184593. lajstromszámú szabadalom • Többrétegű szigetelő lemez műanyag elasztomerekből
1 184 593 2 A találmány tárgya műanyag elasztomer alapú rétegek között beágyazott textil erősítőbetétet és adott esetben egyéb adalékanyagokat tartalmazó többrétegű szigetelőlemez, melynek külső rétegei hőhatással és/vagy oldószerrel vagy duzzasztószerrel összehegeszthetők, A magas- és mélyépítésben, valamint az általános mérnöki kivitelezések során a felületek szigetelésére alkalmazott tömítőlemezeknek ill. fóliáknak jónéhány különféle tulajdonsággal kell rendelkezniük annak érdekében, hogy megfeleljenek a vízzárás és időjárásállóság követelményeknek. E tulajdonságok többek között: mechanikai szilárdság, megfelelő nyúlás mind szobahőmérsékleten, mind magasabb hőmérsékleten kb. 80 °C-ig, ellenállás több évig az időjárás okozta hatásoknak, színtartóság, fényállóság és UV-fényállóság, a fóliatekercsek egymás közötti jó illeszthetősége nagyobb felületekké, továbbá öregedésállóság, valamint biológiai ellenállás. Ismeretesek a legkülönfélébb összetételű, így hőre lágyuló műanyagokból, vulkanizált, vagy vulkanizálható műanyag elasztomerekből vagy elasztomer tulajdonságokkal rendelkező hőre lágyuló műanyagokból álló szigetelőlemezek, melyek előnyös tulajdonságaik mellett egy sor hátránnyal is rendelkeznek. Az ismert termoplasztikus szigetelőlemezek, pl. lágy PVC, poli(izo-butilén), akril polimerek vagy a bitumennel modifikált hőre lágyuló műanyagok könnyen összehegeszthetők az illesztési helyeken, azonban érzékenyek a hőhatásokra. E hátrányokat textil- vagy üvegszálakból készült szövetek vagy filcek ráragasztásával illetve beágyazásával megkísérlik ellensúlyozni, ez azonban csak részben mondható sikeresnek. A vulkanizálható, pl. poli-kloroprén-kaucsuk, etilénpropilén-dién-terpolimer, klórszulfonált poli-etilén-kaucsuk vagy butilkaucsuk bázisú ismert szigetelőlemezek megfelelnek ugyan a mechanikai szilárdsági követelményeknek és időjárásállóak is, jelentős hátrányuk azonban, hogy a vulkanizálatlan fóliák magasabb hőmérsékleten nem elégítik ki a mechanikai követelményeket, a vulkanizált szigetelőlemezek pedig nem hegeszthetők, hanem csupán ragasztóval, ragasztószalaggal, vagy hasonló módszerekkel lehet ezeket egymáshoz illeszteni (lásd a 25 10 162. sz. NSZK-beli közrebocsátási iratban vagy a 22 33 199. sz. NSZK-beli közzétételi iratban). A sorban közbenső helyet foglalnak el az elasztomer tulajdonságú termoplasztikus műanyag alapú tömítőlemezek. A 26 21 825. sz. NSZK-beli közrebocsátási iratban ismertetett szigetelőlemezek esetében például a lemezek kivulkanizálása csak fektetés és az illesztővarratok elkészítése után következhet be; ennél azonban fennáll az idő előtti ki vulkanizál ás veszélye, mikoris ismét lehetetlenné válik a hegesztett illesztővarratok egyszerű elkészítése. A 22 19 147. sz. NSZK-beli közrebocsátási irat szerint termoplasztikus műanyagok és elasztomerek vulkanizálatlan keverékéből készült szigetelőlemezt használnak, az illesztő kötést azonban itt is csak külön ragasztószalag segítségével tudják biztosítani. A fejlődés újabb eredményeként a fent leírtak helyett egy anyagból készült egyrétegű, adott esetben erősítőbetéttel ellátott műanyag tömítőlemezeket, továbbá vulkanizálható anyagból készült, legalább egy vulkanizált réteggel rendelkező többrétegű tömítőlemezeket állítanak elő, e lemezek külső rétegét pedig egyáltalán nem vagy csak annyira vulkanizálják ki, hogy hő hatására és/vagy oldószerrel ületve duzzasztó ragasztóanyaggal összehegeszthetők legyenek (lásd pl. a 290 612,sz. osztrák szabadalmi leírásban ill. a 26 28 741 .sz. NSZK-beli közrebo- 2 csátási iratban). Ez esetben hátrányt jelent az, hogy a termék függ a benne lévő vulkanizálást gyorsító szerek mennyiségétől és fajtájától, továbbá a kivulkanizálás időtartamától. A találmány szerinti megoldásnál azt a célt tűztük ki, hogy olyan műanyag elasztomer alapú szigetelőlemezt állítsunk elő, amely kielégíti a bevezetőben említett követelményeket és nem mutatja az ismert szigetelőlemezeknél tapasztalt hátrányokat. A találmány szerinti megoldás szempontjából kedvezőnek találtuk az olyan építőipari szigetelőlemezeket, amelyek legalább két, műanyag elasztomerekből és adott esetben egyéb adalékanyagokból álló réteget tartalmaznak, mely rétegek a lemez külső felületét alkotják, továbbá hőhatással és/vagy oldószerrel ill. duzzasztószerrel hegeszthetők. A kitűzött feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy olyan többrétegű szigetelőlemezt állítunk elő, amelynek külső rétegei termikusán és/vagy oldószerrel vagy duzzasztószerrel hegeszthetők és amelyben a műanyag elasztomereket tartalmazó minden réteg mentes a vulkanizációt gyorsító anyagoktól, valamint a bennük lévő műanyag elasztomer etilén-propilén-dién-terpolimer és/vagy etilén-propilén-kopolimer bázisú, a rétegek közötti erősítő betét hőhatással kasírozott 20-70 g/m2, előnyösen 25-50 g/m2 súlyú műanyag- és/vagy üvegszálból készült szövet, rétegelt vagy burkolt kelme vagy hasonló anyag, melyek lánc- és vetülékszálai között a távolság legalább 2,0 mm, előnyösen 3,0 mm feletti, továbbá a műanyag elasztomernek a szövet, rétegelt- vagy hurkolt kelme vagy hasonló anyagok térközein keresztüli átfolyása következtében a többrétegű szigetelőlemez rétegei között a tapadóerő 100 N/5 cm-nél nagyobb. A találmány szerinti szigetelőlemez a vulkanizálható, de nem vulkanizált műanyag elasztomerek felhasználásának köszönhetően rendelkezik ezen anyagok előnyös tulajdonságaival, így többek között a külső rétegeinek jó hegeszthetősége, időjárás- és öregedésállósága jellemzi, továbbá különleges erősítő betét segítségével nemcsak a rétegek közötti nagy tapadási szilárdságon éljük el, hanem a mérettartás mellett 80 °C, vagy magasabb hőmérsékleten is jó szakítószilárdságot és szakadási nyúlás értéket tapasztalunk. Minthogy a keverékben nincsenek vulkanizálást gyorsító szerek, nem jelent problémát a még nem leterített szigetelőlemezek tárolása, ugyanis bizonyos lassú vulkanizálási folyamat nem kezdődik meg. A találmány szerinti szigetelőlemez kedvezően képviseli mind a nem vulkanizált, de vulkanizálható műanyag elasztomerek előnyös tulajdonságait, így főként az időjárásállóságot, mind a hőre lágyuló műanyagok előnyeit, pl. a hegeszthetőséget, főként a duzzasztva hegeszthetőséget. A találmány szerinti többrétegű szigetelőlemezt például úgy állítjuk elő, hogy az egyes rétegeknek megfelelően kalanderen kihúzzuk a főként 0,6-0,9 mm vastagságú fóliákat, majd ezeket hő és nyomás alkalmazása segítségével és az erősítő betét beágyazásával egyidejűleg összehegesztjük, illetve kasírozzuk. Gazdaságossági szempontból előnyös a belsővel azonos fólia használata külső rétegként. A többrétegű szigetelőlemez külső rétegeinek kialakításánál célszerűnek látszik a külső réteg megfelelő színezése vagy felületének ellátása valamely dombormintával annak érdekében, hogy mutassuk az erősítő betét helyzetét a szigetelőlemez belsejében vagy azért, hogy az időjárásnak kitett oldalon a különleges stabilizátorokkal és/vagy UV-abszorberekkel vagy hasonló segédanyagok -5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
