184254. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szennyvíz vagy szennyvíziszap levegőztetésére
1 184 254 2 légzsák részére. A légzsák így lényegesen tovább tartózkodik a kezelőkamrában, mint az ismert kiviteli formáknál. Ily módon a szennyvízben lényegesen több oxigén oldódik, és emellett a kezelőkamrákban lévő biológiai gyep is intenzíven szellőzik. Ez a folyamat víz alatti tartományban a levegő összenyomódása és az oxigénfelvétel következtében fellépő jobb oldódási képessége miatt még kedvezőbb lesz. összességében ezáltal lényegesen javított átalakítási, kezelési hatásfok adódik, illetve azonos átalakítási, kezelési hatásfok mellett az üreges test fordulatszámát, és ezzel a szükséges meghajtóteljesítmény-felvételt csökkenteni lehet. Ugyancsak a szükséges hajtóteljesítmény csökkenését eredményezi a találmány szerinti kialakítás révén az a körülmény is, hogy a légzsák az üreges test alsó holtpontja utáni szakaszon a forgásirányba ható felhajtóerőt eredményez, ami a légzsákoknak a bemerüléstől az alsó holtpontig tartó szakaszon a forgásirány ellen ható felhajtóerejét ellensúlyozza. Ez nem így volt az eddigi ismert megoldásoknál, mert a levegő eltávozott a kezelőkamrából, mire a forgásirányba ható erőt gyakorolt volna az üreges testre. Ezáltal forgásirány ellen ható felhajtóerő legyőzésére szolgáló járulékos, kompenzáló felhajtóerő nem lévén, az ismert berendezéseknél fokozott, megnövelt hajtóteljesítményre volt szükség. A találmány szerinti berendezések kialakításához elegendőnek bizonyult, ha a válaszfalakhoz csatlakozó fedőlapok közelítőleg forgásirányban előre és hátrafelé, enyhén a forgatótengely felé mutató módon állnak. Csupán az a lényeges, hogy az említett lapáthatás olyan mértékben kialakuljon, aminek következtében bemerüléskor légzsák kerül a víz felszíne alá, és ennek korai eltávozását az üreges testből, ill. annak kezelőkamráiból a találmány szerinti fedőlap-kialakítással megakadályozzuk. A találmány szerinti berendezés előnyös kiviteli alakjainál az üreges testnek legalább közelítőleg sugárirányú válaszfalai vannak, amelyek végeihez forgásirányban nézve előre- és hátrafelé is közelítőleg kerületi irányú, egymástól páronként résnyílásokkal elválasztott palásthatároló fedőlapok vannak csatlakoztatva. Az üreges test ilyen kiképzése a konstrukció egyszerűségével és azzal tűnik ki, hogy fajlagosan nagy légmennyiséget juttat a vízfelület alá. Célszerű lehet az, ha az egymáshoz csatlakozó két-két palásthatároló fedőlapok egyike rendre egy-egy résnyüást szabadon hagyó módon a másik fedőlapnál rövidebbre van kiképezve, különösen oly módon, hogy az egyes kezelőkamrákhoz páronként hozzárendelt fedőlapok közül rendre a forgásirányban elülső fedőlap van a másik fedőlapnál rövidebbre kiképezve. Az üreges test szerkezeti szempontból különösen egyszerűen készíthető el, ha a fedőlapok síkok és oly módon vannak elhelyezve, hogy az üreges test keresztmetszetének burkoló felülete szabályos sokszög alakú. Előnyösnek bizonyult, ha az üreges test hat kezelőkamrára van felosztva, és keresztmetszetének burkolófelülete szabályos tizenkétszögként van kiképezve. Ekkor az üreges testet egyszerű síklemezelemekből lehet összehegeszteni. A találmány szerinti berendezés egy további jellemzője szerint előnyös, ha a kezelőkamrákba a forgástengelyhez képest sugárirányban és párhuzamosan álló terelőlapok vannak beépítve a levegő terelésére. Ezek a terelőlapok célszerűen lényegében az egyes kezelőkamrákat kiképző válaszfalak közötti szögfelező síkokban helyezkednek el. így a terelőlapok megakadályozzák azt, hogy a bemerülésnél a kezelőkamrák hátsó részében képződő légzsák túl korán vándoroljon át a kamrák elülső részébe. A terelőlapok segítségével ezáltal a kezelőkamrák teljes tartományában egyenletes levegőztetést lehet elérni. Ehhez olyan terelőlapok bizonyulnak kedvezőnek, amelyek sugárirányú hossza fele vagy háromnegyede a válaszfalak hosszának. A találmány szerinti berendezés további célszerű kiviteli alakjait képezik az olyan megoldások, amelyeknél a forgástengelyt üreges tengelyként képezzük ki, amely a terelőlapok és az egyes kezelőkamráknak a forgásirányban nézve elülső válaszfalai között rendre nyílásokkal van ellátva. Ily módon az üreges tengely belső terét is szennyvíz-átalakításra lehet hasznosítani úgy, hogy a nyílások közben nemcsak arra szolgálnak, hogy a szennyvíz ebbe a térbe is behatolhasson, hanem arra is, hogy ide a vízfelület alá juttatott légzsák egy része is bejusson. Ezek a légbuborékok ezután az üreges tengely mindig éppen felül lévő nyílásain keresztül el tudnak távozni, és ekkor még járulékosan levegőztetik a vízfelszín alól felmerülő kamrákban visszamaradó vizet. Előnyösnek bizonyult a nyílások olyan méretezése, hogy körülfordulásonként a kezelőkamrába zárt levegőnek körülbelül 10—20%-a jusson be az üreges tengely belső terébe. A találmány szerinti berendezés további előnyös kiviteli alakjainak előnyösen félkör keresztmetszetű fenékrésszel bíró, az üreges test keresztmetszeti űrszelvényéhez csekély térközzel illeszkedő teknőszerű medencéje van. Ez az illeszkedés különösen azt biztosítja, hogy ilyenkor gyakorlatilag a medencében lévő teljes kezelendő vízmennyiség a kezelőkamrákban van, és ily módon intenzíven levegőzik. Ezáltal adott továbbá annak a lehetősége, hogy a legkisebb helyigény mellett lehetőleg nagy felületet biztosítsunk biológiai gyep létesítéséhez. Ez a találmány szerint azáltal történhet, hogy a kezelőkamrákba a forgástengelyre merőlegesen hordozótárcsákat helyezünk be. Ezeken a hordozótárcsákon mikroorganizmusokból álló biológiai gyep képződik, ami a káros anyagok tisztításához igen lényeges. A hordozótárcsák felületének növelése érdekében célszerű ezeket a tárcsákat hullámosra kialakítani. Az üreges test forgatásához szükséges meghajtóteljesítmény csökkentése érdekében célszerűnek bizonyult, ha az üreges testet úgy helyezzük el, hogy az a medence töltött állapotában magasságának mintegy kétharmad-háromnegyed részéig a töltési szint alá merül. Ilyen módon nem emelődik ki nagy mennyiségű szennyvíz és iszap a vízfelület fölé, ami a forgatáshoz szükséges teljesítményigényt csökkenti. A találmány szerinti berendezés egy további ismérve lehet, hogy az üreges test a forgástengelyre merőlegesen sugárirányban álló osztótárcsával legalább két részre van osztva úgy, hogy az egyes részekben a válaszfalak egy^ máshoz képest bizonyos fázisszöggel el vannak tolva. Ez a megoldás különösen akkor javasolható, amikor a kezelőkamráknak viszonylag nagy a térfogata, mivel egyébként egyenetlen súly- és nyomatékeloszlás, és hátrányos tömegeltérések lépnek fel. A találmány szerinti berendezés célszerű kiviteli alakjait képezik végül az olyan megoldások, amelyeknek a résnyílások közötti fedőlap-tartományok külső palástfelületeire emelt, sugárirányban kifelé nyitott kiegészítő kamrái vannak, amelyek forgásirányban elülső határfalaira rendre legalább forgásirányban hátrafelé mutató végtartománnyal kialakított külső határolólapok, míg a for-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
