184222. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új piperidinilalkil-kinazolin-származékok előállítására

I 184 222 2 hagyjuk. A kivált csapadékot kiszűrjük, diizopropil-éter­­rel mossuk és szárítjuk. így 40 súlyrész (59%) mennyi­ségben a 182 °C olvadáspontű N-(2-[l-(2-hidroxi-etil­­imino)-etil]-fenil} -2,2,2-triklór-acetamidot kapjuk. 135 súlyrész N,N-dimetil-formamidhoz először az utóbb említett vegyületből 16,2 súlyrészt, majd keverés közben kis adagokban 5,7 súlyrész nátrium-bór-hidridet adunk. Ekkor exoterm reakció megy végbe. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet szobahőmérsékleten egy éjszakán át forraljuk, majd vízbe öntjük és a vizes elegyet triklór-metánnal extraháljuk. Az extraktumot szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot szilikagélen oszlop­­kromatográfiásan tisztítjuk, eluálószerként triklór-metán és metanol 90:10 térfogatarányú elegyét használva. A tiszta terméket tartalmazó frakciókat összegyűjtjük, majd bepároljuk, szilárd maradékként 8,5 súlyrész meny­­nyiségben 3,4-dihidro-3-(2-hidroxi-etil)-4-metil-2(l H)­­kinazolinont kapva. Az utóbbi vegyületből 8 súlyrész, 8 súlyrész tionil­­klorid és 90 súlyrész triklór-metán keverékét keverés közben visszafolyató hűtő alkalmazásával 1,5 órán át forraljuk, majd a reakcióelegyet bepároljuk. A maradé­kot szilikagélen oszlopkromatográfrásan tisztítjuk, eluáló­szerként triklór-metán és metanol 95 :5 térfogatarányú elegyét használva. A tiszta terméket tartalmazó frakció­kat összeöntjük, majd bepároljuk. A kapott maradékot diizopropil-éterben keverjük. Az ekkor kivált terméket kiszűrjük, majd szárítjuk, 6,6 súlyrész mennyiségben a 126,4 °C olvadáspontú 3-(2-klór-etil)-3,4-dihidro-4-me­­til-2(lH)-kinazolinont kapva. 20. példa Keverés közben 10súlyrész2-[(2-hidroxi-etil)-amino]­­benzoesav-metilészter és 100 súlyrész ecetsav keveréké­hez cseppenként hozzáadjuk 4,5 súlyrész kálium-cianát 25 súly rész vízzel készült oldatát. Az adagolás befejezése után a reakcióelegy keverését szobahőmérsékleten egy éjszakán át folytatjuk, majd a reakcióelegyet bepároljuk. A szilárd maradékot vízzel keverjük. A kivált terméket ezután kiszűrjük, vízzel, majd etanollal mossuk és szá­rítjuk, 5 súlyrész mennyiségben (48%) a 273,6 °C olvadáspontú l-(2-hidroxi-etil)-2,4(lH,3H)-kinazolin-di­­ont kapva. Az utóbbi vegyületből 3,6 súlyrész és 40 súlyrész tio­­nil-klorid keverékét keverés közben visszafolyató hűtő alkalmazásával egy éjszakán át forraljuk, majd szoba­­hőmérsékletre hűlni hagyjuk. A kicsapódott terméket kiszűrjük, diizopropil-éterrel mossuk és szárítjuk, 3,4 súlyrész (86%) mennyiségben a 215,3 °C olvadáspontú l-(2-klór-etil)-2,4(lH,3H)-kinazolindiont kapva. Az előzőekben ismertetett módon eljárva és ekviva­lens mennyiségekben vett megfelelő kiindulási anyago­kat használva a következő vegyületek állíthatók elő: 1 -(3-hidroxi-propil)-2,4(1 H,3H)-kinazolindion, olvadás­pontja 240 C; és 1 -(3-klór-propil)-2,4 ( 1 H,3H)-kinazolindion, olvadáspont­­ja 187,1 C. 21. példa Szobahőmérsékleten keverés közben 18 súlyrész 2-fe­­nil-4(3H)-kinazolinon és 225 súlyrész N,N-dimetil-for­­mamid keverékéhez kis adagokban hozzáadunk 3,2 súly­rész 60%-os nátriumdridrid-diszperziót, amikor exoterm reakció megy végbe, a reakcióelegy hőmérséklete 34 °C- ra nő. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet to­vábbi 10 percen át keverjük, majd cseppenként hozzá­adunk 12,4 súlyrész 2-bróm-etanolt, amikor enyhén exoterm reakció megy végbe. Az adagolás befejezése után a keverést folytatjuk először 1 órán át szobahő­mérsékleten, ezután 2 órán át 80 °C-on és végül egy éjszakán át ismét szobahőmérsékleten. Ezt követően a reakcióelegyet lehűtjük és vízbe öntjük. Ezután a szilárd terméket vákuumszüréssel elkülönítjük, majd vízzel és diizopropil-éterrel mossuk, végül pedig vákuumban 60 °C- on szárítjuk, 15 súlyrész mennyiségben 3-(2-hidroxi-etil)- 2-fenil-4(3H)-kinazolint kapva. Az utóbbi vegyületből 15 súlyrész és 375 súlyrész tri­klór-metán keverékéhez szobahőmérsékleten keverés közben cseppenként hozzáadunk 24 súlyrész tionil­­kloridot. Az adagolás befejezése után a keverést vissza­folyató hűtő alkalmazásával végzett forralás közben két órán át folytatjuk, majd a reakcióelegyet bepároljuk. A maradékhoz vizet adunk, majd az így kapott vizes keve­réket először nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal sem­legesítjük, ezután pedig triklór-metánnal extraháljuk. Az extraktumot vízzel mossuk, szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot diizopropil-éter és petroléter elegyéből átkristályosítjuk. A kivált terméket kiszűr­jük és szárítjuk, 11,6 súlyrész mennyiségben 3-(2-klór­­etil)-2-fenil-4(3H)-kinazolinont kapva. Az utóbbi vegyületből 5,5 súlyrész, 3,2 súlyrész 3- (4-piperidinil)-lH-indol, 7 súlyrész nátrium-karbonát, 0,1 súlyrész kálium-jodid és 200 súlyrész 4-metil-2-pen­­tanon keverékét keverés közben visszafolyató hűtő - alkalmazásával 22 órán át forraljuk, majd Hyflo márka­nevű szűrőanyagon átszűrjük és a szűrletet bepároljuk. Az ekkor kapott maradékot szilikagélen oszlopkroma­tográfrásan tisztítjuk, eluálószerként triklór-metán és metanol 92 :8 térfogatarányú elegyét használva. A tiszta terméket tartalmazó frakciókat összeöntjük, majd be­pároljuk. Az ekkor kapott maradékot etanol és dietil­­éter elegyéből kristályosítjuk, 5 súlyrész mennyiségben a 191,3 °C olvadáspontú 3-(2-[4-(lH-indol-3-il)-l-pipe­­ridinil]-etil} -2-fenil-4(3H)-kinazolinont kapva. 22. példa Keverés közben 80 súlyrész nátrium-metilát és 160 súlyrész metanol keverékéhez egymás után hozzáadunk 50 súlyrész 2-tiofénacetonitrilt, majd cseppenként 66 súlyrész l-fenilmetil-4-piperidinont. Az adagolás be­fejezése után a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkal­mazásával forrásba hozzuk, majd ezen a hőmérsékleten egy órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet lehűtjük, majd bepároljuk. A maradékot molekuláris desztilláció végrehajtására alkalmas berendezésben desz­­tillálásnak vetjük alá, maradékként mintegy 70 súlyrész mennyiségben alfa-(l-fenilmetil4-piperidinilidén)-2-tio­­fénacetonitrilt kapva. Az utóbbi vegyületből 70 súlyrész 800 súlyrész metanollal készült oldatát szobahőmérsékleten és at­moszférikus nyomáson 10 súlyrész 10% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében hidro­génezzük. Miután a reakcióelegy a számított mennyi­ségű hidrogéngázt felvette, a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet bepároljuk, maradékként 70 súlyrész meny-13 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom