184526. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üzemszerű állattartások híg trágyáinak és szennyvizeinek tisztítására
1 184 526 2 nyomású tartályban levegővel telített, a 66a csővezetékbe beszerelt 66 nyomáscsökkentő szelepen expandáltatok és 61 perforált csövön beadott vízzel keverve az 59 második ílotálómedencébe kerül. A második fiotálómedence a 62 lekotróval van ellátva. A flotálással megtisztított és a 19 csővezetéken biológiai tisztításra továbbítandó vízből leágaztatok 69 csővezetéken a 62 szivattyú a flotálással elválasztott víz egy részét a 64 magasnyomású tartályba szállítja. Ehhez a vízhez a 64 magasnyomású tartályban a 63 légkompresszor segítségével megfelelő mennyiségű 3-5 atmoszféra nyomásra sűrített levegőt préselve a flotáláshoz szükséges, levegővel túltelített vizet elkészítjük. Az állattartásnál képződő szennyvizek flotálása akkor bizonyult hatékonynak, ha a flotálás során alkalmazott levegővel telített víz mennyisége közel azonos a feladott szennyvíz mennyiségével és a telítésre használt levegő nyomása átlagosan 4 atmoszféra. A flotálási folyamat gyors lefutású, az utólagos szervesanyag-feltáródás mértéke csekély és ennek megfelelően a folyadékfázisban oldott szervesanyag-tartalom is csökken. Külön előnyt jelent, hogy a flotálással kezelt szennyvíz levegővel, illetve oxigénnel telítve lép ki a Qotálóberendezésből és kerül az aerob biológiai oxidációs folyamatba. A flotálási rendszer kétfokozatú működtetésben azért is előnyös, mert az alkalmazandó vegyszermennyiség kisebb, mint a gravitációs fáziselválasztó alkalmazásánál. A flotálás során leválasztott szilárd anyag iszapként a 67, 68 csővezetékeken a 36 iszapgyűjtő tartályba kerül. A 7 előlevegőztető medence szerkezeti elrendezését közelebbről a 3. ábrán mutatjuk be. Az előlevegőztető medence üreges kivitelű 10 tengellyel van ellátva, amelyet a medence fölötti tartóhídon elhelyezett, de az ábrán nem szemléltetett motorra! működtetünk. A motor által meghajtott 8 számylapátos szivattyú a 7 előlevegőztető medence fenéklemeze felett van elrendezve és forgatásával a szivattyút kürtőszerűen körülvevő 42 szívótorkon és 43 alsó kúp által határolt téren át a 9 diszpergátor karjai által létrehozott levegőbeszívással egyidejűleg, a medence fenéklemeze felé irányuló áramlást létesít. A 9 diszpergátor a 10 tengelyen át levegőt szív be és azt a 7 medencében levő folyadékban diszpergálja. A 9 diszpergátor által előállított légbuborék-folyadékfázis elegyét a 8 számylapátos szivattyú a 42 szívótorkon és a 43 alsó kúpon át iránytereléssel áramoltatja és a medence alsó felében a szennyvizet ülepedésmentesen áramlásban tartja. A 25 baktériumágyas tisztítóberendezés szerkezeti felépítését közelebbről a 4. ábrán mutatjuk be. A baktériumágy polisztirollal vagy poliuretánnal és katalizátorként sztirol-divinilbenzol térhálós, kvatemer ammóniumcsoportot tartalmazó kopoliraer műgyantával van megtöltve. A 25 baktériumágy felül nyitott tartály, kúpos fenékkiképzéssel. A kúpos tér fölött a műanyagtöltetet tartó és a vízáteresztést biztosító 44 tartószerkezet van elhelyezve. A 24 csővezetéken bevezetett, részlegesen tisztított víz a 45 vízelosztón keresztül a baktériumágyra folyik, amelyben a 27 elfolyó, szinttartó csővezeték a 46, 47 felső és alsó műanyagtöltetet állandóan folyadék alatt tartja. A folyadék függőlegesen lefelé áramlik a műanyagtölteten keresztül. A vízzel bevitt feloldott oxigént a műanyagtölteten kialakult élő aerob baktériumflóra elfogyasztja és a műanyagtöltet alsó kétharmadában elhelyezett 47 műanyagtölteten az anaerob körülmények folytán egy anaerob baktériumflóra végzi a tisztítást. A baktériumágy működtetésekor tehát a 46 felső térben aerob, a 47 alsó térben anaerob körülményeket ala- 5 kítunk ki. Mint a baktériumágynál már utaltunk arra, üzem közben a baktériumágy áramlási ellenállása fokozatosan növekszik, ezért az áramlási ellenállást időszakosan visszamosatással csökkenteni kell. A visszamosató egység 10 a 38 csővezetéket, 39 szivattyút és a visszamosató vizet szállító 40 csővezetéket és ebben a csővezetékben elhelyezett 48 tolózárat foglalja magában. A visszamosató vezeték a baktériumágy alsó tere alatt a 27 szinttartó elfolyócsővel van bekötve a 49 tolózár előtt. A vissza- 15 mosatás a 49 tolózár lezárása és a 48 tolózár nyitása után a 39 szivattyú indításával történik. A visszamosatás során keletkező mosóvizet a 41 túlfolyóvezetéken elvezetjük és a szennyvízcsatorna 2 átemelőaknájához vezetjük. A találmány szerinti eljárást a következő felismerésekre 20 alapozzuk: 1) Az állattartási szennyvizek és híg trágyák biológiai oxidáció előtti kezelése a biológiai Oxidációs szakaszban való tartózkodási idő csökkentése céljából eleveniszap jelenlétében történő előlevegőztetéssel és a szilárd fázis 25 eltávolításával megoldható, emellett számos további meglepő előny érhető el. A legfontosabb az, hogy az előlevegőztetés egyik feltétele annak, hogy a szilárd fázis jól koaguláltatható legyen és a biológiai oxidáció után a tisztított víz a befogadóba továbbítható, vagy a mező- 30 gazdaságban, például öntözésre korlátozás nélkül hasznosítható legyen. Az clőlevegőztetésnél az anaerob jellegű szennyvizeket aerob jellegűvé alakítjuk át. A fölös eleveniszap, annak baktériumflórája és az iszapvíz enzimtartalma, valamint a folyamatban alkalmazott 1 mg/liter 35 feletti oldott oxigénkoncentráció segítségével részlegesen lebontjuk a szennyvizekben jelenlévő kolloid diszperz fázist stabilizáló vegyületeket. Ezenkívül a levegőztetéssel az anaerob jellegű szennyvizekből a káros gázok egy részét eltávolíthatjuk, ezzel 40 elősegítjük a szilárd és folyékony fázis elválasztását egy további lépésben, másrészt a gázok nem zavarják a biológiai oxidáció lefutását. 2) A lebegő szilárd anyagok koagulálással és aggregálással való kicsapása és az iszap eltávolítása szintén 45 nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a biológiai oxidáció viszonylag rövid idő leforgása alatt maximális hatékonysággal legyen megvalósítható. A lebegőanyagok koaguláltatása és leválasztása megakadályozza azt, hogy a szilárd anyagok feloldódva vagy feltárődva a tisztított 50 vizek biológiai vagy kémiai oxigénigényét oly mértékben növeljék, ill. meghosszabbítsák a biológiai oxidáció idejét, ami a szennyvízfeldolgozásnak gazdaságosságát veszélyeztetné. A nagy lebegőanyag-tartalmú szennyvizek szilárdfázis részének flotálással való eltávolítása kétrészes 55 flotálással csökkenti a koaguláltató vegyszerszükségletet. A flotálással való fáziselválasztás rendkívül gyorsan megy végbe, csökken az utólagos szemcseanyag-feltáródás veszélye és ezáltal a szennyvízben az oldott szervesanyag-tartalom alacsonyabb lesz. 00 3) Az eleveniszapos biológiai oxidációs lépésben a meghatározott 2 g/liter és 5 g/Iiter közötti eleveniszaptartalom egyrészt biztosítja a tisztításra kerülő víz aerob úton nem bontható oldott szervesanyagának minimálisra való csökkentését, másrészt a tapasztalat szerint a folya- 05 matnál keletkező fölösiszap- és enzimmennyiség egyen5
