184230. lajstromszámú szabadalom • Bányabiztosító állvány
1 184 230 2 A találmány tárgya bányabiztosító állvány, amelynél a hátsó főtesüveg támoszlopok által talpkereten van alátámasztva és ezen hátsó főtesüvegre lebillenthetően pajzs van csuklósán csatlakoztatva, amely az olyan jövesztési eljárások során, amikor a fedüszenet is leszedik és a pajzson keresztül tömedékoldalon elrendezett szállítószerkezetre vezetik, támrudak által van lebillentett helyzetében megtartva. Egy adott telep bányabiztosító keretek felhasználása mellett történő leművelése során a bányabiztosító keretek elülső oldalán szállítószerkezet van elrendezve, amelyben a bányabiztosító keretek elülső oldalán valamilyen réselőeszköz által jövesztett szén elszállításra kerül. Ha a telep magassága meghaladja az általánosan használt bányabiztosító keretek magasságát, akkor a bányabiztosító keretek fölött marad még egy szénréteg, az úgynevezett fedüszén, amelyet magasabb fekvése ellenére is ki kell termelni. E célból a tömedékoldal felől is elhelyeznek egy szállítószerkezetet, a hátsó főtesüvegre pedig csuklósán lebillenthető pajzsot szerelnek, amely a leművelt fedüszenet a már említett tömedékoldalon elrendezett szállítószerkezetre vezeti. A fedüszén, amely vagy magától leomlik, vagy robbantással kell fellazítani, igen nagy darabokban válhat le, ezért a szállítószerkezetet védeni kell a szén közvetlen ráhullásától, különben a szállítószerkezet megsérülhet, vagy túlságosan nagy széntömeg esetén elakadhat. A pajzsnak tehát fel kell fognia a lehulló szenet és jelentős szénmennyiséget kell megtartania. Egy ismert ilyen jellegű bányabiztosító keretnél a hátsó főtesüvegre csuklósán csatlakoztatott pajzs hidraulikus munkahenger-dugattyűegység által van a hátsó főtesüvegen kitámasztva és a pajzs lebillentett helyzete ezen említett egység által állítható be. Ezáltal a pajzs ugyan megfelelő helyzetbe állítható ahhoz, hogy a szenet megfelelően tudja vezetni, és hogy a szállítószerkezet megvédje a szén közvetlen ráhullásától, azonban a pajzs teljes terhelését és igénybevételét a támoszlopoknak kell felvenniük. Ezáltal viszont nem lehet a támoszlopok erejét teljes mértékben a főtét alátámasztó erőként kihasználni. A találmány által megoldandó feladat olyan bányabiztosító állvány kialakítása az említett jövesztési módhoz, amelyre nagy stabilitása mellett az jellemző, hogy lehetővé teszi a szén biztos elszállítását a szállítószerkezet túlterhelése nélkül. A kitűzött feladat találmány szerinti megoldásának lényege abban van, hogy a pajzs lebillentett helyzetében támrudak által a talpkereten van kitámasztva, ahol a támrudak mind a pajzshoz, mind a talpkerethez csukló san vannak csatlakoztatva, emellett a pajzsban legalább egy, a pajzs hosszirányában mozgatható tolólap van megvezetve, amelynek révén változtatható a pajzsnak a fedüszén megvezetését biztosító hatásos hossza. A támrudak révén a pajzsra ható erőket közvetlenül a bányabiztosító állvány talpkeretébe vezethető le, így a támoszlopok ereje messzemenően kihasználható a főte alátámasztására és a hátsó főtesüveg a pajzsra ható erők nagyrésze alól tehermentesül. A támrudak azonban nem utolsó sorban arra is szolgálnak, hogy biztosítsák a mozgatható tolólap stabil alátámasztását. Azáltal, hogy a pajzs hatásos hossza a mozgatható tolólap révén változtatható, a pajzs ledobóvégét a pajzs minden helyzetében pontosan hozzá lehet igazítani a szállítószerkezethez. Egy ilyen tolólap alkalmazása az ismert bányabiztosító állványok2 nál, ahol a pajzs csupán a főtesüvegre van csuklósán ráerősítve, jelentős stabilitáskockázattal járna és csak a pajzsot alátámasztó támrudakkal együtt jön létre stabil és megbízható konstrukció. A találmány egyik előnyös kiviteli alakja értelmében a pajzsot a talpkereten kitámasztó támrudak mereven vannak kiképezve. Ezáltal a pajzs kitámasztásának nagyfokú merevségét tudjuk biztosítani, aminek révén a pajzs képes a leomló szén által kiváltott igen nagy terheléseket és igénybevételeket is elviselni. A támrudak merev kiképzése következtében azonban a pajzs lebillentett helyzete a támoszlopok különböző magasságainál különböző, így a pajzs ledobóvége nincs mindig a megfelelő helyzetben a szállítószerkezethez képest. A támrudak merev kiképzése lehetővé teszi ugyan, hogy a bányabiztosító állvány súlya azonos stabilitás mellett csökkenjen, de éppen mivel az ilyen szerkezeteknél a pajzs lebillentésekor a pajzs különböző mértékben nyúlik a szállítószerkezet fölé, az ismertetett kiképzés esetén a stabilitás szempontjából is fontos intézkedés egy meghosszabbítható süveg elrendezése a pajzson. A találmány értelmében előnyös, ha a pajzsot kitámasztó egyik támrúd talpkeretoldali csuklópontjához egy ferde helyzetű támrúd van csuklósán csatlakoztatva, amelynek másik vége a pajzsot kitámasztó másik támrúd pajzsoldali csuklópontjához van csuklósán csatlakoztatva. Ezáltal tovább növeljük a pajzs szilárd alátámasztását és stabilitását az oldalirányú erőkkel szemben. A találmány értelmében a tolólap legalább egy hidraulikus munkahenger-dugattyűegység révén kitolható és behúzható. A találmány értelmében a támrudak csuklópontjai a pajzson és a talpkereten úgy vannak megválasztva, hogy a biztosító állvány leengedésekor a pajzs ne ütközhessen az alatta levő szállítószerkezetbe és ne okozhassa annak sérülését. Az összeütközés elkerülése a találmány szerinti kialakításnál azáltal biztosított, hogy a merev támrudak révén a pajzs lesüllyedésének útja pontosan meghatározott. A kitolható tolólapra tekintettel a pajzs a szállítószerkezettől viszonylag nagy távolságra is végződhet, így a pajzs a bányabiztosító állvány teljes leeresztésekor sem kerül veszélyesen közel a szállítószerkezethez. A találmány értelmében előnyös, ha a bányabiztosító állvány különböző magassági helyzeteiben a támrudak lebillentett helyzete a vízszinthez képest a talpkeret felé, körülbelül 30°-kai lejtő helyzet és a vízszintes helyzet közé esik. A támrudak ezen elrendezésének az az előnye, hogy a pajzsnak a bányabiztosító állvány különböző magassági helyzeteibe történő lebillentésénél csak egy viszonylag kis különbség adódik a pajzs tömedékoldal felé eső kinyúlásában és ez a kinematikai felépítés csak egészen kismértékű korrekciókat tesz szükségessé a kitolható tolólap révén, aminek következtében a lehető legkisebb változás adódik a kitámasztandó erők levezetéséhez. Ez a viszonylag csekély változás lehetővé teszi, hogy viszonylag rövid és ezért biztonságosan megtámasztható tolólapot alkalmazzunk. Egyúttal a teljesen kitolt tolólapnál fellépő, természetszerűleg lényegesen nehezebben uralható erők is biztonságosan levezethetők a támrudakba, illetve felvehetők a támrudak által. A talpkeretre és a pajzsra csuklósán csatlakoztatott, pajzskitámasztó támrudak hidraulikusan működtethető teleszkóprudakként is kiképezhetők. Ez utóbbi akkor előnyös, ha a főtesüveget széles magassági tartományban 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
