184480. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vértelen vérnyomádmérés pontosságának és/vagy gyorsaságának növelésére

1 184 480 2 mázzuk, vagy meghatározott méréspontosság ese­tén ennek alapján határozzuk meg a systolés és diastolés nyomás környezetében használandó egyenletes nyomásváltoztatás értékét és végezzük el a nyomásérték meghatározását. Az eljárás foganatosítására szolgáló berendezés szöveti nyomást biztosító mandzsettával, nyomás­A találmány eljárás és az azt foganatosító beren­dezés vértelen vérnyomásmérés pontosságának és/ vagy gyorsaságának növelésére mely eljárás során a mért systolés és diastolés nyomásérték — nyo­­másváltoztatásí sebességtől és pulzusszámtól függő — aszimmetrikus hibáját szimmetrikussá téve kor­rekciót alkalmazunk, mely végrehajtása után a hiba abszolút értéke a legrosszabb esetben is maximum fele lesz az aszimmetrikus hibával mérő készülékek­hez képest. Az irodalomból és a gyakorlatból a vérnyomás­­mérés pontosságának, gyorsaságának fokozására többféle eljárás, berendezés ismeretes. A 2 152 688 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírás több mandzsettakamrával végzett nyomás­mérési eljárást ismertet, melynél két vagy több mandzsettakamrát kapcsolnak egymással szembe úgy, hogy a közbeiktatott nyomás - vagy áramlás kijelző a mért mennyiség minimumát akkor mutat­ja, amikor az egyes mandzsettakamrákhoz tartozó testrészek térfogatváltozásai fázis és nagy tekinteté­ben viszonylag nagyok és a kijelzőn egyenlítődnek ki. A systolikus nyomás meghatározása érdekében a szívhez közeli mandzsettakamrának a kijelzőre gyakorolt hatását átkapcsolással elnyomják és a systolikus nyomás jelét a szívtől távolabbi kamrá­ban jelentkező lüktetés kezdetekor állapítják meg. A systolikus nyomás meghatározására egy külön­álló harmadik mandzsettakamra szolgál, mely a véletlen átkapcsolás elkerülésére egy küíön kijelző­re dolgozik, amelyről mind a systolikus nyomás jele, mind a szívritmus megállapítására szolgáló jellemző meghatározható. A 164 109 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból eljárás és készülék a verőér vérnyomás értékeinek közvetett meghatározására találmány ismerhető meg. A találmány szerinti eljárásnál a vérnyomásmérés a hagyományoknak megfelelően, a lassanváltozó mandzsettanyomásnak, meghatá­rozott időpontban végrehajtott mérésével történik, azonban a mérés pillanatának eldöntése alapjául nem az eddig használt Korotkoff-hangok, hanem a külső elszorítás és a vér puizáló mozgásának kölcsönhatásából az érben létrejövő primer alapje­lenség: az érnek lezárt állapotból — hirtelen nyitott állapotba való átállása, illetve ezáltal az elszorítás előtti érszakaszban létrehozott nyomásesés észlelé­se szolgál. Ez az állapotváltozás negatív nyomás­­impulzus formájában minden szívösszehúzódás ha­tására létrejön egyszer, de csak abban az esetben, ha a külső elszorítás mértéke kisebb mint a systoli­kus, de nagyobb mint a diastolikus vérnyomás pil­lanatnyi értéke. A mérés — célszerűen - csak az leszorított verőérnek szívösszehúzódásonként zárt változtató egységgel, univerzális érzékelővel, jelfel­dolgozó egységgel, nyomásmérő egységgel, célsze­rűen pulzusszáinmérő egységgel, melynek a nyo­másmérő egységre csatlakozó és a nyomásváltozta­tó egységre vagy a pulzusszáinmérő egységre kap­csolható korrekciós valamint vezérlőjelek képzésé­re alkalmas korrektora van. állapotból nyitott állapotba kerülését jelző, — s kívülről negatív nyomásimpulzusokként érzékelhe­tő — hirtelen vérnyomáseséseivel vagy legalább az első és utolsó vérnyomásesésével egyidőben törté­nik. Az eljárás megvalósítására szolgáló készülékben nyomásforrás, nyomásszabályozó elem, felfújható mandzsetta, legalább egy nyomásmérő és/vagy nyomáskijelző elem, nyomásérzékelő és erősítő van és jellemzője, hogv még legalább egy negatív nyomásimpulzusokat kijelző eleme van és/vagy azok megjelenésekor automatikál vezérlő eleme van. A 4 074 711 lajstromszámú USA szabadalmi leí­rásból megismerhető eljárás az alábbiakból tevődik össze: nyomásváitoztatásból a vizsgált személy vér­edénye fölé helyezett mandzsettában, a mand­zsettanyomás méréséből, melyet együtt mérnek a mandzsettában lüktető nyomással úgy, hogy a mért lüktetés arányos a nyomáslüktetéssel, a mandzsetta nyomáslüktetés maximumának meghatározásából és tárolásából, a mandzsettanyomás meghatározá­sából, ahol a lüktetés nagysága lényegében egyenlő az említett maximum bizonyos tört részévei. Ez a rész a vizsgált testrész és a mandzsetta típusától függ és gyakorlati értékei 35 — 55 % közé esnek, végül a már hivatkozott mandzsetta nyomás meg­határozásából. Az eljárás foganatosítására szolgáló berendezés az alábbi részekből tevődik össze: Az élő személy véredénye fölé helyezett mand­zsettából, a mandzsetta nyomásának változtatásá­ra szolgáló készülékből, a mandzsetta nyomáslük­tetésének meghatározására alkalmas készülékből, mely olyan frekvenciabemenettel rendelkezik, hogy kimeneti amplitúdója arányos a nyomáslüktetés értékével, egy olyan készülékből, mely az alkalma­zott változó nyomás mellett meg tudja határozni a lüktetés maximumát és egy tárolóból mely ezt a lüktetés maximumot tárolni tudja. A berendezés tartalmaz továbbá egy készüléket, mely a nyomás­lüktetés maximumának egy bizonyos tört részét képes meghatározni, mely rész a véredény és az azt fedő mandzsetta együttes viszonyának függvénye és képes az említett tört résznek megfelelő pontban lehatárolni a nyomási, végül a táróit nyomást meg­jelenítő készülékből. A 2 374 880 lajstromszámú francia szabadalmi leirásból megismerhető eljárás során az emberi vég­tagra felhelyezett mandzsettában keletkező nyomás pulzálások alapján történik a systolés és diastolés nyomás meghatározása. A program szerint változ­tatott mandzsettakamra függvényében az ér lükte­téséből keletkező puizáló úgynevezett dinamikus nyomás illetve annak első és második deriváltja 5 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 05 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom