183996. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víz kinyerésére talajvíztárolóból
1 183 996 2 mezőgazdasági öntözésre. A szennyezett víz kiemelésének az a jelentősége, hogy ezáltal lényegesen csökkenthetjük a különbözőfajta vizek keveredését, amelyek különböző mélységekben helyezkednek el a kútban, és amelyek végülis a kiemelt ivóvízben található szennyező- 5 anyagok koncentrációjának növekedését eredményezik. A 2 és 3 csövek egyidejű használata szükségszerűen nem jelenti, hogy a csövek „egyszerre” dolgoznak, csupán lényegében egy adott, viszonylag rövid idő alatt mindkét csővel szivattyúzunk vizet, és a kút különböző mélysé- 10 geiben elhelyezkedő különböző minőségű vizek nem tudnak jelentős mértékben keveredni. A 2. ábrán látható esetben a vízben található szenynyező anyagok nagy része a kút fenekén helyezkedik el, és ezért a kút aljára lejuttatott 2 cső gyengébb minőségű 15 vizet emel ki a kútbói, mint a 3 cső, amelyet a vízszinthez közelebb helyeztünk el és amely ivóvizet emel ki a kútbói. A találmány szerinti eljárást olyan kútban próbáltuk ki, amelyből 1200 liter vizet emeltünk ki percenként 20 egy kiemelőcső segítségével, amelyet úgy helyeztünk el, hogy vége a kút szűrt vizet tartalmazó rétegének közepéig ért le. A kiemelt víz vastartalma 1—1,5 mg/liter és mangántartalma 0,20-0,25 mg/liter volt. Miután úgy találtuk, hogy a vas és mangán alkotóelemek a kútban 25 levő víz felső részében helyezkednek el, két külön kiemelőcsövet juttattunk le a kútba, ezek közül az egyik kiemelőcső vége a kút belső részében helyezkedett el, míg a másik a kút aljáig ért. Ezt a két csövet azt követően egyidejűleg működtettük úgy, hogy az elsőként 30 említett kiemelőcső a kút belső részéből 300 liter vizet emelt ki percenként, míg az utóbb említett cső a kút aljáról 1200 liter vizet emelt ki percenként. Az elsőnek említett cső által kiemelt vízben a mérések 2,4 mg/liter vastartalmat és 0,6 mg/liter mangántartalmat mutattak 35 ki, míg az utóbbi kiemelőcső által szolgáltatott víz vastartalma 0,02 mg/liter, mangántartalma pedig 0,03 mg/ liter volt. Látható, hogy a kútbói kiemelt víz vas- és mangántartalma az előbb felsorolt értékekre csökkenthető, annak ellenére, hogy a kút kapacitását nem csökkentet- 40 tűk le. A találmány szerinti eljárás másik foganatosítása során a kútbói 600 liter vizet emeltek ki percenként, amelynek vastartalma 2,1 mg/liter volt. Ebben az esetben a kút alján elhelyezkedő víz vastaitalma volt a legnagyobb, így két kiemelőcsövet juttattunk le, az egyik kiemelőcső végét a kút alján helyeztük el, és a másikat a vízszint alatt helyeztük el. Az elsőnek említett cső segítségével 200 liter vizet emeltünk ki percenként a kút aljáról, míg a második megnevezett csővel 600 litert emeltünk ki percenként közvetlenül a vízszint alól. Az elsőként említett cső által kiemelt vastartalma 6,8 mg/liter, a másodikként említetté 0,01 mg/liter volt. Természetes és szakember számára nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárás nem korlátozódik a leírásban ismertetett foganatosítási módokra, hanem az igénypontok által meghatározott oltalmi körön belül bármilyen megoldásra érvényes. Így például a 2 és 3 kiemelőcsöveket szorosan egymás mellett fekvő- különböző kutakban helyezhetjük el. Ezenkívül a kutak és a vízkiemelő csövek száma a körülményektől függően több lehet kettőnél. Lehetséges megoldás, hogy az egyik kútbói csak tiszta vizet, míg a másik kútbói szennyezett vizet emelünk ki, illetve fordítva. A tiszta és a szennyezett vízrétegek közötti határfelület nem helyezkedik feltétlenül vízszintesen el a talajvíztárolóban: lépcsősen rézsútos is lehet. Ha ilyen helyzetben két kutat fúrunk egymás mellé, az elhelyezkedés azt eredményezi, hogy a tiszta vizet és a szennyezett vizet azonos magasságból, de különböző talajvízminőségű rétegekből emeljük ki. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás talajvíz kiemelésére, amelynek során a talajba legalább két különálló emelőcsövet juttatunk le, azzal jellemezve, hogy az emelőcsöveket (2, 3) különböző mélységbe és különböző víztartalmú talajrétegekbe juttatjuk le, az emelőcsövekből egyidőben eltérő minőségű vizet nyerünk ki, majd ivóvízhálózatba vezetünk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a kiemelt víz káros anyag tartalmát folyamatos vagy szakaszosan ismételt mérésekkel ellenőrizzük. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a kiemelt víz mennyiségét külön-külön szabályozzuk. 3 db ábra Felelős kiadó: Himer Zoltán osztályvezető Megjelent a Műszaki Könyvkiadó gondozásában Gyál - 85-467 3
