184184. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy zsugorodású, csökkentett gyúlékonyságú, magas fényű, módosított akrilszálak előállítására

184 184 A fentiek szerint előállított szál fényessége jó, zsugo­rodása mintegy 35% és szilárdsági jellemzői alapján meg­felelő műszőrmék előállítására, À találmány tárgya a fentiekben leírt eljárás, az ezzel az eljárással előállított szál, melyet a megadott módszer­rel előállított szálképzésre alkalmas viszkózus fürdővel készítünk, valamint a leírt szálképzési eljárás, mely meg­szakítás nélküli három lépésből álló folyamat, ellentét­ben az eddig ismert hat lépésből álló szakaszos eljárással, és ami még ennél is fontosabb, nem tartalmaz az eljárás olyan részfolyamatot, mely alacsony hőmérsékleten megy végbe, és így meghosszabbítaná a szál előállításá­nak folyamatát, valamint nagyméretű berendezés hasz­nálatát tenné szükségessé. A találmány szerinti eljárás módosított akrilszálak és a normál akrilszálak gyártásá­nál már alkalmazott berendezésekben kivitelezhető más lépések és/vagy berendezések beiktatása nélkül. Az alábbi példák a találmány szerinti eljárást szemlél­tetik, de nem korlátozóak arra nézve. A bemutatott pél­dákban a találmány szerinti biner, terner és kvaterner kopolimereket homogén fázisban, oldószerben és megfe­lelően felszerelt berendezésben állítjuk elő; a szálakat az alábbiakban leírtak szerint, koaguláló fürdőként az oldó­szernek (dimetilformamid) és víznek elegyét használva állítjuk elő. Az így kapott termékek fonalfmomsági száma 0,25 tex/elemi szál. Az 1., 2., 3. és 4. példára a következő feltételek érvé­nyesek: a) A szálat 40 súlyszázalék dimetil-formamidot és 60 súlyszázalék vizet tartalmazó 15 °C hőmérsékletű fürdő­ben koaguláljuk, majd 80 °C hőmérsékletű vízben 2-sze­­resére nyújtjuk; ß) A szálat 110—120 °C hőmérsékletű levegőn szárítjuk 25—30%-os zsugorodás eléréséig; 7) A szálat forró, 70 -80 °C hőmérsékletű levegőn, 2-szeresére nyújtjuk. Az 5. és 6. példánál a feltételek, mint azt majd meg­adjuk, eltérőek. A példákban leírt eljárások kielégítő eredménnyel ismételhetők, azonban bármelyik para­méternek a fent megadott határok közötti megfelelő vál­toztatásával. Különösképpen említésre méltó, hogy a le­vegőn történő nyújtásnál a nyújtási arány, mely mint már említettük 1,5—3,5 között változhat, magasabb és alacsonyabb hőmérsékleten is elérhető, de 100 °C hő­mérséklet felett a szál tulajdonságai a nem kívánt kemé­­nyedés következtében leromlanak, míg 50 °C hőmérsék­let alatt nagymértékű és el nem fogadható szálszakadás lép fel. A kapott szálakat az alábbiakban részletezett vizsgá­latoknak vetjük alá, melyekkel a találmány szerinti eljárással előállított szálak tulajdonságait határozhatjuk meg. a) Zsugorodás Valamely szál zsugorodásán azt a százalékos összehú­zódást értjük, melyet akkor kapunk, ha a szálat, szabad zsugorodást biztosítva 140 °C hőmérsékletű szárítószek­rényben tartjuk 20 percen keresztül. Az összehúzódást 50 mm hosszú szálakon vizsgáljuk, melyeket megfelelően kiképzett keretben elhelyezétt két befogófejjel rög­zítünk. A két befogófej közül az egyik helyhez kötött, a másik pedig olyan irányban mozog, mely nem akadá­lyozza a szál összehúzódását. A találmány szerinti szálak zsugorodása legalább 35% kell legyen. b) A fényesség mértéke 5 A fényesség mértékét Zeiss GP2 típusú fotogoniomé­­terrel határozzuk meg, melynek segítségével 45° beesési szögű fénysugarat irányítunk a szálra. A beeső fénysugár révén egy visszavert fénysugár jön létre, mely a beesési 1Ö merőlegessel szintén 45°-os szöget alkot, valamint szórt fények keletkeznek, melyek átlagolt szóródási iránya a beesési merőleges irányába esik. Ezzel a módszerrel a műszeren mérhető a fényesség mértéke, és az így mért adat a legmesszebbmenőkig meg­­egyezik a szem által észlelt kívánalmakkal. Ezt az értéket a Luster-indexszel (Ls) fejezhetjük ki, ennek meghatá­rozását az alábbi egyenlet adja: 2C Ls = Rr -Rd Rí • 100 ahol Rr = a visszavert fény erőssége Rd = a diffúz fény erőssége 25 Rí = a beeső fény erőssége. A Luster-index (Ls) értéke tökéletesen fényvisszaverő felületek esetében éri el a 100-as értéket, ebben az eset­ben ugyanis Rr = Rj és Rd = 0, az Ls = 0 értéket pe­dig tökéletesen fényszóró felület esetén kapjuk, amikor 30 Rr = Rd> és mindkettő kisebb Rj értékénél. c) Az éghetőség foka Az éghetőség mértékét az ASTM-D 2863-70 szab- 35 ványban leírt módszer szerint, az LOI-index (határ-oxi­­gén-index) meghatározásával mérjük. Csökkentett éghetőségű az a termék, melynek LOI- indexe legalább 26. ., d) Szilárdsági jellemzők A következő szilárdsági jellemzőket határozzuk meg: 1. elemi szálszám — tex 2. szakítószilárdság - g/tex 45 3. szakadási nyúlás — 1. példa A két kopolimert - a biner és terner kopolimereket — r,0 a szálképző oldat készítésénél leírt a) módszer szerint állítjuk elő. A biner és terner kopolimert 20:80 arányban keverjük össze és így lángálló, fényes szálakat kapunk, melyek zsugorodása a fenti feltételek mellett nagyobb az előirt minimális 35%-nál. cg A biner kopolimert úgy állítjuk elő, hogy 27,2 súly­rész akrilnitrilt, 4,8 súlyrész 2-akriIamido-2-metilpropán­­nátriumszulfonátot (a továbbiakban „szulfo-származék”­­ot) kopolimerizálunk 2 súlyrész víz és 66 súlyrész di­metilformamid elegyében, 0,027 súlyrész azoizobutiro- 50 nitril és 0,015 súlyrész stabilizátor - maleinsav - jelen­létében, 67 °C hőmérsékleten 11 órán keresztül. Az át nem alakult illékony monomereket ledesztilláljuk, és így 22,5% polimert tartalmazó oldatot kapunk. A terner kopolimert úgy állítjuk elő, hogy 22,54 súly- 55 rész akrilnitrilt, 20,70 súlyrész vinilidén-kloridot és 2,76 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom