184119. lajstromszámú szabadalom • Eljárás potenciális polimerképzők és polimerek elkülönítésére glikolokból
184 119 A találmány célja a polimerek képződésének, kicsapódásának, lerakódásának elkerülésére ismert eljárások hátrányainak megszüntetésére, a pirolizis berendezések üzemzavarának elhárítása. A találmány feladata tehát olyan eljárás kidolgozása volt, amellyel gazdaságos módon a polimereknek a glikolrecirkulációban bekövetkező képződése, kicsapódása és lerakódása sikeresen megakadályozható a potenciális polimerképzők és a már képződött polimerek regenerálás előtti elválasztása útján. A találmány tárgya tehát eljárás potenciális polimerképzők és polimerek elkülönítésére olyan glikolokból, amelyeket gáznemű vagy folyékony szénhidrogének termikus bontásából származó, főleg olefineket és diolefineket tartalmazó, nedves gázok szárítására használtunk, majd aromás szénhidrogént és vizet hozzáadva paraffinnaftén jellegű szénhidrogénnel extrahálunk és utána termikusán regenerálunk. A találmány szerinti eljárásra jellemző, hogy a gázmosóból érkező glikolt a paraffinnaftán jellegű szénhidrogénnel végzett extrahálás előtt egészében vagy részáramban folyamatosan vagy szakaszosan toluolban és/vagy aromás Cg-szénhidrogénekben dús, glikolban korlátozottan oldódó szénhidrogén-eleggyel, illetve tiszta toluollal és/vagy aromás Cg-szénhidrogénnel telítettségig feldúsítjuk, majd 323 K fok alatti hőmérsékleten a glikolhoz a benne lévő potenciális polimerképzők és polimerek és a többi szénhidrogén kiszorításához elegendő vizet adunk, és az ezt követő extrahálás során paraffin-naftán jellegű szénhidrogénként a tiszta glikolra vonatkoztatva 5-40 tf% olyan paraffin-naftán jellegű szénhidrogént alkalmazunk, amelynek forrástartománya a benzin forrástartományába esik. Azt találtuk, hogy a gázmosóból érkező glikolban, például trietilénglikolban lévő szénhidrogének oldhatóságát szelektív módon csökkenthetjük, ha a glikol víztartalmát 3-20 tf%-kal, előnyösen 5-12 tf%-kal növeljük. Meglepő módon a kiszorított szénhidrogének a potenciális polimerképzők és a polimerek tekintélyes részét tartalmazzák. Ez az effektus a találmány szerint a polimerképzők és polimerek egyidejű eltávolítására használható fel. Amikor vizet adunk a glikolhoz, a szénhidrogének részben finomdiszperz formájában válnak ki. A kiszorított szénhidrogénfázis és a glikol-fázis szétválasztásának időtartamát azzal rövidíthetjük meg technikai folyamat esetében is elfogadható értékre, hogy 293-323 K fokon 5-40 tf%, előnyösen 10-30 tf% olyan paraffin-naftén jellegű szénhidrogénelegyet adunk1 a glikolhoz, amelynek forrástartománya a benzin forrástartományába esik. Paraffinnaftén jellegű szénhidrogének a víztartalmú glikolokban, például trietilénglikolban gyakorlatilag nem oldódnak. A leírt módon a glikolban lévő polimerek akár 70 %-át, továbbá az oldott szénhidrogének lényeges részét távolíthatjuk el. Különösen előnyös, hogy a polimereken kívül főleg a potenciális polimerképzőket távolíthatjuk el a glikolból, ami a brómszám lényeges csökkenése révén mutatható ki. A találmány szerinti eljárásban a brómszám csökkenése mindig nagyobb, 5 mint amilyen volna, ha a szénhidrogének egyenlő arányban távoznának. Ez azt jelenti, hogy éppen a káros, azaz a polimerképződésért felelős telítetlen szénhidrogénekei tudjuk el távolítani szelektív módon. A találmány értelmében adagolt aromás vegyületek a glikolban korlátozottan oldódnak, és ha a glikolt tel tettségjg feldúsítjuk a toluollal és/vagy aromás Cg szénhidrogénekkel, akkor a víz hozzáadásával kiváltott kiszorítás sokkal erősebb lesz. E célból toluolban és/ vagy aromás Cg-szénhidrogénekben gazdag szénhidrogén-elegyeket használhatunk, adagolhatjuk azonban a tiszta toluolt vagy aromás Cg-szénhidrogént is. Általában 3-15 tf%, előnyösen 5—10 tf% aromás szénhidrogént adagolunk a glikolhoz. Sok benzolt tartalmazó szénhidrogén-elegyek kevésbé alkalmasak, mert a benzol glikolban már viszonylag oldékony. Amennyiben a bontásból származó gáz már aromás vegyületeket tartalmazott és ezek egy része a glikolban abszorbeálódott, a hozzáadandó mennyiség ennek megfelelően csökken. A termikus bontásból származó gáz szárítására felhasznált regenerálandó glikol általában 2—3 tf% vizet tartalmaz. A találmány szerinti vízhozzáadás (5-20 tf%, előnyösen 8-12 tí%) elegendő olyan mennyiségű szénhidrogén kiszorításához, amely a meglévő porenciális polimerképzők és polimerek 80 %-át tartalmazza. A paraffin-naftén jellegű szénhidrogének intenzív belekeverése a fázisok szétválasztását gyorsítja, emellett a bontási gázból származó, többnyire telítetlen szénhidrogének kiválasztását is intenziválja, az eljárás tehát bifankcionális. A potenciális polimerképzők és polimerek egy része a kiszorítás következtében már diszperz fázisként van jelen a glikolban, míg a glikolban még oldott polimerek az aromás vegyületek hozzáadásából adódó kedvezőbb elosztási tényező alapján az exlraktumba mennek át, tehát a glikol különböző elv szerint lezajló két folyamatban mentesül a polimerképzőktől és polimerektől. A találmány szerinti megoldás lényeges ismérve, hogy az ismert megoldásokhoz képest több polimerképzőt, polimert, szénhidrogént tudunk eltávolítani, amit csak az aromás vegyületek feldúsítása, a vizes kiszorítás és a paraffin-naftén jellegű szénhidrogének hozzáadása tett lehetővé. A polimerek és potenciális polimerképzők eltávolítását célzó eljárásnak a gázmosóból érkező glikol egészét vagy annak egy részáramát vethetjük alá. A találmány szerinti eljárásban a glikol szénhidrogér tartalma kevésbé csökken, mint a polimertartalma és a jódszám. A glikolban maradó, többnyire aromás szénhidrogének (így benzol) a termikus regenerálás során azonban nem okoznak nehézséget, nem tökéletes eltávolításuk tehát nem szól az eljárás ellen. A technológia folyamat szempontjából az lényeges, hogy a polimereket és a telítetlen szénhidrogéneket jobban, szelektívebben tudjuk eltávolítani: ez a nagyobb maradék szénhidrogén ellenére alacsonyabb jódszámban jut kifejezésre. \ polimerek és potenciális polimerképzők eltávolítására irányuló találmány szerinti eljárás alkalmazása 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
