184317. lajstromszámú szabadalom • Védőszerkezet csukklőstengelyek csuklótartományának burkolására

A találmány tárgya védőszerkezet csuklóstengelyek csatlakoztatási, különösen kardáncsukló-tartományának burkolására a villástengelyek villanyakrészein, ill. az utóbbiak közvetlen közelében szabadonfutóan csapágya­zott külső, ill. belső csapágytartókhoz többkitérésű egy-egy csaprendszerrel csatlakozó tartógyűrűkhöz kap­csolódó, célszerűen hullámosított műanyag szerkezeti anyagú burkolóelemmel. A teljes burkolatú kardántengelyek kialakításuknál fogva kisebb szakismeret, ill. elővigyázatosság esetén is teljes védelmet biztosítanak a forgó alkatrészek munka­tartományába történő balesetveszélyes benyúlással, a forgórészekkel való érintkezéssel szemben. Ilyen ún. teljes burkolatok alkalmazását bizonyos országok bizton­sági előírásai kötelezően megkívánják. Korábbról ismeretes olyan teljes burkolást adó védő­szerkezet, amelynél burkolóelemként egyenként több szabadságfokú csaprendszereken függesztett, egymásban elmozdulható két félből kialakított fémburkolatot alkal­maztak. A burkolatfelek függesztőszerveinek csapágyazá­sát mélyhomyú golyóscsapágyakkal oldották meg. Ezen ismert régebbi megoldás hátránya, hogy ütésszerű igény­­bevételek következtében beállott deformációk a burko­latfelek viszonylagos elmozdulásait idővel lehetetlenné tették, amire a felhasználók nem ritkán a burkolat eltá­volításával reagáltak, miáltal a burkolat biztonsági funk­ciója megszűnt, és állandó baleseti veszélyforrás kelet­kezett. Másik ismert megoldás szerint önhordó jellegű burko­latot alkalmaznak gömb alakra sajtolt lemezfelekből, amelyeket több szabadságfokú csaprendszerrel vagy anélkül kapcsolnak egymásba. A burkolat önhordó jellege miatt azonban szükségszerűvé vált annak megerősítése úgy, hogy az vastagabb falú lemezből készült. Ez jelentős súlynövekedéssel járt, ami a konstrukciót drágította, a kezelhetőséget pedig jelentősen megnehezítette. A bevezetőben elsőként ismertetett régi megoldás továbbfejlesztését képezi azon ismert tárgyi kialakítás, airiely szerint a függesztő több szabadságfokú csaprend­szer megtartásával az egymásban elforduló fémlemez­­burkolatelemeket egy hullámosított, harmonikaszerű műanyag burkolatelemmel váltották ki. A szerkezeti kialakítás során ezen kívül is még számos, eredetileg fém­alkatrészt műanyaggal helyettesítettek. A felsorolt összes ismert megoldás közös hátránya és hiányossága azonban, hogy a burkolatelem(ek) csapágya­zása szabványos mélyhornyú golyóscsapágyak felhaszná­lása miatt bonyolult és költséges. A találmány célja az ismert, felsorolt megoldások említett hátrányaitól mentes védőszerkezet kialakítása csuklóstengelyek csuklótartományainak biztonságos és hosszú időn át üzembiztos burkolására. A kitűzött célt olyan tárgyi védőszerkezet kialakításá­val éljük el, amelynél a találmány legfőbb ismérve értel­mében a csapágytartók legalább egyike közvetlenül a megfelelő villástengely villanyakán kialakított horony­ban futó, ill. támaszkodó, előnyösen műanyagkosárral összefogott golyókból álló belső gyűrű nélküli golyó­­koszorúval van a villástengely(ek)en csapágyazva. Magá­tól értetődik, hogy előnyösen mindkét villástengelyhez tartozó csapágytartó szabadonfutó ágyazása ilyen belső gyűrű nélküli műanyagkosaras golyókoszorúval alakít­ható ki. Az eltérő igénybevételi és üzemi körülmények miatt azonban célszerűnek bizonyult az erőátviteli rend­szer felőli villástengelyen és az erő-, ill. munkagéphez kapcsolódó villástengelyen eltérő szerkezeti anyagú és konstrukciójú csapágyazásokkal bíró találmány szerinti védőszerkezetet kialakítani. A csapágytartók egyikét, előnyösen az erőátviteli rendszerrel kapcsolódó villástengelyhez tartozó belső csapágytartót szabadonfutóan ágyazó golyókoszorú, így célszerűen egy-egy műanyag szerkezeti anyagú külső- és belső félgyűrűből álló hordozórészben van elhelyezve. A hordozórész mintegy külső gyűrűként alak- és erő­­záróan egymásba pattintható műanyag félgyűrűkből áll­hat, így a védőszerkezet további elemei nélkül is önálló rögzítésű szerkezeti egységet képez. Ennek érdekében a belső félgyűrű a külső félgyűrűn kiképzett körmöket befogadó peremhomyokkal és egy körbenfutó támasztó­­vállal van célszerűen kiképezve. A golyókoszorú közvet­lenül a csuklóvilla nyakrészén kialakított horonyban támaszkodik. A külső félgyűrűn kiképzett körmök össze­nyomás után a belső félgyűrű peremhomyaiba feksze­nek be, felütköznek az utóbbi támasztóvállára, miáltal a rendszert önálló rögzítésű külső gyűrűként, egymáshoz viszonyított elfordulásukban gátolva, feszített helyzet­ben tartják. A műanyag félgyűrűkből álló fenti hordozórész az utóbbit harangszerűen befoglaló peremes csapágytok révén csavarkötésekkel csatlakoztatható a belső csapágy­tartóhoz, amely a maga részéről ismert módon több szabadságfokú csaprendszerrel kapcsolódik a burkolat­elem egyik végtartományát hordó tartógyűrűhöz. A csapágytokhoz célszerűen ugyanazon csavarkötésekkel egy külső védőcső is csatlakoztatva lehet. A másik csapágytartót, előnyösen az erő-, ill. munka­géphez csatlakoztatható villástengelyhez tartozó külső csapágytartót szabadonfutóan ágyazó golyókoszorú hor­dozórésze viszont célszerűen a golyókoszorút közrefogó, egymáshoz és a külső csapágytartóhoz egyaránt csavar­kötésekkel csatlakoztatott fémanyagú külső és belső csapágytokfélből lehet kialakítva. A csapágyazás helyzet­ben! artását egy-egy csavarkötésenként a belső csapágy - tokfél és a külső csapágytartó közé beiktatott távtartó­gyűrű adja. A külső csapágytokfél az erő-, ill. munka­gépre csatlakoztatható tengelyvég felé kinyúló szélesebb peremmel van célszerűen kialakítva, amelyen így lega’ább egy csatlakozófül biztonságos rögzítésére elegendő kötési, hegesztési vagy keményforrasztási felü­let biztosított. A fenti, találmány szerinti védőszerkezet belső csap­ágyazása tehát a korábban alkalmazott szabványos mélyhomyú golyóscsapágyakkal szemben egyedi kialakí­tású két félből készített hordozórészből áll, amely egy műanyagkosaras golyókoszorúval támaszkodik fel, ill. fut a csuklóvillán közvetlenül kialakított horonyban. A külső csapágyazás esetében az ugyancsak közvet­­leniil a csuklóvillán kiképzett horonyban feltámaszkodó műanyagkosaras golyókoszorút egy két fémanyagú csap­ágytokfélből összecsavarozott csapágytok fogja közre külső gyűrűként. Az utóbbi csatlakozófülei rögzíthetők a szabványok és elterjedten alkalmazott hagyományos burkolatok ellendarabjához. A fémanyagú csapágytok a golyókoszorún és a hornyon keresztül képes a hossz­irányban fellépő erőhatásokat a csuklóvillára átvinni. A találmány lényegét az alábbiakban egy célszerű pél­dák éppeni védőszerkezettel ellátott csuklóstengelyen a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesen. A raj­zon az 1. ábra egy találmány szerinti védőszerkezettel ellá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom