184575. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bőrön rögzíthető, lokálisan elektrolitikus és bioáramokat létrehozó készítmények előállítására
\ 18-575 2 helyre helyezzük, hordozóként előnyösen ragtapasszal, akkor az akupunktúrával azonos hatás elérése várható, de ebben az esetben a kezelési mód nem fájdalmas és sem a bőr felületét, sem annak mélyebb rétegeit nem sérti meg. Az akupunktúra esetében is a beszúrt témtűk részben a sejtek nedveivel, vérrel és egyéb nedvekkel ugyancsak elektrolitíkus feszültséget hoznak létre és ezt az áramot az idegpályákra vezetik (valószínűleg az áram termelése ebben az esetben hatásosabb, révén több elektrolit jelen), a kezelésre azonban csak orvos jelenlétében van mód, míg a találmány szerinti készítmény alkalmazásakor az elektrolitíkus áram ugyan kisebb mértékű, mint az akupunktúránál, de a készítmény hosszabb időn át, akar heteken keresztül is a bőrön tartható, a bőr felületének megsértése nélkül. így a hatás gyakorlatilag az akupunktúrával elért hatás többszörösére növelhető. A test különböző pontjain egyidejűleg több, egymástól eltérő fémes anyag, illetve hiányelem és/vagy nyomelem használható fel a találmány szerinti eljárással előállított készítmény esetében. így különböző hatások érhetők el. Feltételezhető, hogy az elektrolitíkus folyamat következtében a bőr felületére juttatott fémes anyag és a hiány-, illetőleg nyomelemek csekély számú ionja - mint ahogyan ez valószínűleg az akupunktúra esetében is történik — a mikroáramok és feszültségek következtében a test bizonyos „célzott” helyeire hatol be és így a bioáramokat részben, bizonyos mértékben megváltoztatja, illetőleg egyes helyekre nyomelemek vagy ezek ionjai juttathatók be. így tehát a gyógyulást mindkét esetben hiány- és/vagy nyomelemek bevitelének is lehet tulajdonítani, A találmány szerinti eljárással tehát egy olyan, a bőr felületére helyezhető gyógyászati készítményt állítunk elő, amelynél a gyógyítás céljára alkalmazott fém, fémes anyag és/vagy hiány- és/vagy nyomelemek a már említett, a test élettani folyamatait vezérlő - természetes, vagy a találmány értelmében fémes anyaggal elősegített - elektrokémiai folyamatokat használjuk fel. Amennyiben csak egy vagy több fémes anyagot alkalmazunk, csupán a fémes anyagok áltai létrehozott, illetőleg felerősített mikroáramokkal idézzük elő a görcsoldást. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy lokálisan elektrolitíkus és bioáramokat létrehozó, főként izomgörcsoldó készítmények előállítására a hordozó tapadó felületére valemely femet vagy fémes anyagot, célszerűen rezet juttatunk, 0,01—5,0 g/dm2 mennyiségben, a hordozó szélein tapadó csíkokat alakítunk ki és a hordozói'. * lévő fémet vagy fémes anyagot kívánt cselben eltávolítható védőréteggel borítjuk. A találmány szerinti eljárás olyan, lokálisan elektroiitikus és bioáramokat létrehozó készítmények előállítására is kiterjed, melyek a tapadó hordozó felületén a fém vagy fémes anyag mellett egy vagy több hinnyés/vngy nyomelemet, célszerűen kent vagy jódot tartalmaznak. a tapadó hordozó felületére olyan mennyiségben felvíve, hogy térfogatarányuk a fémhez, illetve fémes elemhez viszonyítva 1:20—1:2. Ezeket az anyagokat a hordozóra szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotban visszük fel, kívánt esetben iszapba is bekeverhetjük. A találmány szerinti készítmény gyártható folyamatosan, például szalag formájában és/vagy később darabolható a kívánt méretre, vagy elkészíthető bármilyen alakzatok formájában, egyes darabokként. A találmány szempontjából fémes anyagnak tekinthetők azok az elemek, valamint tcvcrékcik, ötvözeteik vagy vegyületeik, amelyek a tsr felületén keletkező izzadtsággal képesek elektrolitig is reakciót előidézni és az emberi szervezetre nézve nem toxikusak. Különösei előnyösek azok az elemek, amelyeknek saját elcktroiiíikus potenciáljuk nagyobb, így például a fémek, célszerűen nemesfémek, vörösréz, horgany és ötvözetek; továbbá cink, mangán, kobalt, vas, arzén, bizmut, rádium, szelén stb., természetesen az emberi szervezet által elviselhető mennyiségben. Ezek lehetnek por alakban, amikor is a részecskeméret a folyamat szempontjából nem döntő, csupán az a feltétel, hogy a bőr felületét a részecskék ne sértsék; fémek esetében ezek lehetnek továbbá lemezek, huzalok, tetszés szerinti geometriai alakzatban elrendezve; fémszálak, fémszövetek és fóliák. Különösen nemesfémek esetében előnyös a nem por formájában való alkalmazás, így ugyanis a fém visszanyerhető és újra felhasználható. Hiány-, illetőleg nyomelemként előnyös kén, kémonokat szolgáltató anyag, jód, egyéb híányanyag vagy nyomelem használata; illetőleg az előbb felsorolt fémek közül több „ásványi vitamin”-ként is nevezett hiány-, illetőleg nyomelem. Gázként például szén-monoxid, szén-dioxid vagy kén-cíioxid stb., vagy ezek keveréke használható. A találmány szerinti eljárás értelmében, amint már említettük, a hordozóra az. anyagokat úgy visszük fel, hagy szabadon tapadó szélső sávokat hagyunk, majd a tapadó szélső sávok segítségével használatkor eltávolítható védőréteggel (például vékony zsírpapírral) fedjük le a hordozóra felvitt anyagokat. A találmány szerinti eljárással előállított eszközzel lényegében három hatás érhető el, úgy mint: a) a bőr felületére felvitt (por, folyadék vagy gáz alakú) anyagok a ragasztás következtében diffúzió útján a bőrfclületen, illetőleg annak pórusain át a sejtekbe tudnak hatolni; b) a leragasztott felületen a bőr nem tud szellőzni, így izzadtság képződik, amely a ráhelyezett anyaggal és a sejtnedvekkel a keletkező elektrolitíkus áramok révén ozmózist is létesít; c) nyilvánvalóan már az ozmózisnál is a hártya (sejtek frla) és a két különböző folyadék (izzadtság + ráhelyezett anyag és sejtnedvek) közölt csekély potenciálkülönbség is létrejön, ami a sejtfalon át elősegíti a két folyadék közötti ioncserét. Valószínű, hogy bizonyos mértékben ezek az áramok az idegpályák áramait is befolyásoljak és elősegítik az anyagi részecskéknek (ionoknak) a mélyebb szövetekbe való szállítását is. A találmány szerinti eljárással előállított készítménynyél végzett kezelés hatékonyságát természetesen befolyásolja az érintkező felületek nagysága, az. érintkezési nyomás, az érintkezés ideje, a hőmérséklet, a rávitt anyag tulajdonságai cs mennyisége és a képződő izzadtság menyit y iscgc. A készítmény alkalmazható olyan esetekben, ahol a betegség valamilyen kémiai elem (elemek), illetőleg nyomelem(ek) hiányára vezethető vissza, valamint olyan eseteknél, ahol a megbetegedésnél izomgörcsök is kia akulnak (például reuma, ínhüvelygyulladás, mozgásszervi megbetegedések, sportból származó izomgörcsök, v sszérgyulladás, diszkopatia, spondilo/.is, lumbágó, peria iritis humcruskapilláris, kontuzio, isialgia, skolozishoz társuló fájdalmak, artrozis generalis, kokszartrozis, mial-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
