184196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-(D-2-amino- 2-fenilacetamido)- 3-metil-3-cefem- 4-karbonsav-monihidrátot tartalmazó készítmány előállítására

1

184 106

kor,y, mint 4 era hosszat vagy tovább. A kritikus behatási idő 4 és 6 óra között van ( 1. ábra).

c) Hasonló megfigyelést tettünk 12,5 pg/ml (négyszeres MIC) koncentrációjú cefalexinnel végzett kísérletek során.

d) Egyidejűleg végzett kísérletekkel hasonló eredményt kaptunk 9 további S. aureus törzzsel, köztük a Staphylococcus aureus 120160 törzzsel (kiínikailag elkülönítve) és 6 Escherichia coli törzzsel. Ezek a kísérletek csak ellenőrzésül szolgáltak és a leírásban terjedelmük miatt nem ismertetjük.

e) Rövid behatási idő alatt (legfeljebb 6 óra) az életképes sejtek számának csökkenése a cefaiexin koncentrációjával nem volt egyértelműen összhangba hozható.

0 A baktériumokat 12,5 ug/ml cefaiexin hatásának két ízben (megszakítással) 2 órára kitéve, azaz a 0 -2, majd a 6—8. órában, az életképes sejtek számának jelentős csökkenése nem volt megállapítható, míg 3,13 pg/m! cefalexinkoncentráció 6 óra hosszat való folyamatos behatása az életképes sejtek számát 1% alá vagy kisebbre csökkentette (2. ábra).

g) Megállapítható, hogy a cefaiexin baktériumölő hatása a behatási időtől és nem a gyógyszer vérszintjétől függ, amennyiben a teljes behatási idő alatt a kívánt minimális gátlási koncentráció fenntartott.

1, Kísérlet (1. ábra)

Módszer

1. Staphylococcus aureus 209P (ATCC 6538P) mikroorganizmust logaritmikus tenyésztési időben 105 sejt/ml koncentrációban ABM3 (Difco) táptalajba oltottunk.

2) A táptalajhoz 3,13 /ig/ml koncentrációban cefalexiní adtunk és előre meghatározott ideig hatni hagytuk. [0 óra, azaz kontroll (0 görbe), 2 óra (D görbe), 3 óra (C görbe), 4 óra (B görbe) és 6 óra (A görbe)].

3. A baktériumok összegyűjtéséhez a tenyészetet centrifugáltuk, majd a cefaiexin eltávolítására mostuk, ugyanabba a táptalajba oltottuk és meghatározott ideig tenyésztettük.

4. Az életképes sejteket tartalmazó tenyészetet felhígítottuk és a baktérium-szuszpenzió egy részét agar lemezeken szélesztettük. 24 órás tárolás után a kolóniák számát meghatároztuk és az eredeti tenyészetben levő életképes sejtek számához viszonyítottuk.

Eredmények

1. A cefaiexin a baktériumok meghatározott számát elpusztította, de a gyógyszer eltávolítása után a tűiéit baktériumok tovább szaporodtak,

2. Az életképes sejtek legkisebb száma és az életképes sejtek növekedési aránya (feltárás) a behatási időtől függött (2 órás behatás nem mutat minimumot, míg 6 órás behatás minimális értéke kevesebb, mint 1%).

3. Jelentős különbség volt a 4 és a 6 órás behatási idő között.

2. Kísérlet (2. ábra)

Ugyanazokat a mikroorganizmusokat használtuk és lényegébeit teljesen azonosan jártunk el, mint az 1. kísérlet során a következő eltérésekkel.

1. A táptalajhoz a cefaiexint a következő koncentrációkban adtuk:

i) 0 fig/ml (0 görbe, kontroli),

ii) 3,13 jug/ml (A görbe) 6 óra hosszat folyamatosan,

iii) 12,5 pg/nil (B görbe), megszakítással 2X2 óra hosszat, azaz 0—2. és 6-3. órában.

(A behatási időt az ábrán a vonalazott terület jelenti.)

Eredmények

1. Még a 12,5 pg/ml magas behatást koncentrációk esetén, amikor a behatás 2 óra hosszat tartott 4 órás megszakítással, azaz 0-2. és 6—8. órában, az életképes sejtek száma lényegében nem csökkent.

2. Hat óra hosszat tartó folyamatos behatás 3,13 /ig' ml koncentráció alatt jelentékenyen csökkenti az életképes sejtek számát minimálisan 8 óra hosszat.

3. A cefaiexin baktériumölő hatékonysága a behatási időtől és nem a kísérlet során alkalmazott koncentrációtól függ.

A cefaiexin vérszintje emberben

Különösen magas vérszint eléréséhez nagyon nagyadag beadása szükséges, amely hátrányos mellékhatásokat válthat ki, de ezek alacsony koncentráció esetén elkerülhetők.

A hátrányos meliékhatások kiküszöbölésére a vérszintet célszerű meghatározott ideig minimális, de szükséges értéken tartant és így a fertőzés kezelését cefalexinnel hatásosan és biztonságosan végezni. A kívánt vérszint— idő összefüggés meghatározására közönséges cefaiexin esetén a következő vizsgálatot végeztük (kísérleti módszerek):

K. Seiga, Chemotherapy (Japán), 18(6); 899, 1970;

H. Nishimura, Saishin Igaku, 24(9); 1983, 1969;

R. S. Griffith és munkatársai, Clin Med, 75; 15, î 968;

P. Brawn, Applied Microbiology, 16(11); 1684, 1968

és T. S. Thornhill, Applied Microbiology, 17(3); 457,

1969.)

3. Kísérlet (3. ábra)

I. 200 mg (C görbe), 300 mg (B görbe) és 400 mg (A görbe) hatóanyagot tartalmazó közönséges cefalexinkészítményl adtunk perorálisan 6, látszólag egészséges személynek közvetlenül evés után.

2. A cefaiexin vérszintjét vérmintának szokásos módszerre! meghatározott baktériumellenes hatékonysága alapján mértük.

3. A 6 személy átlagos vérszintjét a beadás után 0—6. óráig minden órában meghatároztuk.

Eredmények

1. A vérszint gyorsan növekedett és a legnagyobb értéket 1-2 éra múlva érte el.

2. 3 4 óra múlva a szint felére csökkent, majd 5-6 óra múlva a csúcsérték tizedére csökkent.

3. A csúcsérték 200 mg-os adag esetén 4 jug/ml, 300 mg-os adag esetén 6 jug/ml és 400 mg-os adag esetén 7 rig/ml.

A kapott eredményekből feltételezhető, hogy még 1000 mg vagy nagyobb rendkívüli mértékű adaggal a kívánt 3.i 3 pg/ml gátiási koncentráció 6 óránál tovább nem biztosítható és közönséges cefalexinkészítmény egyszeri beadásával nem érhető el.

Az itt megadott minimális gátlási koncentráció (3.13 jiig/ml) a klinikailag izolált Staphylococcus aureus. Strep-5

10

15

2C

25

30

35

49

45

50

65

(0

65

4