184346. lajstromszámú szabadalom • Sínrögzítő elrendezés
1 184 346 2 A találmány tárgya elrendezés sínnek vasúti felépít ■menyben való rögzítésére, ahol a sín alátétlemezen fekszik fel vagy két bordáslemez között van elhelyezve és szorítóelemek útján az alátétlemezzel, valamint a bordáslemezekkel együtt rugalmasan alakzáró módon a felépítményen van rögzítve. Az ilyen kialakítású sínrögzítéseknél az alátét-, illetve bordáslemezek vagy a bordás alátámasztó lemezek arra szolgálnak, hogy az erőket a sínről az aljra, illetve a sínt alátámasztó pontra vigyék át és ezzel egyidejűleg a két sín egymáshoz viszonyított helyzetét úgy rögzítsék, hogy a járművek kerekei számára szükséges nyomtávolság a sín minden pontján megmaradjon. Az alátét-, illetve bordáslemezek vagy a bordás alátámasztó lemezek tehát igen fontos alkatrészei a sínrögzítésnek, mert a vízszintes erőket a sínről a sín alátámasztásra vezetik át. Ez magával hozza, hogy az alátét-, illetve bordáslemezek vagy a bordás alátámasztó lemezek rögzítését a talpfa felső felületéhez, illetve a sínt alátámasztó pont felfekvő felületéhez képesti relatív elmozdulás ellenében, különösen a sín hosszanti irányára keresztirányban, csak úgy lehet rögzíteni, ha az alátét-, illetve bordáslemezek vagy bordás alátámasztó lemezek felfekvő felületét az alj csavarokkal vagy hasonlókkal számottevő felületi nyomás mellett az alj felső( felületére, illetve a sínt alátámasztó pontra nyomjuk. Így visszük át az alátét-, illetve bordáslemezekre vagy bordás alátámasztó lemezekre ható szabad vízszintes erőket elmozdulás nélkül, súrlódási erők formájában a keresztaljra, illetve a sínt alátámasztó pontra. Ez a követelmény már azóta megvan, amióta az olyan sínrögzítéseket bevezették, ahol alátét-, illetve bordáslemezek vagy bordás alátámasztó lemezek aljcsavarok segítségével vannak a talpfákon rögzítve. Ezeket a követelményeket azonban mind a mai napig nem sikerült megfelelőképpen kielégíteni. A gyakorlat megmutatta, hogy a legtöbb alátét-, illetve bordáslemez vagy bordás alátámasztó lemez és a keresztalj, illetve az alátámasztó pont felfekvő felülete között össze szorított állapotban nagyon kicsi vagy semmilyen, de mindenképpen elégtelen súrlódás jön létre, ami a sínek használatával csak csökken. Kiderült, hogy a gyakorlatban még az újonnan épített sínrögzítések esetében is csak az aljcsavarok vagy hasonlók közvetlen közelében jön létre erőátvivő súrlódási kapcsolat az alátét-, illetve bordáslemezek vagy bordás alátámasztó lemezek és a sínt alátámasztó felfekvő felület között — tekintet nélkül arra, hogy a szerelést rugós szorítógyíírűvel vagy anélkül végezték. Ez a kezdetben meglevő kapcsolat azonban sokszor már rövid üzemidő után jelentősen veszít hatásosságából, mégpedig azért, mert a nagy feszítőerők miatt az alj felső felülete képlékeny alakváltozást szenved. Az alátét-, illetve bordáslemezeknek vagy bordás alátámasztó lemezeknek a vízszintes erők következtében létrejövő eltolódása miatti nyomtávváltozás mellett az a további hátrány is jelentkezik, hogy az alátét-, illetve bordáslemezek vagy bordás alátámasztó lemezek anyagában készített lyukak falai az aljcsavarok szárán felfekszenek és a sínen elhaladó vonatok súlyából származó terhelés hajlító Igénybevétett gyakorol az aljosavarokra, aminek következtében az aljban meglazulnak. Az alátét-, illetve alátámasztó lemezek meglazulása a sín egész stabilitásának csökkenését vonja magával, úgyhogy most már kétszeresen vagy háromszorosan feszítő rugósgyűrűket használtak a lemezek és az alj csavarok feje között. Az ilyen rugósgyűrűknek azonban nem csak rövid a rugóútja, hanem kedvezőtlen módon igen progresszív rugókarakterisztikával rendelkeznek, úgyhogy hatásosságukat az aljzat felületének kismértékű képlékeny alakváltozása is számottevően befolyásolta, g A kedvezőtlen rugókarakterisztika következtében ezenkívül a rugósgyűrük gyakran eltörtek. Az is megmutatkozott, hogy az ismert sínrögzítésnek talpfákkal kapcsolatos alkalmazása esetén igen magas felületi nyomás keletkezett a talpfacsavarok körül, 10 aminek következtében képlékeny-rugalmas alakváltozás lépett fel a talpfák felső felületén. Ebből ismét csak az a hátrány származik, hogy az alátét-, illetve alátámasztó lemezek középrészükön felfelé hajlanak, a talpfa felől tehát homorúak lesznek, a sín közelében tehát a talpfáig tói elemelkednek. Amikor a sínen azután szerelvény halad el, a lemezek lökésszerűen leszorulnak a felgörbült részen és az úgynevezett pumpálás jelensége lép fel. Ennek a pumpálásnak a következtében a talpfák felső felülete erőteljesen roncsolódik. Folytattak kísérleteket 20 már arra, hogy ezt a pumpálást megszüntessék, mégpedig azáltal, hogy különösen a váltók környékén elhelyezett alátét-, illetve alátámasztó lemezeket 16 mm helyett 20 mm vastagságúra készítették. Ennek a költséges intézkedésnek ellenére sem sikerült a nemkívánatos pumpáló 25 hatást megszüntetni. A legszélesebb körben elterjedt K-építésmódú sínrögzítés kezdetben viszonylag merev összeköttetést biztosít az alátét-, illetve alátámasztó lemezekkel a sínlábnak a szorítócsavarral, szorítólemezzel és rugósgyűrűve! való 30 erős leszorítása útján. A sínek terhelésekor szükségképpen adódó úgynevezett elemelkedési hullám csillapítás nélkül jut át az alátét-, illetve bordás alátámasztó lemezekre. Ebből ismét csak a lemezek és a keresztalj torziós igénybevétele adódik, aminek az a következménye, hogy 35 az alj felső felületén képlékeny alakváltozás keletkezik, a rögzítés pedig szükségképpen meglazul a keresztaljon. Megkísérelték ugyan már ezt a hátrányt azzal kiküszöbölni, hogy a szorítócsavar, szorítólemez és rugósgyűrű helyett szorítókampót, illetve szorítókapcsot alkalmaz- 43 tak. Ezzel a torziós igénybevételeket kismértékben csökkenteni lehet. Egyidejűleg azonban a sínstabilitás szempontjából különösen fontos eltolódási és elcsavarodási ellenállás csökkenése lép fel. A találmány célja a korábbi megoldásokkal kapcsola- 45 tos valamennyi hátrány egyidejű kiküszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat most már olyan sínrögzítő elrendezés kialakítása, amely az alátét-, illetve bordáslemezeknek a sínalátámasztó felfekvő felületen való állandó érőzáró rögzítése mellett méreteik csökken- 50 tését is lehetővé teszi, működése azonban a talpfás vasúti felépítmény esetében szokásos 40 -50 éves élettartam alatt zavarmentes és karbantartás szempontjából igénytelen. A találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében az 55 alátétlemez és/vagy à bordáslemezek beszerelésük előtt a sín felől homorú görbülettel vannak ellátva. Ez tehát azt jelenti, hogy az alátét-, és/vagy bordáslemezek a fel•építmény felől nézve domború görbülettel rendelkeznek, beszerelés után pedig rugalmas alakváltozás árán az alj* 60. csavarokkal vagy hasonlókkal az alj felső felületére, illetve az alátámasztásra vannak feszítve. Ennek a megoldásnak az a jelentősége, hogy az alj felfekvő felületének csak igen kismértékű rugalmas alakváltozása lép fel, amely többnyire nem kerülhető el. A találmány szerint 65 kialakított alátét-, illetve bordáslemez és bordás alátá-2
