184457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új antioxidánssal stabilizált takarmányadalékok, előkeverékek és tápok előállítására
1 184 457 2 A találmány tárgya eljárás az antioxidáns hatású (2,2-dimetil-l, 2-dihidro-kinolin-4-il)-metilszulfonsavat vagy annak fémsóit tartalmazó takarmányadalékok, előkeverékek és tápok előállítására. A hús és hústermékek iránti növekvő kereslet világviszonylatban fokozza a gazdasági versenyt, a termelés gazdaságosságának kérdése az állattartásban és a takarmányozásban mélyreható változásokat hozott. Egyre általánosabban terjed a hagyományos állattartás helyett az intenzív állattenyésztés, amelynek velejárója a nagy tápanyagtartalmú, pontosan meghatározott a takarmányozás szempontjából legkedvezőbb és változatlan összetételben előállítható, minőségromlás nélkül tárolható takarmánytápok felhasználása. Ezek előállítása nagyipari méretekben korszerű technológiával és berendezésben, takarmánykeverő üzemekben történik. A fejlett országokban ma már a takarmányozás tudományosan megalapozott receptúrák alapján összeállított tápokkal történik, amelyekhez az alaptakarmányok biológiai kiegyensúlyozására adalékanyagokat, előkeverékeket, az úgynevezett premixeket szintén nagyipari módszerekkel az erre a célra létesített üzemekben állítják elő. A gyárilag előállított tápok, adalékanyagok és előkeverékek felhasználásáig szükségszerűen rövidebb-hosszabb tárolási és szállítási idővel kell számolni, amelynek során a bennük lévő, oxidációra általában érzékeny, nagyértékű biológiailag aktív anyagok értékét meg kell őrizni. Erre a célra általánosan használjuk az antioxidánsokat. A takarmányozáshoz felhasznált antioxidánsoknak lényegében kettős követelményrendszert kell kielégíteni, nevezetesen egészségügyi és műszaki-gazdasági szempontokat. Mindenképpen elsődlegesnek kell tekintenünk az egészségügyi feltételeket, amelyek előírásai egyes vonatkozásokban meghaladják a gyógyszerek iránti követelményeket. Az alkalmazott koncentrációban nem lehetnek toxikusak, nem lehet az élő szervezetre káros mellékhatásuk, az élő szervezetből minél gyorsabban, maradék nélkül ki kell ürülniük és a vágóhús minőségét nem károsíthatják. A műszaki-gazdasági feltételek közül ki kell emelnünk az antioxidativ hatást, azaz azt a képességet, hogy a tápokat, illetve adalékanyagokat minél kisebb koncentrációban, minél huzamosabb ideig hatékonyan megvédje a minőségváltozásoktól, a bennük lévő nagyértékű hatóanyagok értékcsökkenésétől; a megfelelő fizikai tulajdonságokat (halmazállapot, szín, oldhatóság), amelyek főleg felhasználás-technikai szempontból jönnek számításba; és végül az antioxidánsok árát, amely kedvező esetben gazdaságosabbá teszi a takarmányozást. Az eddig ismert és általánosan felhasznált antioxidánsok egyike sem elégíti ki a vázolt követelményrendszert. Egészségi szempontból a természetes antioxidánsok, például a tokoferolok használata lenne optimális, rendkívül magas áruk miatt azonban nem terjedhettek el, és csupán egyes nagyértékű vitamin és tápszer készítményeknél kerülnek felhasználásra (J. Am. Oil. Chem. Soc., 53 p 430—436 (1976)). A takarmányadalékanyagok, előkeverékek és tápok minőségének tartós megőrzésére, a bennük lévő oxidábilis anyagok stabilizálására szintetikus antioxidánsok terjedtek el, legáltalánosabban alkalmazott vegyületek a cseppfolyós és polimerizálódásra hajlamos 6-etoxi-l,2-dihidro-2,2,4-trimetil-kinolin (Etoxiquin) és a 3,5-di-terc-butil-4- -hidroxi-toluol (BHT) (Food Technology, 21, (6), p 106—110 (1967); Martindale: The Extra Pharmacopo eia 27 the Eok., London; 1977 p 1277— 1279); Acta vet. scand. 18 p 187—193 (1977)). Ezek alkalmazása lényegében a szükségszerűség diktálta kompromisszum, elsősorban a WHO, FAO egészségügyi ajánlásaival szemben (FAO Nutrition Meetings Report Series No. 17. és WHO Technical Report Series, No 144: Procedures for the testing of Intertional Pood Additives to establish their Jafety for USE, (1958) Róma). Találmányunk célkitűzése az volt, hogy olyan egészségre ártalmatlan, jól kezelhető, kristályos és vízoldható antioxidánst tartalmazó kompozíciót készítsünk, amellyel gazdaságosan, az eddig ismertnél huzamosabb ideig minőségromlás nélkül tárolható takarmányok és tápok állíthatók elő. Jelen találmányunk alapja az a felismerés, hogy az I képletű új (2,2-dimetil-l, 1-dihidrokinolin-4-il) metilszulfonsav és annak fémsói felhasználásával előállított takarmányadalékok, előkeverékek és tápok minden eddig ismertnél huzamosabb ideig tárolhatók minőségromlás nélkül, gazdaságosan előállíthatok és nem tartalmaznak az emberi és állati szervezetre káros anyagot. Az I képletű vegyület és sói előállítási eljárását a Cl—1916 alapszámú találmányi bejelentésünk ismerteti. Az I képletű vegyület és sói az antioxidánsokra vonatkozó fentebb részletezett követelményrendszernek mind egészségügyi, mind műszakigazdasági feltételeit közel optimálisan kielégíti. Ismeretes, hogy az 1,2-dihidrokinolin vázú vegyületek a fotoszintézis közbenső termékei, így az I képletű vegyület egy természetes antioxidáns célszerűen módosított származékának tekinthető. Toxikológiai vizsgálataink szerint LDso értéke lényegesen nagyobb, mint a WHO és a FAO által ajánlott 5 g/testsúly kg. (WHO Technical Report Series No. 144 p 14 (1958)). Antioxidativ hatékonysága az általánosan használt szintetikus antioxidánsokénál jobb. Fizikai tulajdonságai (mikrokristályos szerkezet, szilárd halmazállapot, jó vízoldékonyság, fehér szín) igen előnyösek felhasználástechnikai szempontból. Az I általános képletű vegyület és sói antioxidativ tulajdonságának illusztrálására az 1. táblázatban közöljük számos összehasonlító modellkísérlet átlageredményét. A kísérletekhez természetesen antioxidáns anyagoktól mentesített napraforgóolajat használtunk. A mintákat nyitottszájú gömblombikban, 28 °C-on termosztát-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
