184359. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-helyettesített benzopiránok előállítására
1 184 359 2 A kiindulásul szolgáló l-klór-2-butanol származékot az alábbiak szerint állítjuk elő: b) 5,7 g 7-hidroxi-3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopiránt, 4,3 g l,4-diklór-2-butanolt 0,05 g tetrabutil-ammóniunjhidrogénszulfatot és 8 cm3 vízben oldott 2,8 g káliumhidroxidot iners atmoszférában erőteljesen kevertetünk 65 -on 4 órán át. A reakcióelegyhez 20 cm3 vizet adunk és a terméket 3x20 cm3 benzollal extraháljuk. Az egyesített benzolos kivonatokat 10%-os nátriumhidroxid vizes oldattal mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékot benzolból kristályosítva 6,0 g l-klór-4-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-2-butanolt nyerünk, o.p.: 123—125°. c) 5,0 g 7-hidroxi-3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán, 5,0 g l-klór-3,4-epoxi-bután (Liebigs Ann. Chem., 596,80 (1955)) és 0,1 ml piperidin keverékét 3 órán át 70 °C-on tartjuk, majd a felesleges epoxidot csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot 20 ml kloroformban oldjuk és akloroformos oldatot 2x10 ml 10%-os vizes nátriumhidroxiddal extraháljuk. A kloroformos oldat lepárlása után 5,1 g l-klór-4-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)- 2-butanol marad vissza. 2. Példa Az első példában leírtak szerint eljárva l-klór-4-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-2-butanolból és 2-(3,4-dimetoxi-fenil)-etilaminból a 4-[2-(3,4-dimetoxifenil)-etilamino]-l-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán- 7-iloxi)-2-butanol hidrokloridot kapjuk meg. O.p.: 162-164° metanolból. 3. Példa 10 g l-klór-4-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-2-butanolt és 25,5 cm3 2-propilamint zárt csőben 12 órán át 80°-on tartunk. Az elegyet 50 cm3 metanolban oldjuk, majd az oldatot 40%-os nátriumhidroxid oldattal erősen meglúgosítva bepároljuk. A maradékhoz vizet adunk, kloroformmal extraháljuk, majd a kloroformot ledesztilláljuk, a maradékot 30 cm3 metanolban oldjuk, majd egy óra múlva leszűrjük, sósavas metanollal erősen megsavanyítjuk, majd szárazra pároljuk az elegyet. A maradékot acetonnal kezelve 8 g 4-(l-metil-etil-amino)-l-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-2-butanol hidrokloridot kapunk o.p.: 196—198°. A sóból felszabadított bázisból metiljodiddal az l-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-4-[dimetil-(lmetil-etil)-ammónium]-2-butanol-jodidot kapjuk meg (o.p.: 158-160°). 4. Példa A 3. példa szerint eljárva l-klór-4-(3-fenil-3,4-dihidro- 2H-l-benzopirán-7-iloxi)-2-butanolból és 1,1-dimetil-etilaminból a 4-(l,l-dimetil-amino)-l-(3-fenil-3,4-dihidro- 2H-l-benzopirán-7-iloxi)-2-butanol hidrokloridot kapjuk meg. O.p.: 187—189°. A sóból felszabadított bázisból metiljodiddal az l-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-4-[dimet-il-(l,l-dimetil-etil)-ammónium]-2-butanol-jodidot kapjuk meg (o.p.: 199—200°). 5. Példa a) 6,2 g l-klór-3'(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán- 7-iloxi)-2-propanol és 8,6 cm3 2-propilamint 60 cm3 etanolban forralunk 2 órán át. Az elegyet bepároljuk, a maradékot 5% -os nátriumhidroxid oldattal eldörzsöljük, a bázist diklórmetánnal extraháljuk, szárítjuk, szűrjük és az oldószert ledesztilláljuk. A visszamaradt bázist 50°-on 15 cm3 etilalkoholban oldjuk és 2,5 g maleinsavval sót képezünk, így 6,5 g 171—173°-on olvadó l-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-3-(l-metil-etil-amino)-2-propanol maleinátot nyerünk. b) A kiindulásul szolgáló l-klór-2-propanol származékot az alábbiak szerint állítjuk elő: 11,3 g 3-fenil-7-hidroxi-3,4-dihidro-2H-l-benzopiránt, 0,1 cm3 piperidint és 22 cm3 l-klór-2,3-epoxi-propánt 90°-on 9 órán át keverünk. Az oldatot csökkentett nyomáson bepároljuk, a maradékról kétszer egymás után 60 cm3 benzolt hajtunk le, majd 50 cm3 tetrahidrofuránban oldjuk, az oldatba 5 percen át sósavgázt vezetünk. Az oldatot 1 órai állás után bepároljuk, a maradékot acetonból kristályosítjuk. így 10 g l-klór-3-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-2- propanolt nyerünk. O.p. : 74—76°. á—& Példa Az 5.a) példa szerint eljárva l-klór-3-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-2- propanolból ciklo-propil-aminnal az l-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-3-ciklopropilamino-2-propanol maleinátot (o.p.: 150—152°, 8:1 arányú metanol-aceton elegyből); 1,1-dimetil-etil-aminnal az l-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-3-(l,l-dimetiletilamino)-2-propanol maleinátot (o.p.: 199—201°, bomlás közben, 2:1 arányú metanol-aceton elegyből), ciklohexilaminnal az l-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-3-ciklohexilamino-2-propanol maleinátot (o.p.: 177—178°, 3:1 arányú aceton-metanol elegyből) nyerjük. 9. Példa a) 5,0g l,2-epoxi-3-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-propánt, 2,5 cm3 2-propilamint 40 cm3 etanolban forralunk 2 órán át. Bepárlás és vizes eldörzsölés után megkapjuk az l-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-3-(l-metil-etil-amino)-2-propanol bázist, melyből az 5.a) példa szerint sót képezve 5,5 g maleinsavas sót kapunk, o.p.: 171-173°. b) A kiindulásul szolgáló epoxidot az alábbiak szerint állítjuk elő: 17 g 7-hidroxi-3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopiránt 0,1 cm3 piperidin jelenlétében 6 órán át 100 cm3 l-klór-2,3-epoxi-propánnal kevertetjük90°-on. Az oldatot vákuumban bepároljuk, a maradékot 150 cm3 benzolban oldjuk és az oldatot 2x25 cm3 telített nátrium-karbonát oldattal kirázzuk. A kivált gyantás résztől a benzolos fázist elkülönítjük, csontszénnel derítjük, szűrjük és bepároljuk. A maradékot metanolból kristályosítva l,2-epoxi-3-(3-fenil-3,4-dihidro-2H-l-benzopirán-7-iloxi)-propánt tiszta kristályos állapotban kapjuk meg, súlya 15 g, o.p.: 117-119°). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
