184048. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés csatornázatlan telepűléseken és/vagy telepűlésrészeken és/vagy telepűlésen kívüli létesítménykeben keletkező szervesanyag tartalmú szennyvizek és/vagy fekália kezelésére és hasznosítására
184 048 A találmány csatornázatlan településeken és/vagy település-részeken, és/vagy településen kívüli létesítményekben, pl. élelmiszeripari és vendéglátóipari üzemekben, üdülőkben stb. keletkező szervesanyag tartalmú szennyvíz és/vagy fekália kezelésére és hasznosítására szolgáló eljárásra és berendezésre vonatkozik. Ismeretes, hogy a települések csatornázása általában elmarad a közületi vízellátástól. Ennek az a következménye, hogy intézmények, társasházak, egyes épületek, amelyek már a vízellátási rendszerbe be vannak kötve, önálló kis szennyvíztisztítók, illetve szennyvíztározók építésére kényszerülnek; takarékosabb esetben a szennyvizeket ketté választják, a mosdóvizeket kisebb előkezelés után a területükön a talajba leszikkasztják, a fekáliákat pedig ún. „árnyékszékek” tartályaiba gyűjtik. A kis házi szennyvíztisztítókból az iszapot időszakosan, a szennyvíztárolókból a tározási időre figyelemmel a szennyvizeket rendszeresen, végül az ámyékszékekből a fekáliát félévenként, esetleg ritkábban ki kell szippantani és el kell szállítani. A fenti anyagokat gyűjtőnéven fekál-hulladékoknak nevezik. Az egyik fő jellemzőjük, hogy az átlagos minőségű települési szennyvizekhez képest lebegőanyag - szervesanyag —, BOlj - és KOl-tartalmuk egy-két nagyságrenddel magasabb; a fekál-hulladékok általában berothadt állapotúak. E tulajdonságokból következik, hogy a fekál-hulladékok szervesanyag tartalma, következésképpen növényi tápanyag tartalma (N, P, K) igen magas. A begyűjtött és beszállított fekál-hulladékok olyan, gépek üzemére ártalmas szilárd anyagokat is tartalmaznak, amelyek pl. a tároló-kezelőtartályok falazatának a kopásából, a nem üzemszerű használatból származnak stb. (Ilyen anyagok pl. a fémtubus-maradványok, borotvapenge-darabok és hasonlók). A fekál-hulladékok begyűjtését általában tartályos szippantókocsikkal végzik, amelyek erre szervezett üzemekhez, illetve különféle mezőgazdasági egységekhez tartoznak. Már ebből a tényből is következik, hogy a begyűjtés nem lehet tervszerű és szakszerű. Egy-egy begyűjtési helyről a felszívott anyagokat az ürítési-deponálási helyekre egy menetben szállítják, és általában csak tőzeggel itatják fel. Az ily módon nyert anyag mind környezetvédelmi, mind közegészségügyi szempontból kifogásolható. Megjegyezzük, hogy keletkeznek élelmiszeripari szennyvizek is nem csatornázott területeken (konzervüzemi-, hűtőipari-, tejüzemi-, vágóhídi-, húsfeldolgozói-, baromfifeldolgozói-, szeszipari stb. szennyvizek), amelyek megfelelő elszállítása és veszélymentes elhelyezése jelenleg éppen úgy nincs megnyugtatóan megoldva, mint a fekálhulladékoké. A találmány feladata, hogy komplex megoldást szolgáltasson a csatornázatlan településeken, illetve település-részéken keletkező szerves szennyvizek és fekáliák mind környezetvédelmi, mind közegészségügyi szempontból kifogástalan begyűjtésére és kezelésére. A találmány az alábbi felismeréseken alapszik: amennyiben a fekáliákat és tárolt szennyvizeket megfelelő szervezeti rendszerben két lépcsőben - egy-egy körzetből kisebb szállítóeszközökkel gyűjtőhelyekre, ezekről pedig nagyobb szállítóeszközökkel központi kezelő-telepre — gyűjtjük be, a tervszerűség előfeltételét teremthetjük 3 meg, nem maradnak az adott körzetben elszállítatlan, sokáig rothadó hulladékok, és nem fordulhat elő, hogy a fekál-hulladékokat élővízbe vagy csatornába ürítik. A találmány alapja továbbá az a felismerés, hogy az igen nagy szennyezés-koncentrációjú anyagot gépi fázisbontással folyadék- és szilárd-fázisra bontva célszerű továbbkezelni, és a szerves tápanyagokban (NPK) gazdag folyadékfázis a kezelőtelep mellett létesített öntözőterületen — a nitrogéntartalmat megfelelően csökkentve - facsemeték, dísznövények és virágkertészeti növények termesztéséhez egész évben folyamatosan felhasználható, míg a szilárd fázisból - önmagában ismert módon — szervestrágya készíthető. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során a szennyvizet és/vagy fekáliát összegyűjtjük és gyűjtőhelyre szállítjuk, és amelynek az a lényege, hogy a szennyvizet és/vagy fekáliát központi kezelőtelepre szállítjuk, ahol mérlegeljük és minőségét megvizsgáljuk, és abból adott esetben a szilárd anyagokat pl. kő-, fém-, műanyaghulladékokat és hasonlókat - előnyösen mechanikai szűréssel — eltávolítjuk. A szennyvizet és/vagy fekáliát levegőztetjük (felfrissítjük) és homogenizáljuk. A homogenizált anyagot koaguláltatjuk. A koaguláltatott anyagot folyékony és szilárd fázisra választjuk szét. A folyékony fázist — legalább részben — ammóniamentesítjük, majd öntözéses növénytermesztő területre juttatjuk, a szilárd fázisból pedig előnyösen szervestrágyát készítünk. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint a szennyvizet és/vagy fekáliát két lépcsőben gyűjtjük össze és szállítjuk a kezelőtelepre oly módon, hogy az anyagot adott körzetiedből — célszerűen kisebb járművekkel, például szippantókocsikkal — központi gyűjtőhelyre szállítjuk, itt átrakjuk, majd — előnyösen nagyobb járművekkel — a kezelőtelepre szállítjuk; célszerűen a szennyvizeket és/vagy fekáliát fajták szerint gyűjtjük be és szállítjuk a kezelőtelepre. Egy további előnyös találmányi ismérv szerint a szennyvíz és/vagy fekália levegőztetését és homogenizálását préslevegőnek az anyagba juttatásával hajtjuk végre. A levegőztetést 0,5-1,0 m3/m3,h levegőnek a szennyvízbe és/ vagy fekáliába való — előnyösen mintegy 20—60 percen át tartó — bejuttatásával hajtjuk végre, és a homogenizált anyagot CaO hozzáadásával koaguláltatjuk. A CaO alkalmazása koagulálószerként azért előnyös, mert nem visz be a talajba nehéz fémsókat, mint általában a többi koagulálószer, ami környezetvédelmi szempontból igen fontos tényező. A beszállított fekália vagy szennyvíz minőségének függvényében a koaguláltatást a homogenizált anyagra számítva m3-ként 0,5-2,0 kg/m3 CaO hozzáadásával hajtjuk végre, és a CaO-t a homogenizált anyaghoz mésztej vagy/és mészhidrát-por hozzáadásával hajtjuk végre. Mésztejet nagyobb, mészhidrát-port pedig kisebb anyagmennyiség esetén alkalmazunk. A fázisbontást például centrifugával vagy/és ívszitával vagy/és szalagszűrőpréssel vagy/és kamrás szűrőpréssel hajthatjuk végre. Egy további találmányi ismérv szerint a folyékony fázis — legalább részleges — ammóniamentesítését oly módon hajtjuk végre, hogy abba sót és levegőt viszünk be; előnyösen a folyékony fázishoz m3-ként 30-120 g vassót (FeS04), és óránként 0,5-1,0 m3 levegőt adunk, és a levegőt — célszerűen préslevegő formájában — 12—20 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
