184133. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimer diszperziók előállítására

184 133 val reagálhatnak. A nem szolvatálható komponenshez kapcsolódó epoxi-csoport például hidroxil-csoportokat tartalmazó monomerekkel (így 2-hidroxi-etil-metakrilát­­tal) reagálhat. A reakcióképes csoportokat önmagukban ismert módon építhetjük be a kopolimer molekulába, így például a „fésűfogas' szerkezetű kopolimerek elő­­állítása során a közbenső terméket (azaz a polietiléngli­­kol-akrilsavésztert vagy -metakrilsavésztert) epoxid-cso­­portot tartalmazó telítetlen monomerekkel (így glicidil­­-akriláttal vagy glicidil-metakriláttal) kopolimerizálhat­­juk. Ebben az esetben a molekula gerincét képező, nem szolvatálható polimer komponens oldalláncokként glici­­dil-csőportokat is fog tartalmazni. A glicidil-csoportokat hordozó kopolimert közvetlenül reagáltathatjuk a reak­cióképes csoportot (például hidroxil-csoportot) hordozó polimerizálandó monomerekkel. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a glicidil-csoportokat hordozó ojtott kopo­limert először egy etilénszerűen telítetlen kötést tartal­mazó savval (például akrilsavval vagy metakrilsawal) reagáltatjuk, és így a kopolimer reakcióképes oldal­láncában kettős kötéseket alakítunk ki. A kopolimer nem szolvatálható polimer komponensének oldalláncai­ban lévő telitetlen kötések a találmány szerinti polime­­rizációs eljárás során a polimerizálandó monomerrel vagy monomerekkel polimerizációs reakcióba lépnek. A tömb-kopolimerek vagy ojtásos kopolimerek elő­nyösen molekulánként átlagosan 1—20 fenti típusú reakcióképes csoportot tartalmazhatnak. Az 1 544 335 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás eljárást ismertet egy etilénszerűen telítetlen monomer víz és katalizátor jelenlétében végrehajtott polimerizálására. A polimerizációt bizonyos, előre meghatározott tulaj­donságokkal rendelkező tömb-kopoLimer jelenlétében hajtják végre; a tömb-kopolimer a diszperzió stabilizá­lására szolgál. A szabadalmi leírás szerint az eljárás az egyéb polimerizációs módszerekkel összehasonlítva azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nagy polimertartal­mú diszperziók előállítását teszi lehetővé, és ugyanakkor kiküszöböli a szerves hígítószerek alkalmazását a poli­merizációs lépésben. A leírásból azonban egyértelműen kitűnik, hogy ez az eljárás — a hagyományos vizes szusz­­penziós vagy emulziós polimerizációkhoz hasonlóan — nagy mennyiségű polimerizálatlan monomer jelenlétét igényli, és a polimerizálatlan monomer az eljárás na­gyobb részében különálló folyadékfázisként van jelen. Noha a leírás azt az általános megállapítást tartalmazza, hogy a kapott diszperziók kolloid méretű (0,1 — 10 mik­ron átmérőjű) polimer részecskéket tartalmaznak, ezt a megállapítást egyetlen példa sem támasztja alá adatok­kal; sőt számos példában olvasható az a közlés, hogy a kialakított polimer részecskék mérete lényegesen megha­ladja a kolloid méreteket. Megállapíthatjuk tehát, hogy az ismert eljárás nem szolgáltat olyan, vizes közegekkel képezett, folyékony polimer diszperziót, amelyben a kolloid méretű polimer részecskéket sztérikus stabili­zálószerek stabilizálják flokkulációval szemben. További eltérést jelent, hogy az 1 544 335 sz. nagy-britanniai sza­badalmi leírásban közöltekkel ellentétben a találmány szerint felhasznált stabilizáló hatású kopolimereknek nem kell feltétlenül olyan csoportokat tartalmazniuk, 11 amelyek a polimerizálandó monomerrel vagy monome­rekkel reakcióba képesek lépni. A találmány szerinti eljárásban a polimerizációs elegyhez adott, előre elkészített tömb-kopolimer vagy ojtásos kopolimer (azaz a stabilizálószer) mennyisége az előállítandó diszperz polimer részecskék jellegétől és méretétől függően bizonyos mértékig változhat. Az esetenként felhasználandó, optimális stabilizálószer­mennyiséget szakember előkisérletekkel könnyen meg­határozhatja. Általános tájékoztatásként közöljük, hogy a polimerizációs elegy a kialakítandó diszpergált polimer részecskék súlyára vonatkoztatva rendszerint 0,50—20 súly%, előnyösen 2 — 10 súly% stabilizálószert tartalmaz­hat. Miként a későbbiekben részletesen ismertetjük, a stabilizálószert előnyösen a monomerekkel együtt jut­tatjuk a polimerizációs elegybc. Ha a stabilizáló hatású kopolimert a találmány sze­rinti polimerizációs eljárás során alakítjuk ki a reak­­cióelegyben egy előre beadagolt kopolimerizálható prekurzorból, prekurzorként előnyösen egy legalább 1000-es molekulasúlyú, vízben oldható polimerből le­vezethető, vízben szintén oldható származékot haszná­lunk fel, amely molekuláiban a polimerizálandó mo­nomerrel vagy monomerekkel kopolimerizálódni képes telítetlen kötést tartalmaz. Ha a fent meghatározott prekurzort a polimerizálan­dó monomer vagy monomerek csekély hányadával ko­­polimerizáljuk, feltevésünk szerint amfipatikus ojtásos kopolimer képződik, amelynek általános jellemzői ha­sonlóak a korábban ismertetett, külön műveletben elő­állított tömb-kopolimerek vagy ojtásos kopolimerek ál­talános jellemzőihez. A prekurzor kialakításához a kü­lön műveletben előállított tömb-kopolimerek vagy ojtá­sos kopolimerek előállításánál részletesen felsorolt, víz­ben oldható polimereket használhatjuk fel. A vízben old­ható polimerek különösen előnyös képviselői ebben az esetben is a polietilén-glikolok és monoalkil-étereik, el­sősorban a 2000 és 4000 közötti molekulasúlyú polime­rek. Ha prekurzorként egy polietilén-glikol vagy egy po­­lietilén-glikol-monoalkil-éter telítetlen származékát hasz­náljuk fel, a telítetlen származék előnyösen egy kopoli­­merizációra képes, telítetlen savval (például metakril­sawal, itakonsawal vagy maleinsawal) képezett észter lehet. A glikolt vagy a glikol-étert a telítetlen sav rövid­­szénláncú alkilészterével (például metil-metakriláttal) észterezhetjük (átészterezés); eljárhatunk azonban úgy is, hogy a glikolt vagy a glikol-étert a telítetlen sav kloridjával (például metakrilil-kloriddal) reagáltatjuk só­savmegkötő reagens jelenlétében. Az észtereket a glikol vagy a glikol-éter és a telítetlen sav közvetlen reakció­jával is előállíthatjuk; végül a glikol vagy a glikol-éter és a telítetlen sav anhidridjének reakciójával félésztereket alakíthatunk ki. Prekurzorként előnyösen használható vegyületeket állíthatunk elő ügy is, hogy terminális karboxil-csoportot tartalmazó polivinil-pirrolidont (lásd az 1 096 912 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírást) glicidil-metakriláttal reagáltatunk. Prekurzorok előál­lítására a 2051096 nagy-britanniai szabadalmi beje­lentésben ismertetett eljárást használhatunk. E szerint egy vízben oldható polialkilén-glikolt vagy monoalkil-12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom