184569. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolsi elrendezés hangfrekvenciás jelek láthatóvá tételére, különösen televízió vevőkészülék képernyőjén
i 84 569 2 Ismeretesek olyan berendezések, melyek hangfrekvenciás jelekkel (különösen zenével) analóg fényjelenségeket hoznak létre. Ilyen berendezés elvi felépítéséi mutatja az 1. ábra. Ebben a kapcsolási elrendezésben a 13 bemenetre kapcsolt hangfrekvenciás jel az. 1 aluláteresztő, a 3 felüláteresztő és a 2 sávszűrő bemenetére kerül. A három szűré áteresztőtartománya a hangfrekvenciás jel spektrumát három sávra bontja. A szűrők kimenetén megjelenő sávkorlátozott hangfrekvenciás jelek a 4, 5, 6 egyenirányítók bemenetére kerülnek. Ezek a jelek az egyes sávokban fellépő hangfrekvenciás teljesítmény pillanatnyi értékével arányosak. Az egyenirányított jelek a 7, 8, 9 teljesítményerősítők bemeneteire vannak vezetve. A teljesítményerősítők esetleg logaritmikusak is lehetnek. A teljesítményerősítők a különböző színű 10, 11, 12 izzólámpákat hajtják meg. Ily módon a keltett fény színe a hanganyag spektrális eloszlásával van összefüggésben, míg teljesítményével a keltett fény intenzitása függ össze. Többcsatornás (sztereo, kvadrofon) hangátviteli rendszerekben a bemutatott kapcsolási elrendezést csatornánként külön-külön alakítják ki. Ez a megjelenítési rendszer a következő hátrányokkal rendelkezik: — A bemenet(ek) és a kimenet(ek) közötti függvénykapcsolat állandó, csak egyféle megjelenítési mód valósítható meg. — Az izzólámpák pontszerű fényforrásoknak tekinthetők, a nagy felületi fényesség egyes esetekben a szemlélő számára fárasztó lehet. Ezt a káros hatást kiegészítő optikai eszközökkel lehet csak csökkenteni. — A megjelenítés többcsatornás (sztereo, kvadrofon) rendszer esetén költséges. — A megjelenítéshez használt izzólámpák nagy teijesítményigényűek és korlátozott élettartamúak. Ezeket a hátrányokat küszöböli ki a találmány szerinti kapcsolási elrendezés (2. ábra). A 14 bemenetre kapcsolt hangfrekvenciás jel a 15 konverteregységbe kerül. A konverteregység a hangfrekvenciás jelből előállítja a szabványos videojelet, mely az önmagában ismert 16 modulátort vezérli. Ennek kimenetén megjelenő nagyfrekvenciás modulált jel az önmagában ismert 17 televízió-vevőkészülék antennabemenetére kerül. A 17 televízió-vevőkészülék az ismert módon a modulált jelnek megfelelő képet megjeleníti,......._ Amennyiben olyan televízió-vevőkészülék (monitor) áll rendelkezésre, amely videobemenettel rendelkezik, úgy a 16 modulátor elhagyható, és a 15 konverter kimenete a 17 televízió-vevőkészülék (monitor) videobemenetére kapcsolódhat (3. ábra). A 17 televízió-vevőkészülékhez való kapcsolódás a 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezés esetében kétféle lehet: — vezetékes, — vezeték nélküli. Ez utóbbi esetben a 15 konverteregység a televízióstúdióban van elhelyezve, míg a 16 modulátor funkcióját a televízió-adóállomás látja el. A 15 konverteregység egy lehetséges kiviteli formáját a 4. ábrán látható kapcsolási elrendezés mutatja. A hangfrekvenciás jel egyes csatornáinak megfelelő vezetékek a 18, 19, 20 bemenetekre kapcsolódnak. Ennek megfelelően szükség esetén több csatorna csatlakoztatása is kialakítható. A 18, 19, ill. 20 bemenetek az azonos felépítésű 39, 40, 41 szétválasztóegységek bemenetelre vannak kapcsolva. Egy-egy szétválasztóegység az 1. ábrán bemutatott ismert elrendezéssel azonos módon működik, csak a 30, 31 és 32 kimeneteket meghajtó 27, 28 és 29 erősítők nem teljesítményerősítők. Az egyes csatornáknak megfelelő jelhármasok 30, 31, 32, ill. 33, 34, 35, valamint 36, 37, 38 kimenetei a 42 képmintaképző egység bemenetére vannak kapcsolva. A 42 képminlaképző egy ség határozza meg a hangfrekvenciás bemenő jelek és a megjelenítendő kép közötti összefüggés törvényszerűségeit. Amennyiben ez az egység programozható kivitelű, úgy az említett törvényszerűség a működtető programok segítségével igen rugalmasan változtatható. Ilyen megjelenítési törvényszerűségek lehetnek többek között: Az egyes csatornáknak a képmező egy-egy elkülönített része felel meg. Ez az elkülönítés történhet derékszögű koordináták szerint (pl. kvadrofon esetében négy egyenlő mező), vagy a képmező középpontjára mint origóra felépített polárkoordináták szerint. Az egyes csatornákban a hangfrekvenciás jel teljesítménye a megjelenített ábra alakját határozza meg (pl. kör alakú folt, átmérője arányos a pillanatnyi teljesítménnyel, vagy polárkoordináta esetén virágszirom alakú folt, nagysága arányos a pillanatnyi teljesítménnyel). Az egyes csatornákban a hangfrekvenciás jel frekvenciája szerint a megjelenített kép színe változik. Speciális eset, amikor a három frekvenciasáv jele a színes televízió három alapszínéhez fixen hozzá van rendelve. Ez a módszer színes televízió-vevőkészülék használatához különösen alkalmas. A képmezőt az előbbiekhez hasonlóan elkülönített részekre osztjuk. Ezeket az egyes csatornáknak feleltetjük meg. Egy-egy ilyen részt a szétválasztott frekvenciasávoknak megfelelően további részekre osztjuk. Ily módon a képmező nemcsak csatornák szerint, hanem frekvenciasávok szerint is részekre van osztva. Az egyes sávokban a pillanatnyi teljesítményei a megjelenített ábra alakját, fényerejét és színét befolyásoljuk. Ennél a változatnál a szín alárendelt szerepet játszik, tehát fekete-fehér televízió-vevőkészülékhez is használható. A 42 képmintaképző egység 43, 44, 45 kimenetein a jelek a színes televízió három alapszínének megfelelő videojelek. Ezeket a jeleket a 46 multiplexáló egység egyetlen jellé fogja össze, mely a 47 kimeneten jelenik meg. A 46 multiplexáló egység az egyes színes televíziós normáknak (SECAM, PAL stb.) megfelelően működik Amennyiben a berendezés fekete-fehér rendszerű, úgy a 42 képmintaképző egységnek csak a 48 kimenete működik, és a 46 multiplexáló egység elmarad. Ebben az esetben a konverteregység kimenete a 46 kimeneten megjelenő fekete-fehér videojel. Szabadalmi igénypontok 1. Kapcsolási elrendezés hangfrekvenciás jelek láthatóvá tételére, különösen televízió-vevőkészülék képernyőjén, azzal jellemezve, hogy a kapcsolási elrendezés 5 10 15 2G 25 30 35 40 45 55 50 65 2
