184043. lajstromszámú szabadalom • Oxigénes menekülőkészülék, főleg bányabeli térségekben való alkalmazásra
184 043 A találmány tárgya oxigénes menekülőkészülék, amely főleg bányabeli térségekben alkalmazható, de felhasználható minden olyan területen, ahol gázömlés, égés, robbanás vagy egyéb váratlan esemény folytán oxigénhiány vagy mérgező gázt tartalmazó atmoszféra állhat elő. A találmány szerinti menekülőkészülék lehetővé teszi, hogy használója a rendkívüli körülmény észlelését követő néhány másodperc alatt üzembehelyezze s ezzel biztosítva legyen számára az oxigénellátás és ezen keresztül a menekülés a veszélyessé vált helyről. Tekintettel arra, hogy a találmány szerinti menekülőkészülék felhasználása túlnyomórészt a bányászatban várható, ezért a bányászat szem előtt tartásával ismertetjük a találmánnyal kapcsolatos minden részletet. Ezek az ismeretek, tények és körülmények azonban minden olyan területen helytállóak, érvényesek ahol a javasolt menekülőkészülék használata szóbaj öhet. Ismeretesek már olyan menekülőkészülékek, amelyek biztosították a használóik számára oxigéntartalmú és/vagy mérgező anyagtól mentes gáz belégzését. A legelterjedtebben alkalmazott menekülőkészülék horddobozban elhelyezett, egységes szerkezeti elemekből összeállított olyan készülék, amely üzemen kívüli állapotában vállon hordozható. Fontosabb részletei ennek a menekülőkészüléknek az oxigéntartályon és az ahhoz tartozó szelepszerkezeteken kívül az orrcsipesz, a szájba helyezhető csutora, szemüveg valamint a csutorához csatlakozó egy vagy két tömlő. Az ismert menekülőkészülékek szerkezeti adottságaik és súlyuk miatt sem hordhatók munkavégzés alatt. Ezért a mindenkori munkahelytől általában 10—15 méterre kell ezeket elhelyezni. Veszély esetén oda kell menni a menekülőkészülékért, azt nyakba kell akasztani és az egész egységet a mellen elhelyezni. Fel kell tenni a szemüveget, az orrcsipeszt, és szájba kell illeszteni a csutorát. Az ilyen menekülőkészülék üzemeltetése külön oxigénindítással biztosítható. Ha figyelembe vesszük a rendkívüli helyzet beálltakor elkerülhetetlen izgalmat, s bizonyos mértékű pánikhangulatot, akkor belátható, hogy sokszor még a menekülőkészülékek elérése sem lehetséges optimális idő alatt és a sok műveletet igénylő használatbavétel tetemesen növeli az oxigénhez jutásig eltelő tényleges időt. Ennek tudható be, hogy számos haláleset következett be a menekülőkészülékekhez vezető útszakaszon és a menekülőkészülékek használatbavétele alatti időben. Állandósult igény volt főleg a bányászat területén olyan menekülőkészülék iránt, amely munkavégzés közben is hordható anélkül, hogy a hordozó személyt jelentősen akadályozná a munkavégzéshez és amely a rendkívüli körülmény bekövetkeztekor pillanatok alatt üzembehelyezhető, a lehető legkevesebb művelet elvégzésével. Az ilyen igények kielégítésére a legkézenfekvőbbnek látszott olyan arcpajzsot alkalmazni, amely a fejvédő sisakon foglal helyet és szükség esetén az arc elé húzható s ílymódon a légzőszerveket mintegy burkolattal lehet ellátni egyetlen mozdulattal. Az ilyen célkitűzésnek megfelelő megoldás ismeretes. Ennél egy a fejvédő sisakhoz képest elfordítható és az elfordított helyzetben az arc előtt álló pajzs van alkalmazva. A készülékhez tartozik egy kis szárazelem, amelyet a derékszíjra erősítve lehet hordani. Ez 3 az elem táplálja a sisak, illetve a pajzs valamint az arc közötti térben működő kis ventillátor hajtómotorját. Ez a ventillátor a környezeti levegőt szűrőzsákon nyomja keresztül, ahonnan a mérgező anyagoktól megtisztított levegő a pajzs előtt lefelé áramlik, majd a pajzs alsó részénél lép ki a pajzs és arc közötti térből. Ez a kismértékű túlnyomással történő áramlás kizárja, hogy a környezetből a pajzs alsó részénél befelé irányuló gázáramlás alakuljon ki. Ez a készülék nem ad maradéktalan megoldást a bányászatban előforduló esetekben, a menekülésre. Az ilyen ismert készülék ugyanis csak akkor eredményes, ha mindöszsze arról van szó, hogy a környezeti levegőbe olyan gáz került, ami kellemetlen lehet az egészségre. Ha azonban a munkahely terében kiégett a levegő oxigénje, vagy az oda bezúduló gáz kiszorította az oxigént, vagy bár ha az oxigén megmaradt de mérgező, fojtó gáz került a légtérbe, akkor ez a készülék nem vezet eredményre, hiszen ez a környezet levegőjét áramoltatja egy meghatározott utón és eközben mindössze egy-egy gázkomponens részarányának csökkenését teszi lehetővé szűrés révén. Oxigén pótlása azonban ezzel a készülékkel egyáltalán nem biztosítható. A találmány szerinti menekülőkészülék lehetővé teszi az ismert menekülőkészülékek hibáinak kiküszöbölését és biztosítja a használója számára, hogy oxigéntartalmú levegőt lélegezzen be. A találmány elé kitűzött cél az volt, hogy egy mozdulattal lehessen működési állapotba hozni a menekülőkészüléket és ehhez minden szerkezeti részt magán hordhasson a használó személy anélkül, hogy emiatt munkájában gátolva lenne. A kitűzött célt azáltal lehet elérni a találmány szerinti menekülőkészülék révén, hogy a fejvédő sisakon lévő, ahhoz képest elfordítható arcpajzzsal rendelkezik és ez az arcpajzs nem áramforráshoz, hanem oxigéntartályhoz van kapcsolva, amely oxigéntartály a ruházathoz erősíthető, célszerűen a derékszíjhoz. Az oxigéntartály és az arcpajzs között csővezeték révén van kapcsolat ezen kívül pedig még egy mozgásközvetítő szerv van alkalmazva, amelynek segítségével az arcpajzs az oxigénáramlást lehetővé tevő szeleptesttel áll kapcsolatban. Az arcpajzshoz párna tartozik, mely az archoz illeszkedve lényegében zárt teret biztosít a lehúzott arcpajzs és az arc között. Az arcpajzsra van szerelve két szelep, melyek közül az egyik az oxigén lefuvatására szolgál, a másik pedig a levegő lefúvatására. Ugyancsak az arcpajzshoz van rögzítve egy légzsák és ehhez van csatlakoztatva egy gázszűrő betét, ami pl. az önmagában ismert légzőmész-korong lehet. Az arcpajzs és az oxigéntartály közötti kapcsolatot jelentő csővezeték egy szakasza hajlékony tömlő, egy másik szakasza pedig az arcpajzs elfordítását, lehúzását követni képes teleszkópos csövekből áll. A csővezetékben célszerű elhelyezni a szeleptesthez kapcsolt mozgásközvetítő szervet, ami egy húzóvezeték lehet. Ennek a megfogására olyan elemet kell használni, amely lehetővé teszi az egész mozgásközvetítő szerv hosszváltoztatását. A szelepszerkezet lényegében két egymással áramlástechnikai szempontból párhúzamosan kapcsolt, az oxigén arcpajzshoz vezetésére szolgáló csatornával rendelkezik, amelyek közül az egyik üzemi csatornának nevezhető, a 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
