184122. lajstromszámú szabadalom • Forgó légelosztó szerkezet nehezen ömleszthető anyagok örvényáramú kezelésére
184 122 a = két egymással szomszédos légkilépőnyílás közötti távolságot jelenti m-ben K = a levegősugár kitérésének tényezője A = a levegő-kilépőnyílás felülete m2 -ben n = a levegő-kilépfínyílások számát illetőleg a levegőelosztó csövek számát-jelenti d = az örvényáramú készülék alapterületének átmérőjét jelenti m-ben kifejezve. A K tényező 5 és 16 értékek között változik és többek között a részlevegőrészecskék az örvényréteg magassága és az örvényréteg hidrodinamikai paramétereinek függvényében változik. Valamennyi légkilépőnyílás szerkezetét a légelosztó berendezésen a továbbiakban r- „ ekvivalens rádiusz dCjU kifejezéssel nevezzük meg. Ezen kifejezés a légkilépőnyílások távolságainak öszszegét definiálja a középponttól számítva, amelyet a légelosztóelemek számával osztunk. Egy Archimedes-i spirál rendszerű légelosztó elemszerkezet ekvivalens rádiusza megközelítőleg 0,5 r, amely a találmány szerinti legalacsonyabb értéket közelíti meg, amely a légkilépőnyílásoknak a légelosztó berendezés forgáspontjától való távolságaira jellemző. Az ekvivalens rádiusz felső határértéke 1 r, amely előnyösen 0,6-0,9 r tartományban helyezkedik el. A légelosztó elemek hosszúságát a légkilépőnyílásoknak meghatározott távolságát jelenti a légelosztó berendezés forgáspontjától számítva. Előnyösen az alapterületen m2 -re vonatkoztatva 4-55 rész-légkilépőnyílás van elrendezve. A találmány egyik lehetséges kiviteli változatánál a rész-légkilépőnyílások teljes felülete m2 -énként 0,005 m2 és 0,004 m2 egy ni2 alapterületre vonatkoztatva. Kitűnt, hogy egyre növekedő méretű rádiusszal a légkilépőnyílásoknak specifikus száma az örvényáramú készülék alapterületének egy négyzetére vonatkoztatva jelentősen csökkenthető, úgyhogy a rész-légkilépőnyílások specifikus száma fordított arányban áll az örvényáramú készülék átmérőjének számához képest. Ez a körülmény egy „szabad szitafelületnek” felel meg 0,5-4% értékkel, miáltal a szükséges levegő mennyiség eloszlása az eddig alkalmazott örvényáramú berendezésekhez képest jelentősen előnyösebbé válik. Előnyösen a légkilépési sebességeket a rész-1 égkilépőnyílásokra vonatkoztatva 20 m/s és 100 m/s értékek között választjuk. Nagy volumenű nehezen ömleszthető anyagok részére 55-80 m/s érték szükséges. Ez a légsugár kimenő pontjára vonatkoztatva olyan levegő kilépési sebességnek felel meg, amely 5-200-szor nagyobb mint az egyedi mag lebegési sebességéhez szükséges sebesség értéke. A találmány egyik kiviteli alakja szerint a forgó levegőelosztó kerületi sebessége 0,3 r^/s-6 r-a-qU/s értékek között állítható be. Különösen finom szemcsés nehezen ömleszthető anyagok fluidizálásánál előnyösen nagy légkilépési sebességeket alkalmazunk. A találmány szerinti légelosztóval az örvénylő közeget adott számú részekké bontjuk és valamennyi légrészecs5 4 két helyileg határozott paraméterek között visszük be az örvénylő térbe. A bevitt légrészecskék időben és helyileg korlátozott módon fúvatják az örvényeltetendő anyagot. Ezzel az intézkedéssel a rész-légmennyiségek számának megfelelő számú diszkrét körbenfutó réteget hozunk létre. Ezek a légelosztó forgó mozgása következtében - az örvényeltető készülék alapterületének fix portjára vonatkoztatva csak rövid ideig hatnak, azaz ez azt jelenti, hogy a légelosztó kilépő nyílásainak mindegyikére jellemző rádiusz folytonosan diszkrét körbenfutó réteget hoz újonnan létre. A mindenkori rádiuszra vonatkoztatott diszkrét körbenfutó rétegek vertikális irányban üreges hengert alkotnak, amelynek falvastagsága a talprész közelében a részlégkilépőnyílások pillanatnyi hatáskörzetének felelnek meg. Minthogy a találmány szerinti levegőrészecskék pillanatnyi hatászónái egymásra nem hatnak, valamennyi rész-légkilépőnyílásból kiindulva egy diszkrét, a körbenfutó rétegre jellemző sűrűségcsökkenés lép fel. Ennek hatására a diszkrét körbenfutó rétegen belül egy körbenfutó mozgás keletkezik. A légrész kilépőhelyek helyzetének változása következtében a rész-légkilépőnyílások kerülete mentén illetőleg az azokhoz rendelt rádiuszra vonatkoztatva a diszkrét körbenfutó réteg a gyűrűalakú hatáskörön belül állandóan újólag jön létre. A rész-légkilépőnyílások helyének váltakozása folytán a rész-légkilépőnyílásokkal ellátott kerület mentén az ezekhez tartozó rádiuszokat a körbefutó réteg a behatásnak kitett gyűrűalakú pályán állandóan újból alakítja ki. Az örvénylő levegő ilyen módon folytonosan fölfelé néző területek felé áramlik. A helyileg határozott paraméterekkel kilépő örvénylő levegőből kiinduló gyorsító erők a rész-1 égkilépési helyek mozgás' irányában egy lefelé irányuló eredő áram folytán kompenzálódnak, amely lefelé irányuló eredő áram az örvénylő levegő hatására fölfelé való áramlássá alakul és egy intenzív fluidizálási hatáű vált ki, amelynek főtengely iránya állandóan változik. Az örvénylő levegőt igen erős áramlással vagy maximálisan 30 fokkal a tartály alsó része felé fúvatjuk. Amint a légsugár a tartály aljához érkezik, nagy mértékben részekre bomlik, reflektálódik és a hidrosztatikus viszonyoknak megfelelően térül ki. Eközben az örvényeltető készülékben jól keveredik az ott elhelyezett kezelendő anyaggal és vertikális irányban a már fentebb vázolt körbenfutó réteget hozza létre. A levegősugár hatászónája lényegében azonos a refleksziós zónának hatásirányával. Minthogy a találmány szerinti megoldás igen rugalmas lehetőségeket biztosít, a találmány által javasolt megoldás számtalan eljárási feladat megoldását teszi lehetővé. A megoldás rendkívül nagy rugalmasságát a légelosztó kerületi sebességének megválasztásával, a részlégki’épőnyílások és a légkilépőnyílásokban a levegő sebességének célszerű megválasztásával biztosítjuk. A tói függően, hogy a légelosztó kerületi sebességét, a légkilépőhelyek egymáshoz való elhelyezését, valamint a légkilépőhelyek méretezését a légelosztó elemekre néz-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
