184473. lajstromszámú szabadalom • Csőtisztító berendezés
1 184 473 2 A találmány csőtisztító berendezés, főleg városi csőhálózatok szennyeződéseinek és/vagy az átfolyási keresztmetszetet csökkentő lerakódásoknak, pl. vízkőnek a cső palástfelületéről súrlódás segítségével való eltávolítására. A készülékhez a cső belsejébe bejuttatható változó érdességű és adott esetben átmérőjű tisztító szervek, pl. úgynevezett csőmenyétek sorozata tartozik. A csőmenyétek folyékony halmazallapotú tisztító közeg, pl. nyomás alá helyezett víz segítségével, előnyösen forgó-haladó mozgással járják be a tisztítandó csőszakaszt. Ennek érdekében a csőmenyéteknek a tisztítandó cső palástfelületével érintkező és hozzá súrlódó munkafelülete előnyösen spirális menettel rendelkezik. A csőmenyétek belsejében adott esetben annak helyzetmeghatározására alkalmas jelző szerv, pl. ultrarövid hullámtartományban működő jeladó van elhelyezve. A tisztítandó csőszakasz annak haladási érételcm szerinti elején indító aknában elhelyezkedő, oldható módon kapcsolódó indító fejjel, míg végénél érkező aknában elhelyezkedő ürítő szivattyúval rendelkezik. A tisztítandó csőszakasz a tisztító közeg bevezetésére alkalmas csatiakozó csonkkal, a csőszakaszban uralkodó nyomás megfigyelésére szolgáló műszert a csőszakasz belsejével közlekedő kapcsolatba hozó csatlakozó idommal, valamint adott esetben a tisztítandó közeg nyomását fokozó készülékhez, pl. kompresszorhoz irányuló vezeték rákapcsolására alkalmas csatlakozó hellyel van ellátva. Az áramló, főleg cseppfolyós halmazállapotú közegek szállítására szolgáló csővezetékek rövidebb-hosszabb idő után szállítást kapacitásuknak egy részét elvesztik. Ennek az az oka, hogy a folyékony közegből kiválhatnak olyan szennyeződések, amelyek a cső belsejéhez hozzátapadnak, és ezáltal lecsökkentik az átfolyási keresztmetszetet. Lerakódások még akkor is előfordulnak, ha a vezetek pusztán tiszta vizet szállít. A vízben mindig jelen lévő oldott ásványi anyagok közül főleg a mésztartalmúnk tudnak könnyen kiválni. Ez a jelenség az ún. vízkő képződés. A keresztmetszet csökkenése adott esetben oly mértékű, hogy a vezeték feladatának betöltésére alkalmatlanná válik. A lerakodott szennyeződést, pl. vízkövet időnként el kei! távolítani, hogy helyreálljon a vezeték szállító kapacitása. A védekezés legegyszerűbb, de egyben leggazdaságtalanabb módja az, ha a cső egyes szakaszait időszakonként kicserélik. A módszer munka- és időigényes, az elhasznált csöveket pedig általában ki kell selejtezni. Fejlettebb módszer a vegyszeres tisztítás, amelyet évtizedeken át elterjedten alkalmaztak. A vegyszeres tisztítás ugyan hatásos, de egyrészt különleges berendezések beszerzését és munkába állítását kívánja, másrészt a művelet végrehajtásához ugyancsak sok időre van szükség. Számos esetben a vegyszeres tisztítás azért sem jöhet szóba, mert a vegyszer egészségre ártalmas lehet, és így a mosás után külön fertőtlenítésre és adott esetben egészségügyi hatósági vizsgálatra is szükség van. Az irodalomban és a gyakorlatban legfejlettebbnek azt a fajta mechanikus tisztítást tartják, amelynél a csővezeték tisztítandó szakaszába azon való végighaladásra alkalmas tisztító készüléket helyeznek. A készülék a cső belső palástfelületéről a szennyeződéseket és/vagy a keresztmetszet csökkentését eredményező lerakódásokat súrlódás útján távolítja el. Erre a célra korábban fémtestű, ún. „csőgörényeket” használtak. A csőgörények kétségtelen előnyei azonban hátrányokkal is párosulnak. Legfőbb kifogás velük szemben az, hogy felületi sérüléseket idéznek elő, és a csőfelületről nemcsak a káros lerakódásokat, hanem a hasznos felületvédő bevonatot is eltávolítják. A megsérült vagy eltávolított bevonat fölújítása a legtöbb esetben alig valósítható meg. Hátrány az is, hogy a csőgörények segítségével csak aránylag nagy, általában 150 mrn-t meghaladó átmérőjű vezetékeket lehet tisztítani, biztonságos működtetésüknek pedig többnyire előfeltétele az, hogy a csőszakasz görbülettel ne rendelkezzék. A gyakorlatban azonban ritkán van olyan csővezeték, amelynek nyomvonala teljes egészében egyenes volna. Az említett nehézségek kiküszöbölésére az USA- ban kifejlesztettek olyan ún. csőmenyéteket, amelyekkel 150 mm-nél kisebb átmérőjű vezetékek is jól tisztíthatok, másrészt olyan anyagból készülnek, amelyek megkímélik a cső belső palástfelületét. Képesek ezek a csőmenyétek görbülettel rendelkező vezetéken, sőt kinyitott szerelvényeken, pl. tolózárakon, szelepeken is áthaladni. Az említett csőmenyétek kis keménységű műanyag - pl. poliuretánkaucsuk - burkolatból és abban elhelyezett szivacs szerű, pl. poliuretánhabbói kialakított belétanyagból állnak. A csőmenyétek elülső részén kifúvó nyílás, hengeres palástfeíületén belépő nyílások vannak, a csőmenyéteket pedig túlnyomás alá helyezett tisztító folyadék kényszeríti a tisztítandó csőszakaszon való végighaladásra. A csőmenyétek átmérője megközelíti a tisztítandó cső belső átmérőjét. A tisztító közeg a belépő nyílásokon át a szivacsos betétanyagba jut, majd a kilépő nyíláson keresztül úgy távozik el, hogy a nyomás alatt álló folyadékot erőteljesen rálövelli a cső palástfelületére. A rálövellés szakaszos jellegű, és így annak pulzáló hatása növeli a tisztítás hatékonyságát. Ugyancsak ezt a célt szolgálja az, ha a menyétek palástfelületén spirális menet van, mert ennek köszönhetően a puszta haladó mozgás helyett a sokkal hatásosabb forgó-haladó mozgást lehet elérni. Még jobb a tisztító hatás és kedvezőbb a csőmenyétek élettartama, ha azoknak a csővel érintkező részei kopásálló tulajdonságúak. A csőmenyéteket általában „sorozatban” bocsátják keresztül a vezetéken. A tisztítandó csőszakasz elején juttatják be őket, a végén pedig megvizsgálják, hogy mennyit vesztettek átmérőjükből. Az egymás után elindított csőmenyétek feladata egymástól eltérő lehet. Általában a tisztítás kezdetén a durvább lerakódások eltávolítására keményebb, a későbbiekben a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
