184585. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés tarifaimpulzusoknak központok közötti átvitelére
] 184 S 85 2 illetve 4 fojtótekercsen keresztül csatlakozik az a és b tröukágakra. Az előfizetőkhöz tartozó központokban vannak a 2 vevőegységek elhelyezve, amelyet az 1. ábrán csak vázlatosan szemléltettünk. A 2 vevőegység 5, illetve 6 fojtótekercseken keresztül csatlakozik az. a és b írönkágakra. Az 1 adóegység és a 2 vevőegység közötti egyenáramú hurok záródik beszélgetés közben az a és b hönkágakon keresztül. A tarifaimpulzusok idejére a hurokban folyó áram iránya, illetve az a és b tronkágak polaritása megfordul. Az 1 adóegységben hozzuk létre a polaritásváltást, és ebben kel! a központ egyéb áramkörei számára biztosítani a hurokáram figyelését. A 2 vevőegységben egy olyan önmagában ismert áramkör van, amelyik a hurokáram irányától függően a 25, illetve 26 jelfogót működteti. Az egyik, például a 25 jelfogó a nyugalmi hurokáramra, míg a másik 26 jelfogó a tarifaimpulzusok hatására húz meg. Ez utóbbi az előfizető díjmutatójának számláló jelfogóját működteti. A 2 vevőegységben az árarnirányok szétválasztása ismert módon diódás áramkörökkel történhet. A.z 1 adóegységben az egyenáramú hurok szimmetrikus táplálására 7 és 8 műveleti erősítő szolgál. Ezek 9 cs 10 kimenetén ellentétes polaritású feszültség jelenik meg. A 9 kimenet az egymással sorba kapcsolt 17 és 11 ellenállásokon, valamint a 3 fojtótekercsen keresztül csatlakozik az a trönkágra, míg a 10 kimenet a sorbakapcsolt 18 és 12 ellenállásokon, valamint a 4 fojtótekercsen keresztül a b trönkágra csatlakozik. A 17 és 11, illetve a 18 és 12 ellenállások közös pontja közé 27 kondenzátor van kapcsolva. Ily módon a 17 és 18 ellenállások a 27 kondenzátorral együtt egy szimmetrikus aluláteresztő szűrőt alkotnak. A 7 és 8 műveleti erősítők neminvertáló bemenete egymással össze van kötve, 9 és 10 kimenetűk közé egy 19 és 20 ellenállásból álló feszültségosztó van kapcsolva, amelynek osztáspontja a másik 8 műveleti erősítő ir.vertáló bemenetére csatlakozik. Az egymással összekötött neminvertáló bemenetek egy olyan — nem ábrázolt - feszültségforrásra csatlakoznak, amelynek feszültsége a távbeszélő-központi feszültség felével egyenlő. Az egyik 7 műveleti erősítő inveríálő bemenete a neminvertáló bemenettel 22 ellenálláson keresztül össze van kötve. Erre az invertá'ó bemenetre csatlakozik továbbá a tarifaimpulzusok 21 adóáramköre. Ez gyakorlatilag egy olyan jelfogó váltóérintkező, amely a két állásban a tápfeszültségforrás egyik, illetve másik pólusára kapcsolódik. A 7 műveleti erősítő célszerűen integráló fokozatként van kapcsolva oly módon, hogy a 9 kimenete és az inver táló bemenete közé egy 24 kondenzátor, az ínvertáló bemenet és a 21 adóáramkör közé pedig egy 23 ellenállás van kapcsolva. A fent ismertetett áramkör úgy működik, hogy a 21 adóáramkört képező válíóérintkező egyik állásban a 9 és 10 kimeneteken ellentétes polaritású, a tápfeszültséggel közel azonos feszültség jelenik meg. A vákókapcsoló másik állásában a 9 és 10 kimenetek polaritása megváltozik. Ennek a változásnak a meredekséget azonban az integráló fokozat korlátozza, így már eleve nem keletkeznek magasabb frekvenciájú összetevők a tarifaimpulzusban. A 17 és 18 ellenállásokból, valamint a 27 kondenzátorból álló aluláíeresztő szűrő is levágja a kis amplitúdóval megjelenő nagyfrekvenciás komponenseket. Mindez azt eredményezi, hogy a tarifaimpulzusok a beszédcsatorna zajosságát a korábbihoz képest lényegesen kisebb mértékben növelik. A 22 ellenállás alkalmazásával elérhető, hogy ez ! adóegység a központ működése szempontjából hatástalanítható (kiszúrható) oly módon, hogy a 21 adóáramkört leválasztjuk a 7 műveleti erősítő inveríálő bemenetéről. Ekkor a 9 és 10 kimeneteken azonos feszültség jelenik meg, amely a tápfeszültség felével egyenlő. A 11 és 12 ellenállások a hurokáram figyelésére szolgálnak. Ezekkel kapcsolódik párhuzamosan a 13, illetve 14 egyenirányító bemenete, amelyek kimenetén a 11 és 12 ellenállásokon folyó hurokárammal arányos egyen* feszültség jelenik meg. A 13 és 14 egyenirányítók kimeneté a 15 kapcsolóórámkor bemenetelre van kötve. A 15 kapcsolóáramkör kimenetére a hurokfigyelő 16 jelfogó csatlakozik. Abban az. esetben, ha a 13 és 14 egyenirányítók kimenetén együttesen egyenfeszüitség jelenik meg, vagyis a 11, illetve 12 ellenállásokon keresztül hurokáram folyik, a 16 jelfogó meghúz és a központ többi áramköre számára jelzi a zárt hurkot. Annak eredményeként, hogy a hurokfigyciő 16 jelfogót leválasztottuk a hurokról, a jelfogó meghúzásakor, illetve engedésekor a hurokáramra történő visszahatás és ezáltal a zajszint növelése elmarad. Az 1 adóegységben a tarifaimpulzusok által a beszédcsatornában keltett zaj egyrészről a 7 és 8 műveleti erősítők alkalmazásával csökken, mivel ezek trapézjelet állítanak elő, másrészről az alulát.eresztő szűrő csökkenti a zajszintet egyébként növelő nagyfrekvenciás komponensek amplitúdóját, továbbá a hurokfigyeiő 16 jelfogó leválasztása csökkenti a zajt. Ez utóbbi megoldás még azzal az előnnyel is jár, hogy az egyenáramú hurok árama kisebbre választható, így a tarifaimpulzusok amplitúdója is kisebb lehet, vagyis a zaj még tovább csökkenthető, a beszédcsatornában. A 2. ábrán a 13 és 14 egyenirányítók, illetve a 15 kapcsolóáramkör egy lehetséges kiviteli alakja látható. A 13 és 14 egyenirányítókat ennél a kiviteli alaknál egy-egy Graetz-kapcsolású diódahíd alkotja. Ezek kimenetére a 28 és 29, illetve 31 és 30 tranzisztorokból álló egyenáramú kapcsoló erősítő csatlakozik. A 29 cs 30 tranzisztorok kollektor áramkörébe van a 16 jelfogó beiktatva, amely áramkör a 16 jelfogót működtető feszültségre van kapcsolva. Mivel a 13 és 14 egyenirányítók kétutas egyenirányítók, a ió jelfogó meghúzott állapotban marad a hurokban folyó áram irányától függetlenül, vagyis a tarifaimpulzusok alatt is. A 28—31 tranzisztorok a tápfeszültségre kapcsolás polaritásától függően NPN, illetve PNP tranzisztorok. Ennek megválasztása, valamint az áramértékek beállítása az áramkört realizáló konstruktőr feladata. A 3. ábrán a 13 és 14 egyenirányítók, illetve a 15 kapcsolóáramkör egy másik lehetséges kiviteli alakja látható. Ebben a megoldásban a 13 és 14 egyenirányítót két-két tranzisztor alkotja oly módon, hogy a 11, illetve 12 ellenállásokkal párhuzamosan kapcsolódó bemenetűket egymással aníiparaüel kapcsolt bázis-emitter szakaszuk alkotja, míg a kimenetűket a két-két tranzisztor közösített kollektora. Ezek a kimenetek egy-egy 32, illetve 34 tranzisztor bázisára csatlakoznak. Ezek egyike —az ismertetett kiviteli alakná! a 32 tranzisztor — egy kapcsoló 33 tranzisztor emitter áramkörébe van beiktatva, amelynek kollektor áramkörébe a 16 jelfogó tekercse van sorbakötve. A 33 tranzisztor bázisára a 34 tranzisztor kollektora csatlakozik. Szakember számára nyilvánvaló, hogy a bemutatott 32—34 tranzisztorok vezetési típusának megváiasz-5 10 15 20 25 30 35 40 4E 50 55 00 65 3
