184484. lajstromszámú szabadalom • Felszín alatti kistározós öntözőber
1 184 484 2 ségben agyagásványokból készített zagyból, bitumenből, szervestrágyából stb. összefüggő vízzáró réteget alakítottak ki, és e fölött - a felszínalatti öntözésben már be nem vált - perforált öntözőcsövet helyeztek el. A gyökérzet ebben a megoldás- 5 ban is hamar benőtte a perforált csövet, s a rendszert működésképtelenné tette. A jelen találmány célja mindezektől a hiányosságoktól mentes olyan megoldás szolgáltatása, amely a talajban a gyökérzet aktív környezetébejuttatja 10 az öntözővizet anélkül, hogy az a nagy vízáteresztő képességű talajok kilúgozásával járna, amelynek továbbá a vízszükséglete a lehető legtakarékosabb, és amelynek esetleges vezetékdugulásai könnyen ellenőrizhetők és javíthatók. 15 A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy mindez elérhető, ha az ismert felszínfeletti, pl. csepegtető öntözőberendezés vezetékhálózatát felhasználva valósítjuk meg a felszínalatti öntözés új változatát. 20 A találmány szerinti öntözőberendezés lényege, hogy az öntözendő növényhez vagy növénysorhoz vezető felszínfeletti öntözővezetékű vezetékrendszere, az öntözendő növény vagy növénysor gyökérzetének aktív felületszintje környezetében elhe- 0 lyezett, növényenként külön-külön, pl. tányérszerű, vagy növénysoronként szalagszerű, végigmenően, vagy szakaszosan kiképzett, p!. két végén lezárt, vápaszelvényű felszínalatti kistározói, valamint az 3Q öntözővezetékekből a kistározók fölé vezető függőleges vagy ferde leágazóvezetékei vannak. A felszínfeletti vezetékrendszer azonos lehet a csepegtetőöntözésnél alkalmazott felszínfeletti vezetékrendszerrel, leágazóvezetékei pedig a csepeg- 35 tetőtestekhez vagy azok helyére lehetnek csatlakoztatva. Ez esetben a berendezés már meglevő csepegtető öntözőberendezések felhasználásával is telepíthető. A találmány szerinti berendezésnek igen nagy 40 előnyei vannak. Annak következtében, hogy az öntözővíz a leágazóvezetéken át egyenesen a talajba kerül, nem érintkezik a felszín felett a levegővel, a vízben levő ásványi anyagok nem válnak ki, nem okozhatnak 45 semmiféle eldugulást. Azáltal, hogy a leágazóvezetékek egyenesen a felszínalatti kistározó fölött végződik, a víznek nem kell átszivárognia a felső 50-60 cm rétegen, ezt nem lúgozza ki, tehát a talaj megtartja tápanyagait és vízáteresztő képessége 50 sem növekszik meg. Bár a leágazóvezetékek alsó véigpont-magassága a kis tározó felett szabadon választható, a legelőnyösebb ezt fölötte mintegy 10 cm-ben megállapítani. Ekkor az itt kilépő öntözővíz oldalirányban is terjed, s már innen is táplálja 55 a hajszálgyökereket; a kilépő víz zöme pedig feltölti a kistározót. Ebben éppen a szükséges mennyiségű vizet lehet tározni, a többlet túlcsurog rajta, s ez az általában kis mennyiségű víz a gravitáció hatására lejjebb vonul; viszont a kistározóból az oLl tárolt00 víz a talaj szívóhatására fokozatosan, a szükségletnek megfelelően, párolgási veszteség nélkül kerül a növényzet gyökereihez. Egy-egy öntözésre pl. Énként 6 liter vizet lehet betervezni, amit pl. 20 perctől 8 óra időtartam alatt, tehát kis vázszállítással juttathatunk a kistározóba. A vízszállítás ez esetben mintegy 0,75-24,0 1/óra között váltakozhatik, ami meglehetősen tág határokat jelent, s amibe jól beleillik a csepegtető öntözésnél szokásos 2 — 4 1/óra vízhozam. A betervezett öntözési vízmennyiség — pl. 6 liter — egyben meghatározza a kistározó befogadóképességét, tehát a tervezett szelvényét is. A szalagszerű kistározó szélességét felvehetjük pl. 0,6 m-re, háromszögszelvényt feltételezve a magasságát a talaj hézagtartalmát figyelembevéve határozhatjuk meg. Tányérszelvény esetén a méretezést hasonlóképpen lehet végrehajtani. Ismerve a kistározók befogadóképességét, az egyszeri öntözés vízmennyiségét igen takarékosan szabályozhatjuk be. Az a kis víztöbblet, ami esetleg mégis túlcsordul a kistározón, annak fala mentén alája kerül, s ott általában kistömegű vízzsákot alkot a gravitáció hatására — kísérleti tapasztalatunk szerint — igen kevés víz szivárog mélyebbre, de ennek sebessége is csak kicsiny és a talaj szerkezetére káros hatással nincsen. A kistározókat elhelyezhetjük a talajban a növényzet (gyümölcsös, szőlő stb.) telepítése előtt, alája, de elhelyezhetjük később a növényzet vonalától oldalra is, még gyökérzetének hatótávolságában, így például két sor között középvonalban is s;b. A kistározók a felszín alá gépi úton eljuttathatók, a leágazó vezetékek a felszínről akár be is szúrhatok a talajba, s ezért jól ellenőrizhetők és szükség esetén cserélhetők. A gyökérzet a leágazó vezetékbe nem nő be, mert a kedvező vízellátottságot attól távolabb találja meg. A gyökérzet a kistározók műanyag falát megkerüli, tapasztalatunk szerint át nem lyukasztja. Ha ez szórványosan mégis előfordul, a kistározók tározó képességét alig érinti. Növénysor esetén vízszintes, vagy közel vízszintes terepen a szalagszerü tározó jól alkalmazható. Ha azonban a terep lejtős, akkor növénysorok esetén is egyenkénti, pl. tányérszerü tározókat kell elhelyezni, hogy az öntözővíz ne folyjék le a lejtővel párhuzamosan. Különösen nagy a jelentősége a felszínalatti kistározóknak vegyszeres öntözés esetén, mert a pontosan adagolt öntözőfolyadék ilyenkor a kistározókban marad mindaddig, míg a gyökérzet el nem szívja, tehát nem fejthet ki káros hatást. Ez környezetvédelmi szempontból nagyjelentőségű lehet fürdésre, vagy haltenyésztésre hasznosított tavak mentén stb. A kistározók viszonylag kis térfogatából következik az is, hogy hirtelen nagy záporok esetén sem alakulhat ki bennük pangó víz. A találmány szerinti, felszínalatti kistározós öntözőberendezés elsősorban a nagy vízáteresztő képességű, pl. homok, kavicsos homok, Mo talajokra készül, de jól alkalmazható középkötött talajoknál, pl. lösznél is. A következőkben a találmány szerinti berendezést néhány példaképpeni kiviteli alakjával kapcsolatosan a csatolt rajzokra való hivatkozással részletesebben is megmagyarázzuk. 3
