184603. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rögzítőszerkezet beépítéséhez

184 603 A találmány tárgya eljárás rögzítőszerkezet beépí­téséhez beton vagy vasbeton lemezekbe, különösen azonos elrendezésben ismétlődő horgonyzócsoportok vagy különálló horgonyok nagypontosságú elhelyezé­séhez. Támaszok, polcok, gépek és különböző technoló­giai felszerelések beton vagy vasbeton lemezekbe való rögzítéséhez többféle eljárás ismeretes. Valamennyi el­járás közös vonása az, hogy a rögzítőszerkezeteket költ­ségesen alakítják ki. Ez a hátrány különösen akkor jelentkezik élesen, amikor például magas állványoknál sok horgonyzóelemet vagy elemcsoportot kell nagy pontossággal beépíteni. A rögzítés horgonyzólemezekkel, horgonyzósínekkel, kőcsavarokkal, terpesztett horgo­nyokkal vagy fúrt horgonyzással történik, amelyek közül a fúrásos technológiát alkalmazzák a leggyakrabban. Az egyik ismert fúrásos horgonyzási technológia lényeges jellemzője az, hogy a horgony beépítése a fent és lent keresztalakban vasalt betonlemez előállítása és megszilárdulása után történik. Az eljárás azzal kezdődik, hogy egy helyzet- és keret­hálózatot helyeznek a már előzőleg beépített alsó beton­rétegre. A hálózat a felső vasalás helyezésére szolgál, és garantálnia kell, hogy meglegyen a minimális távolság a horgony és a vasalás között. A részben igen szűk hor­gonytávolság és az ezzel kapcsolatban szükséges pontos mérések a vasalás elhelyezésekor hátráltatják ezeket a munkákat. A vasalás munkák után következik a vas­beton lemez betonozása, amelyet nagy felületi pontos­sággal kell végrehajtani, és ezért nagy gondot kell fordí­tani a szintezésre. Egy harmadik geodéziai kitűzésnél, amely a vasbeton lemez megszilárdulása után történik, igen nagy pontossággal megjelölik a horgonyok beépítési helyét. Ezután a jelölésekre helyezik a fúrógépet és egyenként elkészítik a furatokat. Sok furat esetén előfordul, hogy a vasalás behelyezé­sekor végzett bonyolult előzetes mérési munkák ellenére a fúró betétacélokat talál el, amelyeket azután láng­­vágással el kell távolítani, Ez számottevően rontja a lemezszerkezet statikai tulajdonságait. A furatokat ezután sűrített levegővel tisztítják, nedve­sítik és a megfelelő előkezelés után jó minőségű föld­nedvességű betonnal kitöltik. Ezután a megtisztított horgonyt egy megfelelő készülékkel (vibrátor) beépítik. Az egyes horgonyok helyzetét és beépítési magasságát egy negyedik mérési folyamattal pontosan meghatároz­zák. Az építési szerkezet és a vezetősablonok szerelése a horgonyzóelemek speciális betonjának megszilárdulása után történik. A vasbeton lemez magassági toleranciájá­nak kiegyenlítéséhez, valamint technológiai és statikai okokból, egy felső betonréteget építenek be, amely a végleges felületet képezi, és függőleges nyomóerőket és vízszintes erőket vesz fel, és a vasalt betonlemezre továbbítja. A felső betonréteg beépítése sok esetben az alkatrészek, különösen a támaszok kis távolsága miatt nem gépesíthető. A beton odajuttatását és szétterítését kézzel kell végezni, aminek következtében megnő az élőmunka szükséglet. A fentiekben leírt fúrásos tech­nológia1 egy további hátrányát jelenti az, hogy a furatok átmérőjével nő a horgonyzási hosszúság is a betonban. Ez alihoz vezc-t, hogy ezen horgonyzási hosszak miatt sokszor olyan lemezvastagságot kell választani, ami statikailag nem lenne szükséges, és ezért gazdaságtalan. Egy további horgonyzási eljárást ismertet a 26 22 114 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási 2 írat. Ennél az eljárásnál egy, a lágy betonra felhelyezett sablon segítségével terpesztett horgonyt építenek be egy betontestbe. A fúrásos eljárással szemben ennek az az előnye, hogy nem kell furatot készíteni a szilárd 5 betonba, cs így nem sérülhet meg a beton vasalása, azon­ban a beépítendő horgonyok beállításával kapcsolatosan jelentős hátrányok lépnek fel. így a sablonok sem függő­legesen, sem vízszintesen nem állíthatók vagy helyez­hetők, hanem bizonyos mértékben a lágy betonok úsz- 10 nak, és a betonozásnál és a tömörítésnél a szomszédos betonfelületen a helyzet és a magasság változik, ezért a horgony elhelyezési pontossága meglehetősen rossz. Egy további jelentős hátrány az, hogy mindegyik horgonycsoportot külön kell bemérni, mivel a lágy 15 betonon nem lehetséges egy raszterhálózat felrajzolása, mint a fúrásos technológiánál. Különösen a nagyfelületű beton vagy vasbeton leme­zek készítésénél, például magaspolcos raktárak alapleme­zeinek készítésénél, amelyeket fuga nélkül egyetlen mun- 20 kainenetben betonoznak, és amelyeket sok pontosan el­helyezett horgonnyal kell ellátni, a 26 22 114 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerinti eljárás nem alkalmazható, mivel a sablon számára nincs rögzítési lehetőség, például oldalzsaluzás vagy 25 hasonló, és a sablon maga, mivel laposan felfekvő lemez­szerkezetként van kialakítva, nem alkalmas nagyobb fesztávolságok áthidalásához, és ugyanezen okból mun­kaállásként nem alkalmazható. Célunk a találmánnyal a horgonyzószerkezetek beépí- 30 tésénél az elhelyezés és a szerelés egyszerűsítése, ahol a horgonyzószerkezeteket nagy pontossággal kell elhe­lyezni, továbbá az ismert technológiai folyamatoknál szükséges felső betonréteg megtakarítása, és az eddig egymás után külön elvégzett három munkafolyamat 35 egyetlen lépésbe történő összefoglalásával az építési idő csökkentése. A találmánnyal olyan eljárást kívánunk létrehozni, amely egy készülék alkalmazásával a horgonyzószerke­­zetek beépítését a nagyfelületű beton vagy vasbeton 40 lemezekbe azok megszilárdulása előtt nagy pontossággal lehetővé teszi, a megfelelő horgonyformák kiválasztása­kor a horgonyzási hosszúságot és ezzel a beton vagy vasbeton lemezek vastagságát alacsony értéken tartja, továbbá kis felületi toleranciák betartásával a lemezek 45 előállításakor, és mélyedések kiképzésével a lemezben feleslegessé teszi egy felső betonréteg alkalmazását. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a beállított és tengelyjelölésekkel ellátott vezetősablonokra kerettartókat helyezünk el, ezeket 50 a tengelyjelöléseknek megfelelően beállítjuk, és sínfogók­kal a vezetősablonokra rögzítjük. Ezután a kerettartók alsó peremein zsaluzóelemeket rögzítünk, amelyek a lemezmélyedések zsaluzására és a tulajdonképpeni hor­gonyzószerkezet helyzetének rögzítésére szolgálnak. 55 Ezek központosító hüvelyekkel és perselyekkel rendel­keznek, amelyekbe a horgonyokat bevezetjük, és hor­gonyanyák segítségével magasságukat beállítjuk. Végül kibetonozzuk a betonlemezeket, majd tömörít­­jük cs lehúzzuk, és közben a kerettartókat egyidejűleg 50 munkaállásként alkalmazzuk. A beton megszilárdulása után először a kerettartókat, és azután a zsaluzóeleme­ket a következő beépítési helyre helyezzük át. Az eljárás legfontosabb előnye az, hogy a bemérési munkákat az eddigi négy munkamenetről egyetlen egyre, 55 a vezetősablon beállítására és jelölésére csökkentjük,

Next

/
Oldalképek
Tartalom