184505. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szálasításra és szálpaplannak képlékeny anyagból való előállítására
1 184 505 2 figyelhetjük a J gázsugár nagyobb szóródását a részsugarak egymáshoz történő ütközése következtében, de itt is létrejön a lamináris áramlású zóna a korábban ismertetett összes hatásával együtt. A 8. ábrán is feltüntettük azokat a görbe I nyilakat, amik a környezeti levegőnek a két B és J gázsugárba való hatását szemléltetik. Kis R nyilakat is berajzoltunk, amik a képlékeny anyag keveredési nehézségeit, a visszafelé történő áramlást szemléltetik. Ha ez a hatás a képlékeny anyag G áramának a második J gázsugárba való belépése körzetéig folytatódik és elég erős, akkor a képlékeny anyag, például az olvadt üveg részecskéit is magával ragadhatja, a környező szerkezeti elemekre viheti. Ezzel a berendezés alkatrészeinek szennyeződése keletkezik, ami különösen a 10 és 11 fúvókák esetében különösen keDemetlen. Ez a zavaró hatás legfőképpen az első B gázsugár és a második J gázsugár között lép fel, annál erősebb, minél nagyobb a két B és J gázsugár közötti szög. Ezért kívánatos az, hogy a két B és J gázsugár minél kisebb szög alatt közelítse meg egymást. Minél nagyobb tehát a második J gázsugár eltérítése, annál kisebb lesz ez a zavaró hatás. Ezt segíti elő a J gázsugár két oldalán alkalmazott eltérítő hatás, a 14 terelő és a 19 eltérítő elem. Ha most ismét a 6. ábrára pillantunk, láthatjuk, hogy több állomásból álló szálasító berendezés is kialakítható az 1. és 2. ábrán bemutatott kiviteli alakokból. Itt csőszerű vezetőelemek is vannak az egyesített B és J gázsugarak körül, amik a létrehozó szálak biztonságosabb vezetéséről gondoskodnak. A 6. ábrán ezekhez a vezetőelemekhez 21 fúvókák vannak társítva, amiken át a szálakat megkötő anyagot juttathatunk az egyesített B és J gázsugárban lévő szálakhoz. Ha az egyes szálasító állomásokat vizsgáljuk, a 6. ábrán, akkor megjegyezzük, hogy a 6. ábrára merőleges irányban több ilyen is elhelyezhető egymás mellett. A vezetőelemek az egyesített B és J gázsugár körül mindenféle szűkület vagy akadály nélküli áramlási utat biztosítanak. Ez az áramlási út lefelé irányul és lényegében merőleges a szálgyűjtő felületként kialakított 15 szállítószalagra. Ez a merőleges elrendezés teszi lehetővé a legtöbb szálasító berendezés egymás melletti elhelyezését, amiket egy helyről lehet a képlékeny anyaggal ellátni, illetve amelyek egy azonos 15 szállítószalagra termelnek. A bemutatott kiviteli alakok mindegyikében közös az, hogy a képlékeny anyagot kibocsátó 6 előmelegítő a B és J gázsugár között van elhelyezve, valamint, hogy a B és J gázsugarak, és a képlékeny anyag G árama lefelé irányul. Mindegyik esetben a képlékeny anyag G árama azelőtt hatol be a második J gázsugárba, mielőtt az az első B gázsugarat elérné. Ez az elrendezés azonban azért is célszerű, mert az egyes szerkezeti elemek, a 7 kilépőnyílás, a 10 fúvóka és a 11 fúvóka egymástól külön választva vannak elhelyezve, amivel könnyebbé válik az egyes alkatrészek szükséges hőmérsékletének a fenntartása. A szereléshez, karbantartáshoz pedig amúgyis helyre van szükség, amit ez az elrendezés lehetővé tesz. A B és J gázsugarak egyesített áramának a helyzeteit két szempontból kell megvizsgálni, mégpedig a függőlegeshez képesti helyzet és a szálgyűjtő felület szerepét betöltő 15 szállítószalaghoz képesti helyzet tekintetében. Ezt a két szempontot a továbbiakban mi is külön vizsgáljuk. Mint ahogy az imént kifejtettük, a közös áramlás függőleges iránya a legjobb hatásfokú helykihasználást teszi lehetővé, mert a függőleges elhelyezés következtében több berendezést lehet egymás mellett kialakítani. A 6 előmelegítő ráadásul az ábrák, például a 6. ábra síkjára merőlegesen hosszirányban elnyúlhat, aminek következtében egy 6 előmelegítőhöz több 10 és 11 fúvóka is kapcsolódhat. így több szálasító központ helyezhető el egymás mellett a 6. ábrára merőleges irányban is. Az azonban természetes, hogy a B és J gázsugarak egyesített áramának nem kell pontosan merőlegesnek lennie a 15 szállítószalagra, célszerű azonban, ha 25°-os szögtartományon belül van a függőlegeshez képest. Az egyesített gázsugár helyzetét meghatározó másik szempont az egyesített gázsugárnak a 15 szállítószalaghoz képesti szöghelyzete. A merőleges elrendezésnek vannak bizonyos előnyei, például a létrehozott szálpaplan ekkor fog a legnagyobb ellenállással rendelkezni az összenyomással szemben, tekintet nélkül arra, hogy az egyesített gázsugár függőleges-e és a 15 szállítószalag vízszintes helyzetben mozog-e. Az egyesített gázsugár és a 15 szállítószalag közötti szögnek azonban semmiképpen sem célszerű a 45°-ostól jobban eltérnie, célszerűen 10 és 15° között kell a maximális eltérésnek lennie. Ahogy az az ábrákon jól látható, az első B gázsugarat létrehozó 10 fúvóka úgy van elhelyezve, hogy lényegében függőlegesen bocsátja ki magából az első B gázsugarat. Azért nem teljesen függőleges ez, mert a második J gázsugár behatolása, ütközése következtében a B gázsugár eredeti pályája módosul és így jön létre az egyesített gázsugár lényegében függőleges pályája. Az 1., 2., 3., 5. és 5b. ábrákon a második J gázsugarat eltérítő hatásnak is alávetettük. Ezzel lamináris áramlású zónát alakítottunk ki. Ezt a 4. ábra esetében valamelyest egymás felé irányított fúvókapárral hozzuk létre. Minden esetben azonban az eltérített J gázsugámak kisebb a keresztmetszeti mérete, mint a B gázsugáré, de behatol a B gázsugárba. Ebből a célból a J gázsugárnak nagyobb kinetikus energiával kell rendelkeznie, mint a B gázsugárnak. Ezt a nagy kinetikus energiát el lehetne érni úgy, hogy a J gázsugár hőmérsékletét és sebességét nagymértékben megnöveljük. Az ilyen magas hőmérséklet és nagy sebesség azonban fokozott korróziós hatással lép fel különösen a 14 terelő és a 19 eltérítő elem számára. Ráadásul nemkívánatos hőtágulás és összehúzódás is fellép. A jelen megoldáskor alkalmazott alacsonyabb hőmérséklet és kisebb sebesség még mindig biztosítja a szükséges kinetikus energiát, illetve a kinetikus energiákban azt a különbséget-, ami a B gázsugár és a J gázsugár között kell meglegyen. Ahhoz, hogy az utóbbi az előbbibe hatoljon és a két B és J gázsugár egymásra hatásának zónáját alakítsa ki. Ennek az oka pedig a második J gázsugár nagyobb sűrűségében van, ami természetesen növekszik a hőmérséklet csökkenésével. A kinetikus energiát ugyanis nemcsak egyedül a sebesség határozza meg, hanem a gázsugár anyagának sűrűsége is. Ezzel pedig kialakíthatjuk az olyan második J gázsugarat, amelynek nagyobb a kinetikus energiája, mint az első B gázsugáré, még a J gázsugár kisebb sebessége mellett is. Minthogy szobahőmérsékletű második J gázsugarat alkalmaztunk, elegendő a szokásos módon rendelkezésre álló sűrítettlevegős forrás is a B és J gázsugár létrehozásához. Természetesen nem szükségszerű az, hogy a második J gázsugár hőmérséklete annyira alacsony legyen, mint a környezeté vagy a szobahőmérséklet. Célszerűen ez a hőmérséklet jóval fölötte van az alkalmazott képlé-V 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
