184247. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kétvégű lámpatest előállítására
1 184 247 2 kerülnek forgalomba, és annak érdekében, hogy a lámpa működését megfelelően lehessen biztosítani, rendkívül fontos, hogy ezt a tisztaságot a pelletek bevezetése során megőrizzük. Ennek az az alapfeltétele, hogy a pelletek nem kerülhetnek érintkezésbe a környező levegővel, miközben az ívkamrába vezetjük őket. A találmány szerinti eljárás segítségével igen gyorsan, tömegméretekben lehet olyan lámpákat gyártani, amelyek 31 lámpatestéből a vízgőz hatékonyan eltávolított és a 33 ívkamrába bevitt fémhalogenid 52 pelletek is teljes mértékben megvédhetők a vízgőzzel történő érintkezéstől mindaddig, amíg a 31 lámpatestet teljesen le nem zártuk, ezután pedig a 33 ívkamrában lévő inert gáz akadályozza meg szennyeződésüket. A találmány alapgondolata az a felismerés, hogy a 31 lámpatestet folyamatosan lehet valamely inert száraz gázzal a technológiai lépések során átöblíteni oly módon, hogy a gázt a 34 és 35 nyakrészek valamelyikén át vezetjük a 31 lámpatest belsejébe. Inert vagy nem reakcióba lépő gáznak a jelen leírás során azokat a gázokat nevezzük, amelyek az adott hőmérsékleten a lámpa egyetlen alkatrészével sem lépnek azt károsító reakcióba. A gyakorlatban a legkényelmesebb az argon használata, minthogy ez egyúttal a 30 lámpa belső terét kitöltő inert gázként is felhasználható. Az átöblítéshez azonban minden további nélkül alkalmazható például száraz nitrogén, minthogy ennek felhasználása csökkenti a gyártás költségeit. Ez esetben az argon bevezetését csak közvetlenül a búra lezárása előtt kell elkezdeni. Ahhoz, hogy a gázt folyamatosan bevezethessük az egyik, például a 34 nyakrészen át, az 52 pelleteket, az 51 higanycseppet és a 36, valamint 37 elektródákat a másik, 35 nyakrészen át kell a 31 lámpatestbe bevezetni. Ennek megfelelően a 36 elektródát 42 csúcsával hátrafelé kell a 35 nyakrészen és a 33 ívkamrán keresztül a helyére, a 34 nyakrészbe vezetni (lásd a 14-17. ábrákat). A találmány szerinti eljárás során a 3. és 4. ábrákon bemutatott 55 üvegesztergákat alkalmazzuk a 30 lámpák előállítására. Annak érdekében, hogy nagy sebességű lámpagyártást lehessen megvalósítani, több azonos kivitelű 55 üvegeszterga van egyetlen 56 forgóasztalra (lásd a 2. ábrát) felerősítve. Az 56 forgóasztalt szakaszosan léptetjük az óramutató járásával ellenkező irány ban, függőleges tengely körül. így valamennyi 55 üveg eszterga keresztülmegy a különböző technológiai műve - letek végrehajtására szolgáló munkahelyek során. A 2. ábrán a különböző munkahelyeket számozással láttuk el. Egy lámpa elkészítése a rajzon látható huszonegy munkahely igénybevételével történik. Az 56 forgóasztal egy körülfordulása során tehát két lámpát lehet legyártani. A hatékony működtetés érdekében minden munkahelyhez külön 55 üvegeszterga tartozik, ezek az 56 forgóasztal minden egyes fél fordulata során egyszer kerülnek mindegyik munkahelyre. A rajzon nem látható másik forgóasztalfélen szintén huszonegy munkahely van kialakítva. Természetesen ez a kialakítás egy a lehetséges számos megoldás közül és az üvegesztergák, illetve a munkahelyek az adott kívánalmaknak megfelelően lehetnek elrendezve. A találmány szerinti eljárás jobb megértetése érdekében először az 55 üvegesztergák konstrukcióját fogjuk röviden ismertetni, mielőtt az eljárásra rátérnénk. Valamennyi 55 üvegeszterga 57 fejrészből és 58 szánból áll. Az 58 szán elmozdítható az 57 fejrész irányába vagy azzal ellenkező irányba. Az 55 üvegesztergák az 56 4 forgóasztalon sugárirányban vannak elhelyezve, oly módon, hogy az 57 fejrészek a középpont felé, az 58 szánok a kerület felé esnek. Az 55 üvegesztergákat vízszintes 59 szerelőlap tartja. A 2. és 3. ábrán jól látható, hogy az 59 szerelőlap, az 58 szánokkal együtt kör alakú 60 alaplap fölött helyezkedik el és túlnyúlik az 56 forgóasztal kerületén. A 60 alaplap rögzített és ezen vannak elhelyezve a különböző (a későbbiekben ismertetendő) egységek, amelyeket a 30 lámpa gyártása során felhasználunk. Az egyes 55 üvegesztergák 57 fejrésze és 58 szánja számos vonatkozásban hasonló kialakítású. Mind az 57 fejrész, mind az 58 szán a 3. ábrán látható 61 házban helyezkedik el és 62 csapágyakat tartalmaz. A 62 csapágyak ágyazzák a 63, illetve 64 forgótokmányokat. A 63 és 64 forgótokmány külső 66 perselyből és az ebben elhelyezkedő 67 befogópatronból (lásd 6. ábra) áll. A 66 persely a 62 csapágyakban van forgathatóan ágyazva. A 67 befogópatron egyik végén körben elhelyezkedő 69 rugós szorítópofák vannak kialakítva. A 67 befogópatronban szilikongumiból készült 70 tömítőbetét van elhelyezve, amely befogáskor hermetikusan ráfekszik a 67 befogópatronban rögzített kvarccső külső palástjára. A 67 befogópatronok a 66 perselyekkel a rajzon nem látható módon úgy vannak összekapcsolva, hogy együtt forognak, a 67 befogópatron azonban a 66 perselyhez képest tengelyirányban elmozdítható. Ha tehát a 67 befogópatront a 66 perselyben hátrafelé mozgatjuk, a 69 rugós szorítópofákat a 66 persely a 7. ábrán látható módon zárja. Ha a 67 pefogópatront a másik irányba mozgatjuk el, a 69 rugós szorítópofák visszaugranak és nyitják a 67 befogópatront. A 67 befogópatronok kifelé és befelé történő mozgatását a 3. ábrán látható 71 állítótengellyel lehet végezni. Ez a 67 befogópatronban van csatlakoztatva és a 66 perselyben elcsúsztatható. Egyik vége a 73 csapágyban van ágyazva. A 73 csapágy háza a 74 csap segítségével 75 karok alsó részéhez van csatlakoztatva. A 75 karokat összekapcsoló 76 csap a 61 házra erősített 78 lemezben van rögzítve, így a 75'karokat billenthetően ágyazza. Ugyancsak a 78 lemez tartja a 80 pneumatikus munkahengert, amelynek 81 dugattyúrúdja csuklósán kapcsolódik a 75 karok felső végéhez. Ha tehát a 81 dugattyúrúd a 3. ábrán látható kitolt helyzetben van, a 75 karok elfordulnak a 76 csap körül és a 71 állítótengely a 67 befogópatront kitolja a 66 perselyből, aminek következtében a 67 befogópatron nyit. Záráskor a 80 pneumatikus munkahenger 81 dugattyúrúdja visszahúzódik és a 75 karokat ellenkező irányba billenti, aminek következtében a 71 állítótengely behúzza a 67 befogópatront a 66 perselybe. Valamennyi 55 üvegeszterga 57 fejrésze az 59 szerelőlapon van rögzítve, az 58 szánok pedig ezekhez képest mozgathatóan vannak elhelyezve. Ezért az 58 szánok 61 háza 84 és 85 vezetőrudakon (lásd 4. ábra) van megvezetve, a 84 és 85 vezetőrudak pedig az 59 szerelőlap felső lapjára vannak erősítve. A 84 vezetőrúd 86 fogazott résszel van ellátva (lásd 4. ábra), a 86 fogazott rész pedig fogaslécként kapcsolódik a 87 fogaskerékbe. A 87 fogaskerék az 58 szán 61 házára erősített 88 léptetőmotor tengelyére van felékelve. Ha a 88 léptetőmotort működésbe hozzuk, a 87 fogaskerék a fogasléc szakasz mentén elmozdul és magával viszi az 58 szánt az 57 fejrész felé vagy azzal ellenkező irányba. Az 55 üvegesztergák 63 és 64 forgótokmányait a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
