184543. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zöldtakarmány liszt előállítására, valamint szellőzőlétesítmény az eljárás foganatosítására

* 184 543 2 A találmány eljárás zöldtakarmány liszt előállítására, valamint az eljárás egy részének foganatosítására szolgáló szellőzólétesítmény. Mint ismeretes, szerte a világon, így hazánkban is egyre inkább elteijedten készítenek zöld növényi lisztet. A lisz- 5 tét és az úgynevezett pelletet, főleg lucernából állítják elő, de feldolgozásra kerül más pillangós, rétifű, teljes kukoricanövény, rozs és egyéb növény. A zöld növényi lisztet élettanilag fehérje, karotin és rost tartalma teszi hasznossá. Tekintettel arra, hogy a zöld növényi liszt előállításához az ismert eljárások esetén a növényt kb. 600 °C hőmérsékleten olaj vagy gáztüzelésű berendezé­sekben szárítják, a növénynek a füstgázokkal történő érintkezése kedvezőtlenül hat az étrendi hatás szempont­jából. A lucerna szaponin tartalma forró levegővel tör- ^ ténő szárítás során nem bomlik. A szaponin pedig sza­porodásbiológiai zavarokat okozhat. Általánosságban a zöld növényi lisztet úgy készítik, hogy a rendre rakott növényt némi fonnyasztás után apróra szecskázzák, majd a már említett 600 °C körüli 20 hőmérsékleten szárítják. Egy tonna szárítmányhoz 150— 200 kg fűtőolajra van szükség, és ez a már fent felsorolt élettani hátrányokon kívül még az eljárás gazdaságosságát is kedvezőtlenül befolyásolja. Az energiahordozók árá­nak növekedése ezen hátrányt még csak tovább fokozza. 25 Az Agrar-Ubersicht c. folyóiratból ismeretes szálas takarmányok betakarításának gyorsítására szolgáló mód­szerek. Az itt említésre kerülő szárzúzás és széles rendre terítést végző gépek valóban nagyon előnyösek, de ezeket nem csak a szénakészítésnél, hanem minden más szárít- 30 mány készítésénél célszerű alkalmazni. A tartósító anyagokkal történő takarmánykezelés egyre inkább terjed, mert számos üzemszervezési és munka­­szervezési előnye van. Hátránya azonban, a különböző tartósító-fermentáló szereknek, hogy olyan ipari ter- 35 mékek, amelyek ára igen magas és így gazdaságtalanná teszi a takarmánytartósítást. Mivel a lisztkészítés elsősorban egy gyomrú állatok takarmányozását segíti elő, kívánatos kémiai, elsősorban savas lisztkészítés mellőzése. Ezen állatok takarmányo- 40 zásánál is terjed a savas alapanyagok, mint nedvesen tárolt gabona, savasan tartósított húspép felhasználása, melyet a komplett takarmányban természetes úton szá­rított rostos anyagok jól kompenzálnak az állat sav—fázis egyensúlya felborításának elkerülése érdekében. Az 45 acidosis kialakulását a sok szabad sav idézi elő. Az állat termelőképessége egyedi ellenállóképességének gyengü­lése az acidosis következményeképpen ismeretes. Egyes fakultatív patogén baktériumok ilyenkor az állat meg­betegedését okozzák. 50 További hátrány az anaerob viszonyokat kívánó tartó­sítási eljárásoknál az a körülmény, hogy a levegő ki­szorítása érdekében apróra kell szecskázni a szálas­takarmányt. Ez a kérődző állatok bendő-struktúráját nem szolgálja jól. Az egygyomrú állatok számára viszont nem 55 eléggé megőrölt. A 168904 sz. szabadalmi leírásból ismeretes forgó­dobos szecskázó berendezés, amely a zöldtakarmány szecskázására alkalmas. A találmány célja a felsorolt hiányosságok kiküszö- 60 bölése és olyan eljárás kidolgozása zöld takarmány liszt előállítására, amely a kedvezőtlen biológiai hatásokat kiküszöböli és ugyanakkor gazdaságos is. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a fenti célnak eleget tehetünk, ha a megfelelően levágott, dara- 65 bolt és előfonnyasztott zöldtakarmányt környezeti levegő­vel szellőztetéssel szárítjuk, nagyobb külső energia­­ráfordítás nélkül. A találmány tehát eljárás zöldtakarmány liszt előállí­tására, amelynek lényege, hogy a zöldtakarmányt teljes munkaszélességben szársértő kaszával levágjuk és sző­nyegbe rakjuk és így 8—36 órán keresztül előfonnyaszt­­juk, majd fölszedés közben 5-25 cm-es nagyságra rövidre daraboljuk és a fonnyasztott, darabolt anyagot pneuma­tikusan vagy mechanikusan egyenletesen elosztva szel­­lőztetőlétesítménybe juttatjuk, és ott 60 % alati relatív páratartalmű környezeti levegővel végzett szellőztetéssel szárítjuk, majd a szárított anyagot folyamatos mechanikus kitárolással rosta nélküli darabolóval előaprítjuk, majd őrlőberendezéssel a kívánt minőségen lisztté őröljük. A találmány szerinti eljárásnál előnyös lehet, ha szellőz­tető levegő relatív páratartalmát szellőztetőlétesítmény részét képező, napnergiát hasznosító légrétegben csök­kentjük. A találmány továbbá szellóztetőlétesítmény, amely tetővel és oldalfalakkal ellátott, legalább egy egységes építményből áll. A találmány lényege, hogy az építmény alul légelosztó teret lefedő padlóráccsal rendelkezik, a tető pedig napenergiát hasznosító légteret bezáró kettős tetőként van kiképezve, amely légtér egyrészt az atmosz­férával, másrészt a ventilátor szívócsonkjával áll kapcso­latban, míg a szellőzőventilátor nyomóoldala a padlórács alatti légelosztó térrel van kapcsolatban, az építmény oldalfalai pedig legalább a tárolási magasságig légzáró kialakításúak és az építményben előnyösen a tető alatt mechanikus, vagy pneumatikus anyagelosztó terítő beren­dezés van. Maga a létesítmény az igényeknek megfelelően egy, vagy több egységből állhat és alapterületét tekintve is különböző variációk lehetségesek. Több, egységes szellőzőlétesítménynél előnyösen mindegyik egységnek önálló szellőzőventilátora és anyagelosztó-terítőberende­­zése lehet. A találmány szerinti eljárás szerint a zöldtakarmány, így a lucerna kaszálását a növény rotációja által meg­kívánt fenofázisban végezzük, mégpedig olyan alternáló kaszával, amely a levágott rendet teljes szélességben szársérti és szőnyegrendbe rakja. Ez a kezelés gyors és egyenletes vízleadást eredményez, aminek következté­ben a lucerna 8-36 órán belül 50 %-os nedvességtarta­lomra fonnyad. A rendkezelésével szükség esetén a fo­lyamat még gyorsítható is. Â rendkezelés gépi forgatás­ból, lazításból állhat. A fonnyasztott 50-60 % nedves­ségtartalmú lucernát célszerűen darabolókéses rend­felszedő kocsival hordjuk le a tábláról. A darabolás mér­tékét a feldolgozás további módja határozza meg. Ha például a továbbítás a találmány szerinti szellőzőlétesít­ményben pneumatikus úton történik, akkor a lucernát 5-10 cm-es darabokra, míg mechanikus továbbítás esetén 15-25 cm-es darabokra aprítjuk. A darabolt, 50-60 % nedvességtartalmú anyag az üzem adottságainak, teljesítményének megfelelő nagy­ságú szellőzőlétesítménybe kerül, amely lényegében tető­vel és oldalfalakkal határolt építmény. Pneumatikus továbbítás esetén a rendfelszedő kocsi folyamatos adago­lást biztosító fogadó-adagoló asztalra ürít, ahonnan forgólapátos ventilátorral, teleszkópos befúvócsővel egyenletesen elterítjük az anyagot az építményben. Mechanikus továbbítás esetén az anyag elterítése egyenletes rétegvastagságban terítőberendezés segítségé­vel történik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom