184125. lajstromszámú szabadalom • Új genetikai eljárás antibiotikumot termelő micromonospóra törzsek előállítására

184 125 A találmány tárgya eljárás antibiotikum-termelő Micromonospora törzsek megváltozott genetikai állo­mányú egyedeinek előállítására. Ismeretes, hogy az antibiotikum-termelés genetikailag determinált, és így a termelő törzs genetikai állományá­ban történt változás az antibiotikum-termelő képességet is befolyásolja. Ezek a stabil genetikai változások (mutá­ciók) rendkívül kis gyakorisággal spontán is előfordul­nak. A mutációk gyakoriságát az ismert módszerekkel UV-, közeli UV-, gamma-és Röntgen-besugárzással, vala­mint különböző mutagén anyagokkal történő kezeléssel fokozni lehet. Ezeket az eljárásokat sikeresen alkalmaz­ták különböző törzsek esetében az antibiotikum-termelő képesség fokozására. A módszer hátránya, hogy az indu­kált mutáció nem irányítható, azaz véletlen folyamat, valamint, hogy a mutációs kezelést túlélők nem mind­egyike mutáns. így igen nagyszámú túlélőt kell átvizs­gálni, míg egy jobban termelő mutánst kapnak. Ismeretes, hogy igen sok enzim szintje megemelkedik a géndózis emelkedésével, azaz ha egy gén megkétszere­ződik az adott kromoszómán belül, az általa kódolt fe­hérjének a szintje is kb. a kétszeresére nő. Ismeretes to­vábbá, hogy az antibiotikumok szintéziséért felelős enzi­mek szintjének az emelése fokozza az illető antibiotikum szintézisét. A génduplikáció mechanizmusa nem tisztá­zott .Ugyanúgy az sem ismeretes, hogy melyik mutagén anyag okoz elsősorban génduplikációt. A fentiek alapján érthető, hogy egy olyan eljárás, amely jelentősen fokozza a génduplikációk számát nagy jelentőségű az antibiotikum-termelő törzsek termelésé­nek fokozásában. Iparilag hasznos lehet hasonló antibiotikumokat ter­melő két Micromonospora fajból olyan új faj előállítása, mely a kiindulási törzseknél kedvezőbb tenyésztési vagy termelési tulajdonságokkal rendelkezik, vagy a kiindulási törzsek által termelt antibiotikumokkal rokonszerkeze­tű, új, értékes antibiotikumot termel. A protoplaszt-fúziós módszer megoldást ad a fenti problémákra. A találmány célja, hogy lehetővé tegye a Micromono­spora törzsek genetikai tulajdonságainak előnyös megvál­toztatását a rekombináció útján. Az iparilag fontos Micromonospora genusnál — egyet­len közleménytől eltekintve [Beretta et. al. J. of. Bact. 107, 415 (1971)] - nem ismert semilyen genetikai in­formációátviteli módszer. A Streptomycetáknál elírt 10‘6-os rekombinációs gyakorisággal szemben a Micro­monospora törzseknél klasszikus módszerekkel egyálta­lán nem kaptunk rekombinánsokat, míg az úgyanezekre a törzsekre kidolgozott protolaszt-fúziós módszerrel 10'3 —10'4-es gyakorisággal tudtuk megvalósítani a gene­tikai információátvitelt. A protoplasztok fúziója során két vagy több proto-, plaszt teljes citoplazmája és így az abban lévő teljes ge­netikai állomány egyesül. A szelekció során vagy stabil merodiploidokat vagy rekombinánsokat kapunk. A me­­rodiploidok esetében az antibiotikum szintézisért fe­lelős gének száma a sejten belül megnőhet még akkor is, ha nem közvetlenül az antibiotikum termelésre szelektá­lunk. A rekombináció alatt is felléphet génduplikáció. 3 Előnye még a módszernek, hogy a protoplasztfúzió során a szelekciót túlélőkben sokkal nagyobb gyakoriság­gal rögzítődnek a donorból a recipiensbe került nagy kromoszóma darabok, mint bármely más, a baktériumge­netikában eddig alkalmazott módszer esetében. A protoplaszt-fúziós módszert régóta kiterjedten al­kalmazzák emlős és növényi sejtek, valamint gombák genetikai tulajdonságainak vizsgálatánál. Baktérium-protoplasztok fúziójáról a sejtfal-regenerá­lás nehézségei miatt 1976-ban jelentek meg az első köz­lemények: K. Fodor és L. Alföldi: Proc. Natl. Acad. Sei. USA 73, 2147 (1976); P. Schaeffer et al.: Proc. Natl. Acad. Sei. USA 73, 2151 (1976); D. A. Hopwood et al.: Nature 268, 171 (1977); R. H. Baltz: J. of Gen. Microb. 107, 93 (1978); 0. Godfrey et al.: Can. J. Microbiol. 24, 904 (1978). A Micromonospora családon belüli sikeres proto­­plasztfúzióról a szakirodalomban nem jelent meg közle­mény. A találmány tárgya eljárás megváltoztatott genetikai állományú antibiotikum-termelő Micromonospora tör­zsek előállítására, amely abban áll, hogy antibiotikumot termelő Micromonospora törzsek két mutánsának - melyek közül legalább az egyik genetikailag jelzett — tenyészeteiből glicines táptalajban történő tenyésztés után, előnyösen szacharózzal biztosított ozmotikus vé­delem mellett, lizozim enzimmel protoplaszt szuszpen­ziót készítünk, az így kapott két szuszpenziót polietilén­­glikol jelenlétében elegyítjük és szobahőmérsékleten in­­kubáljuk. A kapott fúzionált protoplasztokat lágy agár­ban szuszpendálva előnyösen szacharózt, prolint és szer­vetlen sókat tartalmazó agarlemezre rétegezzük, 20—30 napig inkubáljuk, majd a regenerálódott telepek közül kiválasztjuk azokat, amelyek genetikai állománya bizto­san eltér a szülőkétől. A sejtfal lizozimes leoldásának elősegítéséhez előnyö­sen 0,2—0,5 % glicint adagolunk a tenyésztő táptalajba. A glicin sejtfal-bioszintézist gátló hatása folytán a glicin­­nel érzékenyített tenyészetek közös jellegzetessége, hogy a micélium-fonalak rövidebbek és vastagabbak mint a glicint nem tartalmazó tenyészetekben, és kidudorodá­­sok jelennek meg rajtuk. Csak az ilyen mikroszkópos ké­pet mutató tenyészetekből készíthető kielégítő hatásfok­kal protoplaszt szuszpenzió. Az érzékenyített tenyészeteket ozmotikus védelem mellett (célszerűen 0,2-0,35 M szacharózt tartalmazó közegben) 5-10 mg/ml koncentrációjú lizozim enzim­mel 30—90 percig kezeljük. A törzsek különböző mutánsaiból kapott protoplaszt szuszpenziókat 1:1 arányban keverve és 6000-es mólsú­lyú polietilénglikollal kezelve a protoplasztok fuzionál­nak. A fúzionált protoplasztokat tartalmazó szuszpenzi­ót regeneráló agaron, amely az ozmotikus védelemhez szükséges szacharózt, a regenerálást elősegítő prolint és szervetlen sókat, előnyösen kálcium(II)-kloridot, magné­­zium(Il)-kloridot, kálium-dihidrogén-foszfátot tartalmaz, 30-37 C° hőfokhatárok között inkubáljuk. A proto­plasztok 20-30 nap alatt regenerálódnak. A kiválasztott szülőpárok genetikai tulajdonságainak ofyannak kell lenniük, hogy belőlük a fúzió során kelet­4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom