184229. lajstromszámú szabadalom • Eljárás immunszabályozó hatású polimervegyületek előállítására

1 184 229 2 Az állatok között időbeli különbséget nem tapasztal­tunk a tumor kifejlődése szempontjából. Ezenfelül a rosszindulatú daganat növekedési tulajdonságai a két csoport állataiban hasonló. A kísérletek következtetése az, hogy a 7. példa szerinti VI-A polimer (amely 21,7 % imid-tartalmú) a használt dózisban nem rendelkezik közvetlen citotoxikus hatással a BLCa tumorsejtekre. Ezenfelül a polimer előinkubációja a tumorsejtekkel nem okozza a tumorsejtek antigén tulajdonságának változását. 19. példa Hím Fisher patkányokkal meghatározzuk a 7. példa VI-A szerinti imid-tartalmú poümer direkt toxicitását. Az intraperitoneálisan és intravénásán adagolt polimert a megfelelő mennyiségű polimert tartalmazó 1 ml fizioló­giás sóoldatban adagoljuk. Az egyes csoportoknak a polimert 100 mg/testsúlykilogrammtól kezdődően 100 mg/testsúlykilogrammal növelve 1000 mg/testsúlykilo­­grammig adagoljuk egyenként öt-öt állatnak. A polimert mind intraperitoneálisan, mind pedig intravénásán ada­goljuk. Az intraperitoneálisan adagolt polimer a 30 na­pos megfigyelési idő alatt az összes vizsgált 50 patkányon nem okozott toxicitási tüneteket vagy halált. Toxicitási tüneteket figyeltünk meg azonban akkor, ha a polimert intravénásán adagoltuk testsúly kilogrammonként 800 mg-os vagy ennél nagyobb dózisban. A 800 mg/kg poli­mert kapott 5 állat közül egy, a 900 mg/kg polimert kapott öt állat közül kettő és az 1000 mg/kg polimert kapott öt állat közül négy az intravénás adagolást köve­tően görcsöket kapott és elpusztult. A 700 mg/kg intra­vénás dózist kapott állat közül egyik sem mutatott toxi­citási tüneteket a 30 napos megfigyelési periódus során (35 állat). A 30 napos megfigyelési szakaszt követően a 85 túl­élő patkányt leöltük, és megvizsgáltuk agyukat, tüdejü­ket, szívüket, májukat, veséjüket és lépüket mikroszkóp segítségével. Gyógyszernek tulajdonítható elváltozásokat egyik szerv szövetében sem találtunk. Másik vizsgálatunk során megvizsgáltuk a fenti, intra­peritoneálisan és orálisan adagolt polimer toxicitását. A 7. példa VI-A szerinti polimert injekcióval intraperi­toneálisan vagy pasztillában orálisan adagoltuk öt-öt Fisher patkánynak 100 mg/kg, 500 mg/kg és 1000 mg/kg dózisban. 14 napon át figyeltük az állatokat, amely idő alatt az állatok nem pusztultak el, és toxikus tünetek kifelődése nem következett be. A 14. nap után leöltük az állatokat, majd mind az intraperitoneálisan, mind pedig az orálisan kezelt állatok agyát, tüdejét, szívét, máját, veséjét és lépét patológiai vizsgálatnak vetettük alá. Egyik szerv szövetében sem találtunk kóros elvál­tozásokat. 20. példa A találmány szerinti polimerek közül a 3. és a 4. pél­dában előállított vegyületeket vizsgáljuk közönséges Lewis patkányokkal abból a szempontból, hogy képe­sek-e stimuálni a 19-S (IgM) antitesteket termelő sejte­ket, azaz az immunválaszt a heterogén eritrocitákkal (birka vörös vérsejt) szemben. A vizsgálatokat a standard Jerne plakk-méréssel végeztük [lásd Textbook of Immu­nology, Barrett, Mosby Company, 1978; továbbá Immu­nology, Eisen, Medical Department, Harper és Row Publishers Inc., 1974]. Jellemző vizsgálat szerint úgy járunk el, hogy egy állatot, esetünkben egy Lewis pat­kányt immunizálunk 1 ml 1:5 hígítású mosott és fizoló­­giás sóoldatban lévő birka vörösvérsejttel a farki vénán át. Ugyanabban az időben intraperitoneális injekcióval adagoljuk a polimert 1 ml fiziológiás sóoldattal. Négy nap múlva az immunizált állatok lépsejtjeit agaróz szö­vettenyészetre rétegezzük a birka vörösvérsejtekkel együtt. A szövettenyészet táptalaj lehetővé teszi az anti­testeket szintetizáló sejtek növekedését és az antitest kiválasztását. Az antitestek kidiffundálnak a sejtből, és hozzákötődnek a szomszédságukban lévő eritrocitákhoz. A vörösvérsejtek lizisének elősegítésére szérumot (tengeri­malac szérumot) adagolunk a vörösvérsejtekhez, amikor az antitesttel kapcsolatban lévő sejtekből kitisztult terü­letek vagy plakkok jönnek létre az antitestképző sejtek körül. Ezeket a plakkokat megszámoljuk és 1X106 lép­­sejtre számítva kifejezzük. Az eredményeket a 13. táblá­zatban adjuk meg. A 13. táblázat összes adata 30 mg/kg mennyiségű polimerre vonatkozik. Példa szerinti polimer spektrumból számolt imid/amid arány összes állat átlaga IgM plakkszám/ 1X106 lépsejt Stimulációs index/kont­­roll = 1,00 Kontroll — 16 568 1,00 2a 0 10 1564 2,75 3-IV-l 5,3 6 1446 2,54 4 6,5 6 1478 2,60 3-IV-3 11,5 10 1620 2,86 3-IV-4 16,5 10 1770 3,12 — 16,0 6 1866 3,28 3-IV-6 24,1 10 1968 3,46-24,4 6 1984 3,49 3-IV-7 28,2 10 1992 3,51 — 32,6 6 1268 2,23 3-IV-8 34,7 10 1664 2,93 3-IV-9 50,1 10 926 1,63 20A. példa Az alábbi kísérletek során a 7. példa VI-A szerinti polimer hatását vizsgáljuk a birka vörösvérsejt antigénnel szembeni IgM antitest képzésre a fentiekben ismertetett Jerne plakk-módszerrel (lásd 20. példa). A kísérleteket Lewis patkányokkal végezzük, amikor a polimert intra­peritoneálisan vagy orálisan adagoljuk. Kísérleteket végzünk Lewis patkányokkal oly módon is, hogy a csecsemőmirigy funkcióját mintegy helyettesíteni kíván­juk intraperitoneálisan vagy orálisan adagolt polimerrel. Az első esetben a 20. példa szerinti módon járunk el. A második esetben a csecsemőmirigyet felnőtt állatból műtéti úton eltávolítjuk (Tx), a műtétet 8-12 hetes korban végezzük, majd magas dózissal teljes testet érin­tő besugárzást, ezt követően pedig csontvelősejt át­ültetést végzünk. A csecsemőmirigy eltávolítását, a teljes testet érintő besugárzást és a csontvelővel való műveletet ismert módszerekkel végezzük (lásd Fáik és 19 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom