenst for Organic Synthesis, 1, 304,2, 162 (John Wiley and Sons., Inc., 1967). A találmány szerinti III általános képletű 4-oxo-vegyületek szintézisének Moffat reagenssel való lefolytatásához a VI képletű 4j3-hidroxi-vegyületet, mint szabad bázist, és diciklohexil-karbodiimidet dimetil-szulfoxidban szobahőmérsékleten oldjuk és a foszforsavat ezután hozzáadjuk. A reakcióelegyet addig keverjük, míg tiszta oldat nem lesz (5—10 perc). A lombikot ezután ledugaszoljuk, és szobahőmérsékleten állni hagyjuk (5-6 óra), mely idő alatt a reakció lényegében befejeződik. A reakció végét vékonyrétegkromatográfiás analízis mutatja. A kívánt termék kinyerésére a reakcióelegyet hígított kénsawal hígítjuk, az elegyet szűrjük, és a kívánt díciklohexil-karbamidot 1%-os vizes kénsawal mossuk. A szűrletet 14 n vizes ammónium-hídroxid-oldattal megiúgosítjuk, és vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, mint metilén-dikloriddal vagy éterrel extraháljuk. A szerves extraktumokat egyesítjük, szárítjuk, és az oldószert bepárlással eltávolítjuk. A kívánt 4-oxo-vegyületet tartalmazó maradékot kromatográfiával, grádiens-eluciós kromatográfiával, vagy pH grádiens-extrakcióva! tisztítjuk. Ez utóbbi eljárás előnyösebb. Moffat reagens alkalmazásával lefolytatott előbb említett oxidációban a reagenst célszerűen feleslegben használjuk. Például, a diciklohexil-karbodiimidből 2-10- szeres és az ortofoszforsavból 2-5-szörös felesleget alkalmazunk. A dimetil-szulfoxldot egyaránt mint reagenst és oldószert mindig 10- 20-szoros feleslegben használjuk. A kiindulási anyag 1 móljára számítva előnyös 6—7 mólfelesleg diciklohexii-karbodiimid és 2,5—3 mólfelesleg ortofoszforsav alkalmazása. A reakció 20—50 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen mintegy 20 °C hőmérsékleten folytatható le. Amint várható volt, minél magasabb a hőmérséklet, annál gyorsabb a reakció. Bár, 25 °C-kal magasabb hőmérsékleten a termék túlzott bomlása következhet be. Másrészről, 20 °C hőmérsékleten a reakció nem megy olyan gyorsan végbe, és az oxidációs eljárás befejezéséhez 5-7 óra is szükséges lehet. Természetesen hosszabb reakcióidő szükséges alacsonyabb reakcióhőmérséklet alkalmazásánál. Másik oxidáiószer az N-klór-szukcinímíd és dímetilszulfid kombinációja, melyet egy tercier aminnal, például trietií-aminnal együtt használunk. Használható azonban bármely más, a szakember számára ismert oxidálószer is. A találmány szerint alkalmazott VI általános képletű 4-oxo-vegyuletek előállítására használt kiindulóanyagok a megfelelő 4-acetátok hidrolízisével állíthatók elő. A VI képletű vegyület 4-acetil-származéka ismert vegyület (3 097 137. számú amerikai szabadalmi leírás). A jelen találmány további szemléltetésére a következőjellemző példák szolgálnak. 1. Példa 4-Dezacetoxi-4-oxo-vinblasztin X reakcióelegy elkészítéséhez 3,0739 g 4-dezacetilvinblasztint és 5,8929 g diciklohexil-karbodiimidet 20 ml dirnetíl-szulfoxidhoz adunk, majd 5 ml dimetilszuifoxidban oldott 1,2185 g vízmentes lortofoszforsavat adunk hozzá. A lombikot ledugaszoljuk és a teljes oldódásig rázogatjuk. A reakcióelegyet 5 óra hosszat szobahőmérsékleten (18—22 °C) tartjuk, majd jég és 1%-os vizes kénsavoldat elegyére öntjük. A kicsapódott diciklohexil-karbarnidot leszűrjük és 1%-os vizes kénsavoldattal mossuk. A vizes fázist 14 n vizes ammónium-hidroxiddal meglűgosítjuk és az elegyet többször metilén-dikloriddal extraháljuk. Az egyesített metilén-dikloridos extraktumokat szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A kapott 4-dezacetoxi-4-oxo-vinblasztint tartalmazó 2,6534 g maradékot 1 % os vizes kénsavoldatban oldjuk, az oldatot szűrjük, és a szűrletet az előbbi módon 14 n ammónium-hidroxiddal meglűgosítjuk. Az elegyet metilén-dikloriddal extraháljuk, szárítjuk és az oldószert ledasztilláljuk. Az anyag egy részét vékonyrétegkromatográfiával szilikagélen 1:1 etil-acetát :etanol oldószerelegy alkalmazásával vizsgáljuk, mely lényegében egy foltot mutat. A maradékot az előző kromatográfiás elválasztásból kapott 298 mg hasonló maradékkal egyesítjük, és az egyesített anyagokat 400 ml 0,1 mól citromsav-pufferben (pH = 2,35) oldjuk, majd pH grádiensex'rakcióval szétválasztjuk. A savas oldatot 400 ml benzollal extraháljuk, és a pH-t 3,0-ra beállítjuk. Az oldatot ismét 400 ml benzollal extraháljuk, majd a műveletet többször megismételve, a pH-t fokozatosan növeljük. A következő táblázat első oszlopa az oldat ph-értékét, és a második oszlop a benzol eltávolítása után, a frakcióval kapott anyag súlyát mutatja. Mindegyik frakciót az előző módon vékonyrétegkromatografiával, a 4-dezacetoxi-4-oxo-vinblasztín jelenlétére analizáljuk. A pH 3 0-5,0 frakciókat az előzőleg kromatografálássai kapott 4-dezacetoxi-4-oxo-vinblasztin átkristályosítá sának szűrleteiből kinyert anyaggal egyesítjük, és az egyesített frakciókat az előző módon,400 ml 0,1 rnól citrom-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
