184307. lajstromszámú szabadalom • Adapter kukoricaszár levágására és rendre rakására valamint csőtörésre
1 184 307 2 A találmány gabonakombájnra, vagy kukoricabetakarító célgépre szerelhető adapter, amely a csőtörés mellett a szárat is learatja és abból rendet képez. Jelenleg a szemeskukorica legelterjedtebb gépi betakarítási módja a gabonakombájnra szerelt csőtörő adapteres betakarítás, áltól a csőtörő adaptert a gabonakombájn vágószerkezetének helyére szerelik. A csőtörő adapterek - amelyek általában soros rendszerűek -, a csövet a szárakról letörik és a kombájn cséplőszerkezetébe juttatják. A taposott, roncsolt állapotban a szántóföldön maradt kukoricaszárat általában nem takarítják be, hanem szárzúzókkal felaprítják, elterítik és alászántják. Ennek hiányossága azonban, hogy a nagy szártömeget még felaprítva sem lehet megfelelően alászántani és a felszíni szármaradványok bedolgozása, a megfelelő minőségű magágy készítése többlet talajművelést (tárcsázást) igényel. A kukoricaszár így a további hasznosítás szempontjából (alom, takarmány, fűtőanyag) veszendőbe megy. A szarvasmarhatartás gazdaságos tömegtakarmányellátását keresve ugyanakkor előtérbe került a mezőgazdasági melléktennékek, közöttük a szemre termesztett kukorica szárának takarmányozási célokra való hasznosítása. Másrészt az energiahordozók — mindenekelőtt a fűtőolaj — robbanásszerű áremelkedése következtében intenzív törekvéseket tesznek a viszonylag magas energiatartalmú éghető mezőgazdasági melléktermékek pl. kukoricaszár hőhasznosítására is. A fentiekre való tekintette) egyre fokozottabb igény mutatkozik a szemre termesztett kukoricaszár betakarításának egyszerű gépi megoldására. A kukoricaszár betakarításának egyik alternatívája az, hogy a csőtörős - gabonakom báj nos - szem-betakarítást követően második menetben a szántóföldön maradt szárat külön learassák, felszecskázzák, vagy pl. bálázzák. Ez azonban csak nagy veszteségek mellett és kifogásolható minőségben teszi lehetővé a kukoricaszár begyűjtését. A kombájn kerekei ugyanis a szárállomány mintegy 40-50 %-át oly mértékben letapossák, hogy az a következő menetben már nem takarítható be. A roncsolt, taposott szárállományból takarmányozási célra alkalmas szecska a magas földszennyeződés miatt nem készíthető. Ismeretesek olyan kukoricabetakarító gépek, amelyek a szem és a szár egyidejű, de elkülönített betakarítására alkalmasak. Ezek a célgépek azonban drágák és elterjedésüket korlátozza az is, hogy az őszi munkacsúcs idején az üzemeltetők általában nem tudják biztosítani a szem- és szár egyidejű betakarításához szükséges szállítóeszközt és munkaerőt. Ezt a problémát küszöbölik ki azok az ismert javaslatok, amelyekkel a csőtöréssel egyidejűleg a kukoricaszárat rendrerakják. Ilyenek pl. a „Gazziero” és „Laverda” néven ismert olasz rendrerakós-csőtörő adapterek. Ezen megoldások közös előnye, hogy a rendrerakással a teljes szártömeg betakarítható állapotban marad a szántóföldön, amely második munkamenetben a szállítóeszközök csúcs-igénybevétele nélkül begyűjthető. Az utóbbi megoldások közös jellegzetessége, hogy együttdolgozóan szerelt két önálló adaptert, nevezetesen egy csőtörő és egy szárvágó-rendrerakó adaptert tartalmaznak. Ez a szerkezeti felépítés azonban az ismert rendrerakó-csőtörő adaptereknél hiány osságokat rejt magában. Mivel a két adapter funkcionálisan egymást követve dolgozik, a berendezés átbocsátó képességét szükségszerűen a második azaz a szárvágó-rendrerakó adapter határozza meg. Továbbá, a cső törő alatt elrendezett szárvágószerkezet jelentősen csökkenti a teret a szárbehordó és rendrakó egység csigáinak elhelyezéséhez, ami pedig korlátozza a csigaátmérőt. Ezért az ilyen kombinált rendrerakó-csőtörő adapterek legfeljebb 4—6 kukoricasor szártömegét képesek rendre-rakni kielégítően. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően olyan megoldás létrehozása, amellyel a működést és a teljesítményt tekintve összehangoltan végezhető el a kukoricaszár levágása és rendre-rakása, valamint a csőtörés, továbbá amellyel az átbocsátóképesség növelhető az ismert megoldásokhoz képest. A kitűzött feladat megoldásához olyan kukoricaszár levágására, rendre-rakására és csőtörésre alkalmas adapterből indultunk ki, amelynek önmagában ismert szárterelői, soronként egy-egy szembeforgó, csúcsokkal ellátott törőhengerpárja, e fölött elrendezett szárbehordó és rendrakó egysége, valamint vágószerkezete van. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, hogy a vágószerkezet soronként legalább egy, hajtott forgókésből áll, ahol a forgókések a törőhengerpárok csúcsai alatti, vagy a haladási irányba tekintve a csúcsok előtti körzetben vannak elrendezve, továbbá, soronként egy-egy, a forgójcéssel, ill. forgókésekkel társított, szármegfogó és a levágott kukoricanövényeket a törőhengerekhez továbbító egységgel van ellátva. A fenti intézkedésekkel, nevezetesen a forgókéses vágószerkezet előbbre helyezésével a törőhengerpárok alatti tér felszabadul, így a szárbehordó és rendrakó egység szállítócsigáinak mérete növelhető, amivel pedig az áteresztőképesség is nő. A forgókésekkel a szármegfogó és továbbító egységek működnek együtt, amelyek a kukoricaszárat a vágáshoz megfogják, majd ezután a csőtöréshez a törőhengerpárhoz továbbítják. A szármegfogó és továbbító egység kialakítható pl. szembeforgó, ujjas láncpárként, amelynek két mellső lánckereke - egy-egy forgókéssel együtt - elforgathatóan ágyazott tengelyeken van rögzítve. A tengelyeket célszerűen a csőtovábbító ujjaslánc-párok hajtják. De olyan kivitel is lehetséges, amelynél a szármegfogó és továbbító egység szembeforgatott füles tárcsapárként van kiképezve. Előnyös az olyan kivitel, amelynél a szárbehordó és rendrakó egységnek jobbos és balos menetemelkedésű konzolos szállítócsigából álló csigapáija van, amely a haladási irányra harántirányban van elrendezve. Ennél a konzolos szállítócsigák szabad végei távközzel helyezkednek el. Ezzel az áteresztőképesség hatásosan fokozható. Csigapár helyett alkalmazhatunk azonban egyetlen csigát is erre a célra, amelynek leadó vége legalább a kombájn taposási sávján túlnyúlik. A szárbehordó és rendrakó egység pl. 3-4 soros adaptereknél két terelőlemezből is kialakítható, amelyek a rendrakási sáv felé lejtősen vannak elrendezve. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük. A rajzon: Az 1. ábra a találmány szerinti adapter első példaként kiviteli alakjának oldalnézete; Az 1/a. ábra a találmány szerinti adapter másik példaként kiviteli alakjának oldalnézete; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
