184244. lajstromszámú szabadalom • Utasülés
1 184 244 2 A találmány tárgya utasülés lehajtható és használati állapotban rögzíthető karfával, az utasülést oldalról takaró zárólappal, amelynek hátsó végén karfatartó van elhelyezve. Ilyen karfa ismert kialakítása olyan, hogy a karfa •hosszanti irányában elhelyezett tengellyel rendelkező, könyökszerüen felfelé hajlított karfa a karfatartóban elforgathatóan és mindkét szélső helyzetében rögzíthetően van elhelyezve. Amennyire célszerű ez a szerkezet amiatt, hogy a karfa könyökös kialakítása következtében a karfatartó viszonylag kisebb, annyira nehezen tudja a használó a karfát elállítani ezeknek az utasüléseknek az esetében, mert a használó csak a felfelé, illetve a lefelé elfordítható karfákhoz van szokva. Ezért a karfák félfordítását az ülésen való elhelyezkedéskor gyakran elhagyják, ami nemcsak a használat során való nehézségeket vonja maga után, hanem sérüléseket is, ha a jármű elindul, mielőtt az utas helyet foglalt volna. További ismert kialakítás esetén a karfa az utasülés elfordítható háttámláján az üléshez képest harántirányban elhelyezett tengely körül elfordíthatóan úgy van elhelyezve, hogy a karfát a karfa felső, a használati helyzetnek megfelelő helyzetéből különböző rögzített helyzeteken keresztül le lehet hajlítani. A különböző rögzített helyzetek azért szükségesek, hogy a mindenkori vízszintes használati helyzetet visszahajlított háttámla esetén be lehessen állítani. Habár ez a karfa a szokásos elfordító mechanizmus következtében egyszerűbben kezelhető, mégis kezelési nehézségek keletkeznek a karfának a háttámlához viszonyított optimális helyzetének a beállításakor. Ezenkívül az ilyen karfa előállítása a szükséges bonyolult kerepes mechanizmusok következtében viszonylag költséges. Hátrányos még, hogy a karfa legalsó állásában is a háttámla és az ülésfelület párnázatából kiemelkedik, ami szintén okot adhat sérülésekre. A találmánnyal megoldandó feladat olyan utasülés létrehozása, amely esetében a karfát a háttámlától függetlenül szokásos módon, tehát az üléshez képest harántirányban elhelyezett tengely körül lehet elfordítani, és a rögzített használati helyzetből kezelőszerv egyszerű működtetésével lehajlított karfa nem emelkedik ki a háttámla és az ülés párnázatából. A találmány szerint ezt úgy érjük el, hogy a karfatartónak a karfa vastagságának megfelelő hosszúságú, az utasülés elülső része felé kinyúló konzolja van, a konzolban a karfa tengely körül lefelé és felfelé hajlíthatóan van ágyazva és a karfában a használati helyzetben rögzítőkilincses zár van. A karfának a karfatartó viszonylag kismértékben kinyúló konzoljában való csapágyazása következtében a karfát közvetlenül a karfatartóra lehet hajlítani, ami által biztosítjuk, hogy a karfa teljes mértékben eltűnik az utasülés párnázatában. Az utasülés használójának sérülése ezáltal teljes mértékban ki van zárva. További biztonsági tényezőt jelent az, hogy a karfát felfelé is el lehet hajlítani, ami az ilyen karfák szokásos szerkezetének megfelel. Ezáltal a karfát akkor is el lehet hajlítani, ha a használó a találmány szerinti karfa szerkezetével még nem ismerkedett meg. Célszerűen a kilincses zár itt úgy van kialakítva, hogy a karfa felfelé történő elhajlítása kezelőszerv működtetése nélkül történhet, csak a lefelé való hajlításhoz szükséges a kilincses zár oldása. A kilincses zár itt a találmány szerint úgy van kialakítva, hogy a karfában húzórugó ereje ellenében elfordíthatóan ágyazott kilincsből és ezzel együtt működő, a konzol elülső oldalán lévő küincses rögzítőből áll.* A kilincses rögzítő felfekvő felülete a kilincs számára pedig célszerűen két lekerekített felület közötti lépcsőként van kialakítva. Ennek az az előnye, hogy a küincs a karfa elhajlított állapotában állandóan a lekerekített felületen fekszik föl. Ezáltal a karfa a küincs és a küincses rögzítő lekerekített felületei közötti súrlódás miatt mindenkori helyzetében marad és a küincsnek az ezekre a felületekre való rányomódása következtében megakadályozzuk a karfa lehajlását is. Annak érdekében, hogy a karfa lehajlását a használati helyzetben is biztonsággal elkerüljük, a találmány szerint közvetlenül a lépcsőhöz csatlakozóan felfekvő felület van a küincs számára kialakítva. Ezzel a sík felfekvő felülettel nemcsak azt érjük el, hogy a karfa a rugózó küincs következtében a használati helyzetben van rögzítve, hanem azt is, hogy a karfa a használati helyzet előtt néhány fokkal már önműködően a használati helyzetbe ugrik. Ez nemcsak a használó számára előnyös, hanem a karfák helyzetének egyenletes beállítását is szolgálja és ezzel a jármű székeinek esztétikus külalakját is. Rendkívül egyszerű kezelést érünk el azáltal, hogy a küincs a karfa végében elfordíthatóan ágyazott kezelőfogantyúval van összekötve, és a kezelőfogantyú a karfa homlokoldalaként van kialakítva. így a rögzítés oldásához csak a karfának ezt a homlokoldalát kell lefelé nyomni, amiáltal a karfa, mihelyt a küincs a küincses rögzítőből kiemelkedik, lefelé hajlítható. A kezelőfogantyú és a küincs közötti költséges jusztírozások elkerülése érdekében a kilincs és a kezelőfogantyú célszerűen vonókötéllel van összekötve. Az ilyen kilincses zárak rendkívül egyszerű és egyszerűen kezelhető kivitele adódik azáltal a találmány szerint, hogy a küincses rögzítő kerek küincstárcsából való lépcső alakú kivágásként van kialakítva, amelynek vastagsága viszonylag kisebb, mint a kilincs szélessége, és a küincstárcsával központosán a kilincs környékén vékony záró tárcsa van elfordítva elhelyezve, amelyen viszonylag nagyobb kivágás van, mint a küincstárcsán és amely a karfával összekötött, a kivágásba nyúló menesztő pecek körül elfordíthatóan van kialakítva. A kilincstárcsában itt célszerűen golyós rögzítő van, amelynek golyója a zárótárcsára van nyomva, ahol a zárótárcsa és a kilincstárcsa egybeeső kivágásai esetén a golyós rögzítő golyója számára rögzítő furat van. A küincses rögzítőnek ebben a kiviteli alakjában a karfa felfelé emelésekor a küincs kinyomódik ülékéből és ezzel egyidejűleg a menesztő pecek magával viszi a zárótárcsát, úgyhogy a kilincstárcsához kialakított kivágást a zárótárcsa letakarja. Ha most a karfát lefelé fordítjuk, akkor a küincs nem tud a kivágásba bekapcsolódni, hanem el van vezetve a kivágás fölött. A karfa további lefelé való fordítása esetén a menesztőpecek ismét magával viszi a zárótárcsát mindaddig, amíg a két kivágás ismét egybe nem esik, és ezáltal a golyós rögzítő a zárótárcsába bele nem kapcsolódik. A karfának ismételt felfelé való emelése esetén ezért a küincs ismét a kivágásba kapcsolódhat és ezzel a karfa a használati helyzetben rögzítve van. A zárótárcsa nem kívánt elfordulásának biztonságos elkerülése érdekében a zárótárcsát két féktárcsa között lehet elhelyezni. A találmányt az alábbiakban kiviteli példák kapcsán a rajzra való hivatkozással ismertetjük részletesebben. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
