184215. lajstromszámú szabadalom • Fémszerkezetű víztorony és eljárás annak készítésére
1 184 215 2 ben - 7 csuklók közbeiktatásával csatlakoznak a 14 alaptesthez, e csatlakozást megoldhatjuk azonban (nem ábrázolt) horgonycsavarokkal rögzített oszloptalpakkal, vagy ilyenek és csuklók kombinációjával is. A víztorony önmagában ismert tartozékait - létrák, vezetékrendszer, tolózárak, stb. — a jobb áttekinthetőség érdekében a rajzokon nem tüntettük fel. A 11, 12 és 13 korongok számára célszerűen előre kialakítjuk a rögzítéshez szükséges furatokat. Az 1. és 2. ábra szerinti víztorony megépítése a találmány szerinti eljárással a következőképpen történik: önmagában ismert módon felállítjuk a 3 térbeli keretvázat, és azon belül a 8 tartályt készre szereljük. (A jobb áttekinthetőség érdekében itt a 3 keretváz 1 lábait összekötő - egyenes vagy íves - rácsrudakat nem tüntettük fel.) A térbeli 3 keretvázra ideiglenesen, célszerűen csavarozással 11, 12 és 13 kötélvezető korongokat szerelünk fel. A 11 kötélvezető korongot a 17 nyílás fölé, például a 15 gyűrűre; a 12 korongot az egyik 1 oszlop fölé, az oszlophoz csatlakozó 2 karra; végül a 13 korongot ugyanezen 1 oszlop alsó végére erősítjük. A 11, 12 és 13 korongokon a 3. ábrán látható módon 19 emelőkötelet (sodronykötelet) vezetünk át, amelynek egyik végét a 8 tartály 9 szellőzőcsövéhez, a másik végét (nem ábrázolt) csörlőhöz csatlakoztatjuk. A 19 emelőkötél a 15 gyűrű által közrefogott centrális 17 nyíláson van keresztülvezetve. A csörlő működtetésével a 8 tartályt felső véghelyzetébe emeljük, a 4 fülek felső végeit akarókban kiképzett nyílásokba vezetjük, a 16 és 18 lyukakat egyvonalba hozzuk, és azokon az 5 csapokat átvezetjük, és ezzel a 8 tartályt végleges helyzetében - a 2 karokból és 15 gyűrűből álló hajlítómerev 20 tartószerkezetre csuklósán felfüggesztve - rögzítjük. A 11, 12 és 13 korongokat leszereljük, a 6 hüvelyeket - például csavarozással - felszereljük, és a járulékos munkák végrehajtása után a víztorony kész. A 4-6. ábrákon a találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módját szemléltetjük. A 3 keretv;zat célszerűen a terepen, fekvő helyzetben szereljük össze, oly módon, hogy az 1 oszlopokat azokra merőleges és ferde 21 rácsrudakkal összekötjük, amelyeket az 1 oszlopokhoz oldhatóan csatlakoztatunk. (A felállított szerkezet 21 rácsrúdjai a 4-6. ábrák mindegyikében láthatók.) A 21 rácsrudakat - önmagában ismert módon - mezőnként szereljük fel, de a legalsó egy vagy két mezőt - később ismertetésre kerülő okokból - nem alakítjuk ki. A fentiek szerint összeállított 3 keretvázat - amelynek természetesen részét képezi a hajlítómerev 20 tartószerkezet is - két 1 láb alsó végéhez és a 14 alaptesthez kapcsolódó csukló körül elfordítva - billentve - állítjuk fel. Ez esetben kikötésre nincs szükség. A 3 keretvázat természetesen úgy is kialakíthatjuk, hogy az 1 lábakat külön-külön, hagyományos módon állítjuk fel, ideiglenesen kikötjük, s a felállított 1 lábakat kötjük össze 21 rácsrudakkal. Az 1 lábak, illetve 3 keretváz felállítására célszerűen ugyanazt a csörlőt használjuk, amelynek segítségével később a 8 tartályt fogjuk felemelni. Az 5. ábrán jól látható, hogy a 8 tartály vízszintes vetületi kontúrvonala kívül esik az 1 lábakat összekötő és egymáshoz merevítő 21 rácsrudak vetületi vonalain, vagyis a 8 tartály az 1 oszlopok között elfér, a 21 rácsrudak között azonban nem. Mivel azonban a 3 keretváz alul, a terepszint feletti egy vagy két mezőnek megfelelő 21 rácsrudakat a 4. ábrán látható módon nem tartalmazza, a 8 tartályt a terepszinten az 1 lábak között készre 4 szerelhetjük. Ez a 14 alaptestbe betonozott 24 csőcsonkról kiindulva történhet, amely egyébként - végleges funkcióját tekintve - a víztorony és (nem ábrázolt) vízvezetékrendszer között létesít kapcsolatot. E 24 csőcsonkhoz a 8 tartály alsó részéhez rögzített 23 csőcsonk csatlakozik, amelyhez belül, például hegesztett lemezekkel a tartály belsejében végighúzódó, szaggatott vonalakkal jelölt, kisebb átmérőjű 26 cső van rögzítve. Ennek egyrészt fontos statikai szerepe van a 8 tartály emelésénél jelentkező igénybevételek felvételében, másrészt felső vége a végleges szerkezetben 9 szellőzőként funkcionál (1. az 1-3. ábrákat is). Amikor a 8 tartályt készre szereltük, megkezdjük helyére emelését a 11, 12 és 13 korongokon átvezetett 19 emelőkötél és a (nem ábrázolt) csörlő segítségével. Ahogy a 8 tartály emelésével felfelé haladunk, mezőnként eltávolítjuk a 21 rácsrudakat, hogy hely legyen a 8 tartály felfelé mozgatásához, a tartály alatt viszont - ugyancsak mezőnként - elhelyezzük azokat. A 21 rácsrudak és 1 lábak kapcsolatát célszerűen úgy alakítjuk ki, hogy a rácsrudak egyik (a ferde rácsrudak alsó) végükön csuklósán csatlakozzanak a lábakhoz, úgyhogy másik végük oldásakor függőleges helyzetben lógjanak az oszlopokon. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeként a térbeli 3 keretváz stabilitása az emelés minden fázisában biztosítva van, mivel kettőnél több - egymás felett elhelyezkedő - rácsrúd-mező nyitvatartására nincs szükség. A 8 tartály végleges helyzetbe emelése után a 23, 24 csőcsonkok közé csővezetéket szerelünk, ami a 8 tartályt és vízvezetékrendszert köti össze. A 4-6. ábrákon egyébként a már említett szerkezeti elemeket a korábban már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük, és feltüntettünk egy 22 csigát is, amely a 19 kötél és a (nem ábrázolt) csörlő közé van iktatva. E víztorony 1 lábai 25 oszloptalpakkal vannak a 14 alaptesthez rögzítve. Az 1 lábak merevítésére természetesen nemcsak a 4-6. ábrákon látható vízszintes Is ferde 21 rácsrudak alkalmazhatók, e célra más szerkezeti megoldás is szóba jöhet. Használhatunk például a lábakat kívülről körülfogó íves, vízszintes merevítőgyűrűket, amelyeket nem kell oldhatóan rögzíteni, mivel ez esetben a lábak közötti térben a tartály akadálytalanul felemelhető. A 21 rácsrudakat illetve íves merevítőgyűrűket egyébként a torony magasságától, és/vagy a tartály nagyságától függően alkalmazzuk, illetve osztjuk ki; ez statikai-méretezési feladat. A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben részletezett megoldási lehetőségekre, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos módon megvalósítható. Háromnál több (négy, öt, stb.) láb is alkalmazható; a három láb általában addig elégséges és gazdaságos, ameddig a lábak acélcsövekből készülhetnek. Több lábra (oszlopra) - de mindig a minimális oszlopszámra - kell áttérni a terhelés növekedésével, de amikor a növekedés bizonyos határt elér, vissza lehet térni három, szekrénytartóként kiképzett lábra, amikor ezek szükséges keresztmetszete a belső hegesztés elvégzéséhez szükséges méreteket eléri. így az oszlopsúly mindig minimális értéken tartható. Az 1-3. ábrákon az 1 lábak és 2 karok kapcsolata sarokmerev, tehát nyomatékátadó, de amennyiben a lábakra centrikus teherátadási kívánunk biztosítani, a lábak és karok kapcsolata csuklósán is megoldható. Még számos más eltérés is lehetséges a leírt szerkezettől, illetve technológiától anélkül, hogy az igénypontok oltalmi körét túllépnénk. 5 10 20 25 30 35 40 45 53 55 60 65
