184247. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kétvégű lámpatest előállítására

1 184 247 2 kerülnek forgalomba, és annak érdekében, hogy a lámpa működését megfelelően lehessen biztosítani, rendkívül fontos, hogy ezt a tisztaságot a pelletek bevezetése során megőrizzük. Ennek az az alapfeltétele, hogy a pelletek nem kerülhetnek érintkezésbe a környező leve­gővel, miközben az ívkamrába vezetjük őket. A találmány szerinti eljárás segítségével igen gyorsan, tömegméretekben lehet olyan lámpákat gyártani, ame­lyek 31 lámpatestéből a vízgőz hatékonyan eltávolított és a 33 ívkamrába bevitt fémhalogenid 52 pelletek is teljes mértékben megvédhetők a vízgőzzel történő érint­kezéstől mindaddig, amíg a 31 lámpatestet teljesen le nem zártuk, ezután pedig a 33 ívkamrában lévő inert gáz akadályozza meg szennyeződésüket. A találmány alapgondolata az a felismerés, hogy a 31 lámpatestet folyamatosan lehet valamely inert száraz gázzal a techno­lógiai lépések során átöblíteni oly módon, hogy a gázt a 34 és 35 nyakrészek valamelyikén át vezetjük a 31 lámpatest belsejébe. Inert vagy nem reakcióba lépő gáz­nak a jelen leírás során azokat a gázokat nevezzük, ame­lyek az adott hőmérsékleten a lámpa egyetlen alkatrészé­vel sem lépnek azt károsító reakcióba. A gyakorlatban a legkényelmesebb az argon használata, minthogy ez egyúttal a 30 lámpa belső terét kitöltő inert gázként is felhasználható. Az átöblítéshez azonban minden további nélkül alkalmazható például száraz nitrogén, minthogy ennek felhasználása csökkenti a gyártás költségeit. Ez esetben az argon bevezetését csak közvetlenül a búra lezárása előtt kell elkezdeni. Ahhoz, hogy a gázt folya­matosan bevezethessük az egyik, például a 34 nyak­részen át, az 52 pelleteket, az 51 higanycseppet és a 36, valamint 37 elektródákat a másik, 35 nyakrészen át kell a 31 lámpatestbe bevezetni. Ennek megfelelően a 36 elektródát 42 csúcsával hátrafelé kell a 35 nyakrészen és a 33 ívkamrán keresztül a helyére, a 34 nyakrészbe vezetni (lásd a 14-17. ábrákat). A találmány szerinti eljárás során a 3. és 4. ábrákon bemutatott 55 üvegesztergákat alkalmazzuk a 30 lámpák előállítására. Annak érdekében, hogy nagy sebességű lámpagyártást lehessen megvalósítani, több azonos ki­vitelű 55 üvegeszterga van egyetlen 56 forgóasztalra (lásd a 2. ábrát) felerősítve. Az 56 forgóasztalt szaka­szosan léptetjük az óramutató járásával ellenkező irány ban, függőleges tengely körül. így valamennyi 55 üveg eszterga keresztülmegy a különböző technológiai műve - letek végrehajtására szolgáló munkahelyek során. A 2. ábrán a különböző munkahelyeket számozással láttuk el. Egy lámpa elkészítése a rajzon látható huszonegy munkahely igénybevételével történik. Az 56 forgóasztal egy körülfordulása során tehát két lámpát lehet legyár­tani. A hatékony működtetés érdekében minden munka­helyhez külön 55 üvegeszterga tartozik, ezek az 56 forgóasztal minden egyes fél fordulata során egyszer kerülnek mindegyik munkahelyre. A rajzon nem látható másik forgóasztalfélen szintén huszonegy munkahely van kialakítva. Természetesen ez a kialakítás egy a lehetséges számos megoldás közül és az üvegesztergák, illetve a munkahelyek az adott kívánalmaknak megfelelően lehet­nek elrendezve. A találmány szerinti eljárás jobb megértetése érdeké­ben először az 55 üvegesztergák konstrukcióját fogjuk röviden ismertetni, mielőtt az eljárásra rátérnénk. Vala­mennyi 55 üvegeszterga 57 fejrészből és 58 szánból áll. Az 58 szán elmozdítható az 57 fejrész irányába vagy azzal ellenkező irányba. Az 55 üvegesztergák az 56 4 forgóasztalon sugárirányban vannak elhelyezve, oly módon, hogy az 57 fejrészek a középpont felé, az 58 szánok a kerület felé esnek. Az 55 üvegesztergákat víz­szintes 59 szerelőlap tartja. A 2. és 3. ábrán jól látható, hogy az 59 szerelőlap, az 58 szánokkal együtt kör alakú 60 alaplap fölött helyezkedik el és túlnyúlik az 56 forgó­asztal kerületén. A 60 alaplap rögzített és ezen vannak elhelyezve a különböző (a későbbiekben ismertetendő) egységek, amelyeket a 30 lámpa gyártása során felhasz­nálunk. Az egyes 55 üvegesztergák 57 fejrésze és 58 szánja számos vonatkozásban hasonló kialakítású. Mind az 57 fejrész, mind az 58 szán a 3. ábrán látható 61 házban helyezkedik el és 62 csapágyakat tartalmaz. A 62 csap­ágyak ágyazzák a 63, illetve 64 forgótokmányokat. A 63 és 64 forgótokmány külső 66 perselyből és az ebben elhelyezkedő 67 befogópatronból (lásd 6. ábra) áll. A 66 persely a 62 csapágyakban van forgathatóan ágyazva. A 67 befogópatron egyik végén körben el­helyezkedő 69 rugós szorítópofák vannak kialakítva. A 67 befogópatronban szilikongumiból készült 70 tömítőbetét van elhelyezve, amely befogáskor her­metikusan ráfekszik a 67 befogópatronban rögzített kvarccső külső palástjára. A 67 befogópatronok a 66 perselyekkel a rajzon nem látható módon úgy vannak összekapcsolva, hogy együtt forognak, a 67 befogópatron azonban a 66 perselyhez képest tengelyirányban elmozdítható. Ha tehát a 67 befogópatront a 66 perselyben hátrafelé mozgatjuk, a 69 rugós szorítópofákat a 66 persely a 7. ábrán látható módon zárja. Ha a 67 pefogópatront a másik irányba mozgatjuk el, a 69 rugós szorítópofák visszaugranak és nyitják a 67 befogópatront. A 67 befogópatronok kifelé és befelé történő mozga­tását a 3. ábrán látható 71 állítótengellyel lehet végezni. Ez a 67 befogópatronban van csatlakoztatva és a 66 per­selyben elcsúsztatható. Egyik vége a 73 csapágyban van ágyazva. A 73 csapágy háza a 74 csap segítségével 75 karok alsó részéhez van csatlakoztatva. A 75 karokat összekapcsoló 76 csap a 61 házra erősített 78 lemezben van rögzítve, így a 75'karokat billenthetően ágyazza. Ugyancsak a 78 lemez tartja a 80 pneumatikus munka­hengert, amelynek 81 dugattyúrúdja csuklósán kapcso­lódik a 75 karok felső végéhez. Ha tehát a 81 dugattyú­­rúd a 3. ábrán látható kitolt helyzetben van, a 75 karok elfordulnak a 76 csap körül és a 71 állítótengely a 67 befogópatront kitolja a 66 perselyből, aminek következ­tében a 67 befogópatron nyit. Záráskor a 80 pneuma­tikus munkahenger 81 dugattyúrúdja visszahúzódik és a 75 karokat ellenkező irányba billenti, aminek követ­keztében a 71 állítótengely behúzza a 67 befogópatront a 66 perselybe. Valamennyi 55 üvegeszterga 57 fejrésze az 59 szerelőlapon van rögzítve, az 58 szánok pedig ezek­hez képest mozgathatóan vannak elhelyezve. Ezért az 58 szánok 61 háza 84 és 85 vezetőrudakon (lásd 4. ábra) van megvezetve, a 84 és 85 vezetőrudak pedig az 59 sze­relőlap felső lapjára vannak erősítve. A 84 vezetőrúd 86 fogazott résszel van ellátva (lásd 4. ábra), a 86 fogazott rész pedig fogaslécként kapcsolódik a 87 fogaskerékbe. A 87 fogaskerék az 58 szán 61 házára erősített 88 lép­tetőmotor tengelyére van felékelve. Ha a 88 léptető­motort működésbe hozzuk, a 87 fogaskerék a fogasléc szakasz mentén elmozdul és magával viszi az 58 szánt az 57 fejrész felé vagy azzal ellenkező irányba. Az 55 üvegesztergák 63 és 64 forgótokmányait a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom