184067. lajstromszámú szabadalom • Szénhidrogén kutatási eljárás és berendezés szénhidrogén tárolók közvetett észlelésére
184 067 szén addig ameddig a talaj felszínének közelében egy 43 helyzetet elérnek, és ott a tároló felett elkülönült rendellenességet idéznek elő. A villamos tulajdonságok ezen megváltoztatásának a lehetséges mechanizmusa a következő okokból adódhat: — a szivárgó hidrogénszulfid gáznak a leülepedett vassal történő reakciója révén pirít képződik, amely polarizálható ; — a felülethez közeli rétegek oxidációs és redukciós jellemzőinek a megváltoztatásával. Egyéb lehetséges mechanizmusok szintén kialakulhatnak. A szivárgó szénhidrogének a felülethez közeli formációk közül csak néhánynak a villamos tulajdonságait változtatják meg, ezért a vizsgált rendellenes rétegek megállapítása és tájolása céljából fontos változtatnunk az elrendezés osztástávolságát. Az üledékes medencékben nem minden rendellenes villamos tulajdonság szénhidrogén szivárgásból adódik. A felülethez közeli litológiai változások ellenállás rendellenességeket okozhatnak. Az üledékes piritek, a montmorillonit agyag vagy grafit polarizációs rendellenességeket okozhat. A felmért rendellenességek kiértékelése céljából kis mélységű (100 m nagyságrendbe eső) alacsony költségekkel járó lyukakat fúrunk és a rendellenes anyagból mintákat veszünk, amiket analizálunk. Ha azt tapasztaljuk, hogy a rendellenességet szénhidrogén szivárgási hatások okozták, akkor az ezt követő munkát egyéb geofizikai eszközökkel végezhetjük el (például szeizmikus reflexió útján). Ha a 2. ábrán vázolt esetben a 14 áramforrásból áramot vezetünk a 10a és 10b elektródokon keresztül, akkor az áram a 44 vonalakkal jelzett utón halad. Ezenkívül az áram haladásával szemközti irányítottságú indukált tereket a szaggatott vonallal vázolt 45 nyilakkal jelöltük. A fentieken kívül a talajban indukált polarizációs hatások is keletkezhetnek. 7 Adatfeldolgozás A 3. ábrán az adatszerző és adatfeldolgozó berendezés előnyös kiviteli alakjának a tömbvázlatát tüntettük fel. A 10a és 10b elektródokhoz a jeleket 100 söntön keresztül 101 teljesítményerősítőből vezetjük ki, mely utóbbi 102 jelalakgenerátorból kapja vezérlőjeleit. A 102 jelalakgenerátor vezérlőjeleket 99c huzalon keresztül 112 órából kap. A 100 söntön keresztülfolyó áram rajta feszültségesést kelt. Ez a söntfeszültség olyan jellegzetes mennyiség, amelynek fázisa és amplitúdója megegyezik a 100 söntön keresztülfolyó áraméval. Ez a feszültség 103a és 103c huzalokon keresztül 98 erősítő és szűrő bemenetéhez csatlakozik. A 98 erősítő és szűrő kimenete 103b huzalon keresztül 105 digitalizáló egység 104 bemenetéhez csatlakozik. A 15a és 15b elektródokon mért feszültség a 16 és 17 huzalokon keresztül a 108 erősítő és szűrő 106 és 107 bemenetéhez csatlakozik. A 108 erősítő és szűrő kimenete 109 huzalon keresztül második 111 digitalizáló egység 110 bemenetére van kapcsolva. A 105 és 111 digitalizáló egységek, amelyeket 99a és 99b huzalokon keresztül a 112 óra vezérel, a digitalizált jeleket 113 huzalon keresztül 114 összegzőhöz, illetve 115 huzalon keresztül 116 összegzőhöz továbbítják. Amikor a 114 és 116 összegzők egy-egy összegzést végeznek, kimenetűk a 117 és 118 huzalokon keresztül 119 és 120 számlálók bemenetéit vezérli. Előírt számú összeadás elvégzése után egy jelet továbbítunk a 121 huzalon keresztül a 105 digitalizáló egységnek és a 122 huzalon keresztül a 111 digitalizáló egységnek, amely jelzi, hogy már megfelelő számú összeadás történt, és a 105 és 111 digitalizáló egységek kikapcsolhatok, és ezzel egyidejűleg a 117 és 118 huzalokról az összegzett kimenetet a 120 számláló esetében annak 125a és 125b kimenetére, a 119 számláló esetén pedig annak 126a és 126b kimenetére vezetjük. A 125a, 125b, 126a és 126b kimenet mindegyikét 127a, 127b, 127c és 127d keresztkorreláció képző egységek bemenetelre vezetjük. A 125a, 125b, 126a és 126b kimenetek jeleivel együtt egy 130 memóriából szinuszos és koszinuszos jeleket továbbítunk. A szinuszos jelet 131 huzalon keresztül 132a és 132b huzalokon elágaztatva a 127a és 127c keresztkorreláció képző egységek bemenetéihez továbbítjuk. A koszinuszos jelet 135 huzalon keresztül 136a és 136b huzalokon elágaztatva a 127b és 127d keresztkorreláció képző egységek bemenetéhez vezetjük. A 127a, 127b, I27c és 127d keresztkorreláció képző egység kimenetét több számító áramkörhöz továbbítjuk. A 127a keresztkorreláció képző egység kimenete 140a huzalon keresztül és a 127b keresztkorreláció képző egység kimenete 140k vonalon keresztül 141a árankör bemenetelhez csatlakozik, amely az arkusz tangens kiszámítására alkalmas. A 127a keresztkorreláció képző egység másik kimenete 40b huzalon keresztül és a 127b keresztkorreláció képző egység kimenete a 140c huzalon keresztül 142a áramkörhöz csatlakozik, amely a négyzetösszegek négyzetgyökét számítja ki. Egy másik arkusz tangens kiszámító 14b áramkör egyik bemenete 140d huzalon keresztül a 127c keresztkorreláció képző egység kimenetével van összekötve és másik bemenete 140h huzalon keresztül a 127d keresztkorreláció képző egység kimenetével. A 127c keresztkorreláció képző egység második kimenete 140e huzalon keresztül 142b áramkörhöz csat- 1 akozik a 127d keresztkorreláció képző egység másik kimenetével együtt, amelyet 140g huzal csatlakoztat és a 142b áramkör a négyzetösszegekből képzett négyzetgyököt számítja ki. Az arkusz tangens értékeket kiszámító 141a és 141b áramkörökből a kiszámított értékeket 151a és 151b huzalokon keresztül 150 kivonó áramkör bemenetéihez vezetjük. A 150 kivonó áramkör kimenete 152 huzalon keresztül 153 áramkör bemenetéhez csatlakozik, ennek egy másik bemenetéhez 166 huzalon keresztül egyenáramú látszólagos ellenállás 163 áramkörének kimenete csatlakozik, és a 153 áramkör kiszámítja a csatolatlan fázis nagyságát és ezt az eredményt 155a huzalon keresztül 154 kijelzőhöz továbbítja. Az eredményt Írott formában is megkaphatjuk, ha a kimenetet 155b huzalon keresztül 156 nyomtatóhoz csatlakoztatjuk. A négyzetösszegekből négyzetgyököt képző 142a és 142b áramkörök bemene-8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
