184542. lajstromszámú szabadalom • Eljárás termőkaros szőlőoltványok előállítására
1 184 542 2 A találmány eljárás lermőkaros szőfőoltványok előállítására hajtatással és azt követő iskolázással. Mint ismeretes, a szőlőoltványok előállítása hajtatással, majd szőlőiskolái neveléssel történik. Ahhoz, hogy az előállított új egyed körkörös forradású és gyökérzetű, továbbá fejlett érett vesszőjű, életerős, ültetésre alkalmas legyen, a szőlőiskolái nevelést általában két évig kell folytatni. Az ismert módszer azonban azon túlmenően, hogy két év alatt sem biztosít termőültetvényekfaen felhasználható, tehát kinevelt törzzsel és termékárral rendelkező oltványt, még azzal a hátránnyal is jár, hegy a leoltott darabszámhoz képest 25—35 % ültetésre alkalmas gyökeres oltványt kapnak. A 619 147 sz szovjet szabadalmi leírásból ismeretes olyan eljárás szőlővessző előkészítésére, telepítéséhez, ahol az oltványt melegházban nevelik. A kiültetés előtt a zöldoltványt visszacsonkázzák és paraffinnal leperzselik. A végleges helyre történő kiülteíés előtt tápoldatban tartással gyorsítják meg a hajtásnövekedést. Ez a módszer bizonyos éghajlati adottságok, mint például magyarországi éghajlati adottságok mellett csak jelentős többletráfordítással oldható meg. Az első növedék ugyan hasznosítható lenne, de a májusi oltáshoz a szaporító anyagot speciális, praktikusan hűtött tárolóhelyen kellene tartani. A második növedék elkészültekor már a talaj kiültetésre alkalmatlan, az oltványok átteleltetése szintén speciális tárolóhelyet igénylene. A hajtásnövekedést elősegítő tápoldat szintén többletköltséget okoz. A visszacsonkázott oltványok meglévő ültetvények tőkehiányának pótlására nem alkalmasak, mert a termőszőlőben uralkodó mikroklimatikus és ökológiai viszonyok, valamint az ott alkalmazott művelési mód eltér a fejlődő oltvány igényétől. Az 536 788 sz. szovjet szabadalmi leírásból facsemeték fóliasátor alatti termesztése ismeretes. Ezen eljárásnál a facsemetéket széndioxidos trágyázással nevelik és a fóliasátor feladata a levegővel befújt C02 megtartása. Ez az eljárás facsemeték nevelésénél teljes vegetációs időszakra vonatkozik, míg szőlőoltványoknál az a vegetációs időnek csak egy hányadát tölti fóliasátor alatt. Ezért a gázos ráhatás szőlőnél semmiféle növekedésgyorsulást nem eredményezne. A H-2047 sz. magyar szabadalmi leírás olyan szőlőoltvány-eiőállítási eljárásra vonatkozik, amely szerint anyatelepen állítanak elő bűjtással gyökeres vadalanyt és a zöldhajtásba oltanak nemes szemet valamilyen ismert módszerrel a vegetációs idő alatt. A meggyökeresedett oltványokat konténeres edénybe helyezik, vagy szabadban hagyják továbbfejlődni huzalpárok között. Lombhullás után szedik fel és ültetik ki végleges helyére a mintegy 70—80 cm magas vesszőket. Ez az eljárás valóban alkalmas az anyatelep jobb ki használására, azonban anyateleppel nem minden üzem rendelkezik és így nem is tudják oltvánnyal ellátni megfelelő mennyiségben az igénylőket. Hátránya az eljárásnak továbbá, hogy az összes munkálatokat a tenyészidő alatt kell végezni, amikor az ültetvényekben egyébként is nagy a kézimunka-igény. A szabadban történő munkavégzés folyamatosságát egyébként is az időjárás erősen zavarja. Az oltás művelete nem gépesíthető. A zöídreoltás különböző módszereit csak igen jól képzett munkaerő tudja elvégezni. A meglévő ültetvények tőkehiányának pótlására a fenti eljárással felnevelt oltvány nem tökéletesen alkalmas, mert lényegesen alacsonyabb, mint a már ott élő tőkék, amelyek árnyékoló hatása a pótlás intenzív fejlődését akadályozza. A találmány célja a felsorolt hiányosságok kiküszöbö lése és olyan eljárás kidolgozása termőkaros szőlőkarók előállítására, amellyel az oltványkészítés gazdaságosságát fokozni lehet, továbbá amellyel meg lehet teremteni urnák a lehetőségét, hogy termőkorú ültetvények tőkehiány pótlására alkalmas egyedeket kapjunk. A találmány tehát eljárás termőkaros szőlőoltványok előállítására hajtatással és az ezt követő iskolázással. A találmány lényege, hogy a hajtatást kalap nélkül, teljes fényben végezzük, majd a hajtatás befejezése után, második paraffinozás nélkül az oltvány kiiskolázását biofűtéses fóliaházban, dús hajtatőközegben végezzük, úgy, hogy a hajtatóközeget fóliatömlöben meleg talpra helyezzük, majd az így előnevelt oltványok egy-két éves ültetvények pótlására használhatók fel, vagy továbbnevelés céljából jó minőségű földdel töltött, perforált műanyag zsákba helyezzük, a telepítés helyszínére történő szállítás előtt vagy után a zsákokba törzs- és kamevelő támot helyezünk, majd a törzsnevelő támra a leendő törzset előnyösen rátekeréssel felvezetjük és az oldalhajtásoktól folyamatosan megtisztítjuk, a megkívánt magasságban viszont karokat nevelünk, majd a kinevelt törzzsel és karral rendelkező, nem a telepítés helyén nevelt oltványt a törzs- és kamevelő támmal együtt a telepítés helyére szállítjuk és végül telepítjük. A találmány szerinti oltvány átteleltetését úgy végezzük, hogy azt a helyszínen szalmabálás takarással védjük. A találmány szerinti eljárás biztosítja, hogy a hagyományos oltványokkal történő pótlások esetén elmaradhatatlan kezelési munkákra, mint harmat gyökerezés, csirkézés, törzs- és karnevelés, egyedi kezelés nincs szükség. A termőütetvények művelési technológiáját, mini például a talajművelést, vegyszeres gyomirtást pótlás után nem kell megváltoztatni. Azáltal, hogy a találmány szerint termőkorú ültetvények tőkehiány pótlását lehet elvégezni, az ültetvények tőkeállománya mintegy 100 %. Az eddigi 80-85 %-ra tehető szinttel szemben, ez 0,3-0,4 tonna szőlőtöbbletet jelent hektáronként. A gazdaságossági jelentőséget növeli még az, hogy a tőkehiányos ültetvényekben is a teljes területre végezték el a műtrágyázást és egyéb munkát, ami természetesen a tőkehiány arányában felesleges műtrágya, vegyszer felhasználást jelent. A találmány szerinti eljárás következtében ez is elmarad. A találmány eredményeként a szőlőoitvány előállítás tehát lényegesen gazdaságosabb és lehetővé válik, hogy termőkorú ültetvények tőkehiány pótlását végezzük el. A hajtatás folyamin a vad és nemes rész érintkezésénél a kallusz képződés lényegesen gyorsabb és eredményesebb. Az oltvány rövid, vastag igen zöld hajtásokat nevel, ami az asszimiláció alapfeltétele. A találmány szerinti eljárás esetén a hajtatás befejezése után, iskolázás előtt elhagyjuk a második paraffmozá >t, amivel kiküszöböljük a paraffin hajtásperzselését és az oltványnak nem kell a tartalékanyag jelentős részének felhasználásával a mellékrügybőí új hajtást nevelnie. Az oltványban lévő tartalék tápanyag közvetlenül a gyökérképződésre kerül felhasználásra. Kiiskolázáskor a tápanyagban dús hajtatóközeget perforált fóliatömlőbe helyezve melegtalpra állítjuk, biofiréses íóliaházban. Amikor a fóliatömlöben lévő anyag hőmérséklete eléri a 20—22 °C-ot, megkezdjük az oltványok kihelyezését. A melegtaip hatására mintegy 20-25 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
