184254. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szennyvíz vagy szennyvíziszap levegőztetésére
1 184 254 2 A találmány szerinti berendezés megvalósítása nemcsak átalakító medencékben való alkalmazásra korlátozódik, hanem magától értetődően iszaplevegőztető medencékben is alkalmazható például arra, hogy az ülepedő iszap tisztításával az a természetben környezetkímélő módon elhelyezhető termékké alakuljon át. A 3. ábrán a 2. ábra szerinti berendezés módosított további előnyös kiviteli alakja van feltüntetve. Egy olyan berendezés átalakítási hatásfokát, mint amilyen a 2. ábrán van ábrázolva, még tovább lehet javítani olyan kiképzéssel, amely szerint a fedőlapok külső oldalán a résnyflások között kifelé nyüó kiegészítő kamrák is vannak. Ez a továbbfejlesztés lényegében azt jelenti, hogy a forgó üreges test palástfelületén az egyébként zárt és nem résnyílásokkal áttört helyeken további kisebb kezelőkamrák vannak elhelyezve, amelyek lényegében azonos módon működnek, mint a főkamrák, noha ezekhez viszonyítva általában kisebb sugárirányú kiterjedésük van. Míg a fő kezelőkamrákkal továbbított levegőmennyiség a kamrák forgása során a teknő alakú medence alsó részében arra törekszik, hogy az üreges tengelyhez emelkedjen fel, addig a kiegészítő kamráknak az az előnye, hogy velük a levegőt közvetlenül a medence teknő alakú fenékrészéhez közel lehet juttatni, ahol az részben eltávozik. így biztosított, hogy a medencében legalul lévő szennyvíztartomány is jól átlevegőzik. Ezáltal az oxigénbevitel összességében tovább javul. A kiegészítő kamrák további felületet is nyújtanak biológiai gyep létesüléséhez. A 3. ábrán feltüntetett kiviteli példánál az 56 kiegészítő kamrák mindig a főkamrák széles 30—35 fedőlapján vannak elrendezve úgy, hogy az 56 kiegészítő kamrák között csupán a főkamrák 24 ... 29 résnyílásai maradnak szabadon. Mindegyik 56 kiegészítő kamra egy az 5 üreges test A forgásirányába nézve egy elülső, a 6 forgástengellyel párhuzamos 57 határfalból és egy hátsó, a tengellyel ugyancsak párhuzamos 58 határfalból, továbbá oldalsó homlokfalakból áll, amelyek a rajzon nincsenek feltüntetve. Az 56 kiegészítő kamrák alapfelületét a 30... 41 fedőlapok alkotják. Valamennyi 57 határfal egy lényegében sugárirányban álló 59 falrészből és a forgásiránnyal ellentétesen az 59 sugárirányú falrészhez csatlakozó, lényegében a kerület irányát követő 61 határolólapból áll. Ennek megfelelően a hátsó 58 határfal egy lényegében sugárirányban elhelyezkedő 60 falrészből és az ehhez a forgás irányában csatlakozó, lényegében kerületirányban lévő 62 határolólapból áll. A lényegében kerületirányú 61 és 62 határoló lapok között tengelyirányú 63 résnyílás van szabadon hagyva, amelynek a működésmódja lényegében a főkamrák 24 ... 29 résnyílásainak megfelelő. A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál a tengelyirányú 63 résnyílás úgy helyezkedik el, hogy közelítőleg a keskenyebb 36 ... 41 fedőlapok és a szélesebb 30 ... 35 fedőlapok közötti átmeneti szög tartományában van. A lényegében kerületirányú 61 és 62 határolólapok a főkamra fedőlapjaival lényegében párhuzamos sík lemezekként vannak kiképezve. A folyadék felszíne alá merüléskor a lapátszerű hátsó 58 határfal bizonyos légmennyiséget visz magával, amely a körülfordulás során az alsó holtpont eléréséig közelítőleg az 56 kiegészítő kamra hátsó részében marad. Az alsó holtponton áthaladva a szállított levegő lassan átkerül az 56 kiegészítő kamra forgásirányú elülső részébe, miközben egy része a tengelyirányú 63 résnyíláson keresztül a környező szennyvízbe kijut. Az 56 kiegészítő kamrák felmerülő mozgásakor az első 57 határfal mögött fogva tartott levegőrész itt is felhajtóerőt fejt ki, aminek következtében a meghajtóteljesítmény nagyobb mértékű növelése nem szükséges. Felmerüléskor a folyadék felszíne fölé a hátsó 58 határfal bizonyos vízmennyiséget visz magával, ami a felső holtpont elérésekor az 56 kiegészítő kamrákból részben kifolyik és eközben a környező levegővel érintkezésbe kerül, részben azonban az 56 kiegészítő kamra elülső részébejut át, és ilyen módon ugyancsak elősegíti az 5 üreges test forgató hajtását. A levegő kilépését az 56 kiegészítő kamrákból az alsó holtpont környezetében, valamint a víz kifolyását az 56 kiegészítő kamrákból a felső holtpont tájékán célszerű módon azáltal lehet még kedvezőbbé tenni, hogy a kiegészítő kamrák oldalsó homlokfalán a tengelyirányú résnyílásnak egy olyan kivágása is van, amely akár a kiegészítő kamrák aljáig is terjedhet. Ezáltal az alsó holtpont környezetében egyfelől a medence alsó tartományában pangó szennyvíznek a kiegészítő kamrák több levegőt adnak le, másfelől a felső holtpont tájékán nagyobb vízmennyiség csorog vissza a medencébe a környezeti levegővel való intenzív érintkezés mellett. A levegőnek, illetve a víznek ilyen céltudatos kibocsátása a kiegészítő kamrákból az említett oldalsó kivágásokon kívül még a kiegészítő kamrák határolófalain másképpen elhelyezett perforáció alkalmazásával is elérhető. Az ilyen kilépőnyílások elrendezése és nagysága attól függ, hogy mennyi levegőnek, illetve víznek a forgómozgás melyik szakaszán kell kilépni ahhoz, hogy az optimális levegőztető hatást elérjük. Az optimális elrendezés ezenkívül függ még a medence mindenkori töltési szintjétől is, és ezt a kérdésben járatos szakember könnyen meghatározhatja. Az 5 üreges test kerületén lévő 56 kiegészítő kamrák a 3. ábrán látható kiviteli alaktól eltérők is lehetnek. A lényeg az, hogy a találmány szerinti célnak megfeleljenek, és további, járulékos levegőt juttassanak a medence fenekénél lévő szennyvízhez, másfelől pedig szennyvizet emeljenek fel a szennyvízfelület fölé azért, hogy azt kiegészítésképpen a környezeti levegővel érintkezésbe hozzák. Szabadalmi igénypontok 1. Berendezés szennyvíz vagy szennyvíziszap levegőztetésére, elsősorban idegen, káros anyagok ártalmatlan anyagokká történő átalakítására, amely egy medencében, példaképpen átalakító vagy iszaplevegőztető medencében tengely körül forgathatóan, a medence feltöltött állapotában a kezelendő folyadéktöltetből részlegesen kiemelkedő módon elrendezett, a forgástengelyből kiinduló, azzal párhuzamosan kifelé haladó válaszfalak révén a környező folyadék - és/vagy légtér felé nyitott kezelőkamrákra osztott üreges testből áll, amelynél a válaszfalak az üreges test forgásirányában nézve rendre előreálló legalább végtartománnyal bíró palásthatároló fedőlapokban folytatódnak, azzal jellemezve, hogy a válaszfalak (10, 11, 12, 13, 14 és 15) forgásirányban nézve rendre hátrafelé álló legalább végtartományokkal kiképzett palásthatároló fedőlapokkal (36, 37, 38, 39, 40 és 41) is el vannak látva. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az üreges testnek (5) legalább 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
