184004. lajstromszámú szabadalom • Forróvályús mángorló, és eljárás a mángorló fűtésére
184004 4 A találmány tárgya forró vályús mángorló legalább egy mángorlóegységgel, ami forgó és meghajtott mángorlóhengerrel és ezt köpenye mentén részben körülvevő álló mángorlóvályúval van ellátva, valamint az egymás utáni mángorlóegységeket összekötő áthidalással és az első mángorlóegység előtti előszárító hengerrel, a mángorlóvályúk és az áthidalások áramló fútőfolyadékkal, az előszárító henger pedig a fűtőfolyadék kondenzátumával fűtve vannak. Tárgya még a találmánynak az ilyen forró vályús mángorló fűtésére vonatkozó eljárás is, amelynek mángorlóvályút és áthidalásait áramló fűtőfolyadékkal, előszárító hengerét pedig a fűtőfolyadék kondenzátumával fűtjük. Az ilyen, nedves mosott kelmék szárítására és vasalására szolgáló forróvályús mángorlók esetében is jelentkezik az energiatakarékosság, az energiafelhasználás optimalizálása iránti egyre nagyobb igény. A törekvés az itt, hogy az egy mosott textília szárítására eső fajlagos energiaszükségletet csökkentsük. Ehhez az egyik út a mosott darabok előszárításán át vezet a tulajdonképpeni mángorlás! folyamat előtt. Ismeretesek olyan vályús mángorlók, amelyek esetében a szárítandó textília a tulajdonképpeni mángorlási folyamat előtt forró felülettel érintkezik, és itt előmelegszik, előszárad. Ezt az 1 789 610 sz. német használati minta írja le. A kelmét a mángorlóvályú fűtött külső felületén vezetik át. Eközben mindegyik hideg, nedves kelme a fűtött érintkezési felületen csúszik át. Az előmelegítéshez és előszárításhoz szükséges hőenergiát a vályútól vonják el, ezt tehát pótolni kell. Ezt az elvet ráadásul nehezen lehet több vályús mángorló esetében alkalmazni. Ezért javasolták már korábban, hogy előszárítóhengert alkalmazzanak, amit a mángorló első mángorlóegysége elé kapcsolnak és a mángorlóvályú és a vályúáthidalások fűtésekor keletkező kondenzátummal melegítenek. Ez a mángorlóegység mángorlóhengerből és ezt köpenye mentén részben körülvevő mángorlóvályúból áll. Az előszárító hengert forgatják és rajta felfekve vezetik át az előszárítandó kelmét. Ezt a 3 041 244 sz. német szabadalmi leírás ismerteti. A mángorló fűtése céljából a kondenzátumot tartályban gyűjtik és ebből szivattyú segítségével csatornákban osztják szét, amik az üreges előszárító henger belső felületén vannak elosztva a két homlokfelület között. A kondenzátumnak a csatornákhoz való hozzávezetése az előszárító henger egyik homlokoldalán történik, az elvezetés pedig a szemben levő homlokoldalon. A kondenzátum azonban nagy nyomás alatt van. A szivattyú szívóoldalán ezért olyan nyomásigénybevétel keletkezik, amelynek hatására kavitációs hatás lép fel, és a szivattyú gyorsan tönkremegy. Ráadásul a csatornák eloszlása sem kedvező, mert nem teszik lehetővé sem kielégítő mennyiségű hő kijuttatását, sem pedig egyenletes hőeloszlást az előszárító henger felületén, egész szélessége mentén. Az előszárítás, illetve előmelegítés hatásosságának növelése érdekében az előszárító henger körzetében 3 további vezetőtesteket rendeztek el, amelyekkel a szárítandó kelmét nagyobb mértékben érintkeztethették a henger felületével. Ezeket a vezetőtesteket ráadásul friss gőzzel fűtötték, amihez természetesen kiegészítő hőenergia szükséges. Mondanunk sem kell, hogy ez nem járult hozzá a vályús mángorlókkal kapcsolatos energiatakarékosság megvalósításához. A találmánnyal célunk a korábban ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölése, a forróvályús mángorlók energiamérlegének javítása. A találmánnyal megoldandó feladat tehát olyan forróvályús mángorló és annak fűtésére vonatkozó eljárás kialakítása, amely révén a mángorlóvályúk és a vályúáthídalások fűtőfolyadékának hulladék hőmennyiségét hasznosítani lehet, és amellyel ilyen módon csökkenthetjük a forróvályiís mángorlók üzemeltetéséhez szükséges energiamennyiséget. A forróvályús mángorló találmány szerinti továbbfejlesztése értelmében a mángorlóvályúk és az áthidalások csapadékelvezetők útján kondenzátumot gyűjtő vezetékkel vannak összekötve, ami az előszárító hengerbe torkollik, az előszárító henger nyomótartányként van kialakítva és a kondenzátum nyomásánál alacsonyabb nyomásra van biztosítva, valamint a kondenzátum számára spirális gyűjtővel van ellátva. Az egyik célszerű kiviteli alak szerint a kondenzátumot gyűjtő vezetékben az előszárító hengerbe való betorkollás előtt közvetlenül fojtószelep van beiktatva. A találmány szerinti eljárás továbbfejlesztése értelmében a kondenzátumot magas nyomás alatt vezetjük az előszárító hengerhez, amiben és/vagy ami előtt közvetlenül expandáltatjuk és expanziós gőzt hozunk létre, amit az előszárító henger belső felületén lecsapatunk, ezzel és az expandált csapadékkal a hengert fűtjiik, végül az egész kondenzátumot az előszárító hengerből elvezetjük és tovább felhasználjuk. Az egyik célszerű foganatosítási mód értelmében az alacsonyabb nyomásfokozatot, amire a kondenzátumot expandáltatjuk, az atmoszférikus nyomással tesszük egyenlővé. De egyenlővé tehetjük azzal a nyomással is, ami a mángorló után kapcsolt csapadékgyűjtő rendszerben uralkodik. Ha kis kondenzátummennyiség keletkezik, akkor eljárhatunk úgy is, hogy rövid ideig friss gőzt táplálunk az előszárító hengerbe. A találmány alkalmazása révén lehetségessé válik az egyébként elfolyó kondenzátumot és a benne levő hőmennyiséget az előmelegítésre, előszárításra felhasználni. Ez a hőmennyiség a teljes hőmennyiség egvharmada is lehet. Ennek következtében a fajlagos energiaszükséglet lényegesen csökken, ugyanannyi felhasznált energiával tehát lényegesen nagyobb mennyiségű kelmét lehet megszárítani, nagyobb mennyiségű vízgőzt lehet elpárologtatni belőlük. Lehetővé válik továbbá a nagynyomású kondenzátum expandáltatásakor keletkező gőz lehető legjobb felhasználása is. A találmány alkalmazása révén elkerülhető az a nagy költség- és készülékigény, ami 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
