184293. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinoxalin,-1,4-dioxid-származékok előállítására
1 184 293 2 stb.). A ,.halogénatom” kifejezés a fluor-, klór-, bróm- és jódatomot öleli fel. A „kis szénatomszámú alkil-karbonil-csoport” kifejezés 1—4 szénatomos alkánkarbonsavak savgyökereire vonatkozik (például: acetil-, propionil-, butiríl-csoport stb.). A és B a szénatommal együtt, melyhez kapcsolódnak, 5 vagy 6 tagú, egy nitrogénafomot ás egy további nitrogénatomot vagy oxigénatomot vagy kénatomot tartalmazó, adott esetben egy vagy több oxo-, tioxo-, imino-, fenil-, hidroxil- vagy aminocsoporttal helyettesített heterocikiikus csoportot képeznek, például 4-oxo-2-tion-5- tiazolidinil-, 2,4-dioxo-5-tiazo.üdinil-, 4-oxo-2-iminotiazolidinil-, imidazolidinil-, 2,4-dioxo-imidazolidinii-, pirimidinil-, 4,6-dioxo-2-tion-5-pirimidinü-, oxazolil-, 5-oxo-4-oxazolil-, 2-fenil-5-oxo-4-oxazoli!-csoport stb. Az (1) általános képletű vegyűletek előnyös csoportját képezik az R1 helyén hidrogénatomot tartalmazó származékok. Előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek azok az (I) általános képletű vegyűletek, melyekben A és B a szomszédos szénatommal együtt, melyhez kapcsolódnak, adott esetben egy vagy két oxo-, tioxo- és/vagy iminocsoportot hordozó tiazolidinilcsoportot képeznek. Az (I) általános képletű vegyűletek különösen előnyös képviselői az alábbi származékok: RS-(2-kinoxalinil-l,4-dioxid)-(4-’-oxo-2’-tion-5’-tiazolidiníl)-metanol; 2S-(-)-treo-‘2-[(2-kinoxalinil-metilidén-l,,4’-dioxid)-aminoj-1-(p-n itro-fenil)-l ,3-propán-diol; RS-1 -hidroxi-l-(2’-kinoxalinil-l ’,4’-dioxid)-2-nitro-propán. Az (I) általános képletű vegyűletek további előnyös képviselői a példákban felsorolt származékok. Kiemelkedően kedvező hatással rendelkezik a 7. példa szerint előállított (IX) képletű vegyület. A találmányunk tárgyát képező a) eljárás szerint a (II) és (III) általános képletű vegyűletek reakcióját iners oldószerben, előnyösen valamely bázikus katalizátor jelenlétében végezhetjük el. Keakcíóközegként az egyik reakciókomponens feleslege is szolgálhat. Iners oldószerként előnyös vizet, dimetil-formainidot, kis szénatomszámú alkanolokat (például: metanol, etanol, izopropanol, n-butanol, szekunder butanol, n-hexanol stb.) klórozott szénhidrogéneket (pl. metilén-klorid, etilénkloríd, kloroform, széntetraklorid stb.), bázikus vagy semleges aromás vagy heteroaromás vegyületeket (pl. piridin, kinolin, benzol, toluol, xilol stb.), alifás szénhidrogéneket (pl. hexán), alifás nitro-vegyületeket (például: nitro-metán, nitro-etán, nitro-propán), alifás karbonsavak észtereit, (például: etilacetát), mintegy 50—80 °C-on folyékony szekunder vagy tercier aminokat (például: piperidin, dietanolamin, trie tan ol amin, N- metil-etanolamin, N,N-dimetil-etanolamin, N-metil-dietanolamin, triizopropilamin, N,N-dibutil-etanolamin stb.) vagy ezek elegyeit alkalmazhatjuk. Az oldószer megválasztása a szakember kötelező tudásához tartozik. A reakció meggyorsítása céljából előnyösen valamely bázikus katalizátor jelenlétében dolgozhatunk. E célra előnyösen gyenge savaknak erős bázisokkal képezett sóit (például: nátríum-acetát), ammóniát, primer, szekunder vagy tercier aminokat (például: n-butilamin, dietiiamin, allilamin, trietilamin, benzilamin, etanolamin, etiléndiamin, 2-amino-heptán, 3-amino-2-propanol, piperidin, 2-amino-2-etíl-l,3-propán-diol stb.) alkalmazhatunk. Katalizátorként továbbá legalább egy primer és szekunder amínocsoportot tartalmazó, 3 és 5 közötti pK értékű vegyűletek is alkalmazhatók. Katalizátorként ezenkívül alkálifém-fluoridokat, cink(II)-fluoridot, amin-típusú bázikus ioncserélő gyantákat (például, gyengén bázikus polisztirol-poliaminokat vagy dietilamino-csoportokat tartalmazó polisztirol-gyantákat) vagy alkálifém-hidroxídokat alkalmazhatunk. (II) általános képletű kiindulási anyagként aldehideket (Z jelentése oxigénatom) vagy dialkil-acetálokat) (Z jelentése két kis szénatomszámú alkoxi-csoport) alkalmazhatunk. A (II) és (III) általános képletű vegyületeket előnyösen körülbelül 1:1 és 1:1,5 közötti inóiarányban reagáltathatjuk egymássá. Előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a reaktánsokat ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk. A katalizátor mennyisége nem döntő jelentőségű tényező és tág határokon belül változhat. A katáizátort a (II) áltáános képletű kiindulási anyag súlyára vonatkoztatva általában körülbelül 0,1-100 súly% (előnyösen kb. 0,5—30 sűly%) mennyiségben ákámazhatjuk. A reakciót körülbelül 0-100 °C-on, előnyösen körülbelül 20-80 °C-on végezhetjük et. A reakcióidő a kiindulási anyagok reakcióképességétől és a hőmérséklettől függ és általában 0,5 és 8 óra közötti érték. A reakciót nagyobb nyomás alatt is elvégezhetjük, azonban előnyösen atmoszférikus nyomáson dolgozhatunk. A b) eljárás szerint valamely (V) áltáános képletű vegyületet oxidálunk. Az oxidációt önmagában ismert módszerekkel végezhetjük el. Oxidálószerként előnyösen persavakat (például perecetsav, perbenzoesav, m-klórperbenzoesav stb.) alkalmazhatunk. Az eljárás előnyös foganatosítási módja szerint a persavat a reakcióelegyben a megfelelő karbonsavból hidrogén-peroxiddal in situ képezzük. A reakciót körülbelül 10-80 cC-on hajthatjuk végre. Reakcióközegként előnyösen a vizes persavoldat feleslege szolgálhat. A c) eljárás szerint valamely (VI) általános képletű vegyületet a (VII) kcpletű ammónium-ditio-karbamáttal hozzuk reakcióba. A reakciót előnyösen vizes-savas közegben végezhetjük el. Célszerűen vizes ásványi sav (például sósav) jelenlétében dolgozhatunk. Az eljárás előnyös kiviteli alakja szerint a reakciót vizes közegben szobahőmérsékleten kezdjük meg, majd az ásványi sav hozzáadása után melegítés közben folytatjuk. A d) eljárás szerint a dehídratálást iners oldószerben vagy oldószerelegyhen hajthatjuk végre. Reakcióközegként előnyösen aprotikus oldószereket (például: dimetilformamid, dímetil-szulfoxid stb.) alkalmazhatunk. A dehídratálást célszerűen proton-tartalmú katalizátor jelenlétében hajthatjuk végre. Katalizátorként alifás, aromás vagy heterociklikus karbonsavakat, ezek anhidridjeit, szulfonsavakat vagy ásványi savakat (például: előnyösen ecetsav, ecelsavanhidrid, trifluorecetsav, trifluorecetsavanhidrid stb.) alkalmazhatjuk. A reakció-hőmérséklet nem döntő jelentőségű tényező és előnyösen 0-40°C-on - különösen előnyösen szobahőmérséklet körüli hőfokon — dolgozhatunk. A hidroxi-vegyületeket izolálás után vagy anélkül vethetjük alá a dehidratálás műveletének. Az e) eljárás szerint a heterociklikus gyűrűhöz kapcsolódó exociklikus oxigénatomot vagy iminocsoportot önmagában ismert módon kénatomra cserélünk le. E célra előnyösen foszfor-pentaszulfldot vagy széndiszulfidot használhatunk, azonban bármely megfelelő szulfurálószer is alkalmazható. Széndiszulfid felhasználása ese5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
