184456. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kis gázszivárgások gyors kimutatására
1 184 456 2 szonylag magas megszólalási küszöbértékkel rendelkezik, a 2. sz. ábrán feltüntetett eljárás kiegészítendő a 4. sz. ábrán ábrázoltak szerint a 6 mérővezetékhez csatlakozó 6’ mérővezetékkel, amely a 10 hengerhez csatlakozik. A 10 hengerben lévő 11 dugattyú a mérés előkészítésekor az ábra szerint jobboldali véghelyzetében van. A 10 henger térfogatát úgy kell megválasztani, hogy all dugattyú mozgatásával az 5’ mérőkamrában olyan mértékű nyomásváltozást (szívást vagy nyomásnövelést) lehessen elérni, amely a 7 nyomásmérő műszert a lehető legkisebb szivárgás hatására kijelzésre készteti. Távmérés, távjelzés, pneumatikus regisztrálás, vagy automatikus kiértékelés igénye esetén, a 7 nyomásmérő műszer helyett az 1—4 ábrák bármelyikén alkalmazott elrendezés mellett használhatjuk az önmagában ismert pneumatikus membrános és fuvókás jelátalakító berendezést a mérési eljárás foganatosításához. Ez esetben mint az 5. sz. ábrán látható a 6 mérővezeték a 13 nyomókamrába vezet, amelyet a 14 membrán zár le. A 14 membrán középpontjával szemben helyezkedik el a 18 fuvóka, amely a 17 pneumatikus mérővezetékhez, valamint a 16 fojtáson (változtatható) át a 15 tápvezetékhez van csatlakoztatva. Ilyen elrendezés mellett a 17 pneumatikus mérővezetékben fellépő nyomás egyrészt a 16 fojtás átömlési keresztmetszeti méretének, másrészt a 18 fuvóka és a 14 membrán közötti távolságnak a függvénye. Ez az utóbbi távolság bizonyos határok között állítható a mérés megkezdése előtt a 10 hengerben lévő 11 dugattyú helyzetének megváltoztatásával. Hasonló feladat ellátására alkalmazzuk a 6. sz. ábrán feltüntetett mérőharangos pneumatikus fuvókás jelátalakítót. Itt a 6 mérő vezetéket a 19 mérőedény belsejébe bevezetjük, és annak felső végére a 21 mérőharangot helyezzük. A 21 mérőharang alul nyitott. Ezt követően a 19 mérőedényt feltöltjük a 20 mérőfolyadékkal, úgy, hogy a 21 mérőharang ússzon a 20 mérőfolyadék felszínén. A 20 mérőfolyadékot úgy kell megválasztani, hogy az a mérésnél alkalmazott gázzal kémiai reakcióba ne lépjen, és azt a lehető legkisebb mértékben oldja, illetve abszorbeálja. A fuvókás jelátalakító kialakítása megegyezik az 5. sz. ábrán ábrázoltakkal, azonban a 10 hengerben lévő 11 dugattyú helyzete a 21 mérőharang helyzetét, és ezzel a 21 mérőharang felső felületének a fuvókához viszonyított távolságát nagyobb mértékben befolyásolja, mint membrán alkalmazása esetén. így ezen intézkedés következtében pontosabb beállítás érhető el. A fentiekben ismertetett mérési eljárás foganatosításához a konkrét célnak megfelelően célberendezések alakíthatók ki, amelyek közül a 7. sz. ábra szerint jobb oldali véghelyzetben van. A10 rolására/szállítására alkalmazott gázpalackok tömörségi vizsgálatára szolgáló célberendezés mérőrendszerét tünteti fel. A 22 gázpalack felső határoló felületének alakját követő és a 25 tömítést magán viselő 24 illeszkedő felülettel ellátott 23 ráhelyezhető mérőtér el van látva a 6 mérővezetékkel, a 34 tömszelencében tengelyirányban elmozdítható és elfordítható módon elhelyezett, és a 22 gázpalack szelepének 31 elzáró szerkezetére illeszkedő 32 kezelő villát magán viselő 33 kezelőruddal, továbbá a 22 gázpalack 27 kiömlő csőcsonkjához az ábrán fel nem tüntetett tömített felülettel érintkező csatlakozófejjel ellátott, és a 29 tömszelencében tengelyirányban elmozdítható 28 gázkivezető csővel. A 28 gázkivezető csövet a 30 nyomóerő szorítja a 22 gázpalack 27 kiömlő csőcsonkjához, míg a 23 ráhelyezhető mérőteret a 26 nyomóerő szorítja a 22 gázpalackhoz. A 6 mérővezetékhez, valamint a 28 gázkivezető csőhöz egy-egy önmagában ismert nyomásmérő műszer van csatlakoztatva, mégpedig úgy, hogy a 28 gázkivezető csőhöz csatlakozó nyomásmérő műszer vagy lekapcsolhatóan van összekapcsolva vagy megkerülővezetékkel van ellátva, mindezeket az ábrán nem tüntettük fel. A 26 és 30 nyomóerőket pneumatikus vagy hidraulikus munkahengerek, esetleg mechanikus úton mozgatott, önmagukban ismert szerkezetek képviselik. A találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló, csőelzáró szerelvények külső és belső tömörségének sorozatos mérésére kialakított berendezést tüntet fel a 8. sz. ábra. A példaszerűen ábrázolt 36 csap befogadására alkalmas 37 célmérőkamra természetesen szétszedhető, és tömítéssel hermetikusan zárható, mint a 2., 3. és 4. sz. ábrákon feltüntettük, az erre szolgáló szerkezeti elemeket ezen az ábrán az egyszerűség okából nem ábrázoltuk. A 37 cél-mérőkamra el van látva a 6 mérővezetékkel, valamint egyik oldalán a 38 tömítéssel, és az ehhez, illetve az ennek közepén lévő lyukhoz csatlakozó 39 mérőcsővel. A 37 cél-mérőkamra ellentétes oldalán a 43 tömszelencén keresztül tengelyirányban elmozdíthatóan van elhelyezve a 48 gázbevezető cső, amely a 40 korongban, és az erre erősített 41 tömítésben végződik, és amelyet a 42 nyomóerő szorít a 36 csaphoz, illetve annak bemenő csőcsonkjához. A 36 csap 44 zárószerkezetéhez illeszkedik a 45 kezelő villa, amely a 46 tömszelencén keresztül vezetett és abban elfordítható 47 kezelőrúdra van erősítve. A 6 mérővezetékhez önmagában ismert nyomásmérő műszer csatlakozik, míg a 39 mérőcsőhöz csatlakoztatott nyomásmérő műszerre mindaz irányadó, mint amit a 7. sz. ábra kapcsán a 28 gázkivezető csőhöz csatlakoztatott nyomásmérő műszerrel kapcsolatban elmondtunk, ez tehát vagy leválaszthatóan, vagy megkerülő vezetékekkel ellátva kerül felszerelésre. Mindezt az ábra nem tünteti fel. A találmány szerinti eljárásnak az 1. sz. ábrán ábrázolt kiviteli módja szerinti alkalmazása esetén az 1 vizsgált tárgyra tömítetten elhelyezzük az 5 mérőkamrát, amelyhez a 7 nyomásmérő műszer csatlakozik. Ha az 1 vizsgált tárgyat a 3 tápvezetéken keresztül nyomás alá helyezzük, mégpedig kritikus vizsgálat esetén veszélytelen inert gázzal feltöltve, rutinvizsgálat esetén pedig esetleg az egész vizsgálati eljárást üzem közben végezve az nyomás alatt van, és rendeltetésének megfelelően működik, akkor — feltételezve, hogy az 5 mérőkamra térfogata nagyságrendekkel kisebb az 1 vizsgált tárgy térfogatánál, 5 10 15 23 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
