183972. lajstromszámú szabadalom • Készülék peteérés meghatározására háziállatoknál, elsősorban sertéseknél, marháknál és lovaknál

1 183 972 2 A találmány tárgya készülék peteleválás jelzésére házi­állatoknál, elsősorban sertéseknél, marháknál és lovaknál. Háziállatoknál, elsősorban sertéseknél, marháknál és lovaknál, meg kell tudni a peteérést azért, hogy a fedezés helyes időpontját ismerjük. Ennek érdekében eddig az volt szokásos, hogy naponta megmérték az állat testhő­mérsékletét úgy, hogy az állat farába vagy hüvelyébe hőmérőt helyeztek. (Ilyen megoldásra utal pl. a 2 202 904 DE PS.) A fedezésnek akkor kell megtörténnie, amikor a fedezendő állat normális testhőmérsékletéhez képest olyan megnövekedett testhőmérséklet mérhető, ami a peteleválást jelzi. A testhőmérséklet említett emelkedése a felsorolt háziállatoknál általában azonos. Különböző azonban az állatok megfelelő normál testhőmérséklete, ami ismert határok között ingadozhat. Ily módon az állatoknál a peteleválás megállapítása nehézséggel jár, mi­vel nemcsak az szükséges, hogy a fedezésre váró állatok­nál a testhőmérsékletet naponta mérjék, hanem a hőmér­sékletkülönbség megállapításához az állat normális test­­hőmérsékletét ugyancsak ismerni kell. A peteleválás meg­határozására az ismertetett módszer különösen akkor ne­hézkes, ha több állat, például egy egész tenyészet vár fedezésre. A 21 15 162 számú DE—AS alapján ismert háziálla­tok ellésének kezdetét jelző elektronikus jeladó, amely­nél hőmérsékletérzékelő segítségével be- és kikapcsolható adóval felszerelt, az állat szülőcsatornájába helyezett kapszula, valamint az ennek az adónak a frekvenciájára hangolt, ettől távolabb levő vevő, mint jelközlő van ösz­­szeköttetésben. Ha a kapszulát az ellés kezdete előtt ko­rábban helyezik az anyaállat szülőcsatornájába, akkor a szülőcsatornán belüli, viszonylag magas hőmérséklet következtében a kapszula adója és ezzel a jelközlő is kikapcsolódik. Ha pedig az ellés megkezdődik, akkor a szülőcsatornából a kapszula kilökődik és a kapszula hőmérséklete csökken. A hőmérséklet csökkenése az adó bekapcsolását eredményezi, aminek következtében a hozzá tartozó vevő bekapcsolja az elektromos jelközlőt. Az említett DE-OS szerint a kapszula adóját magától értetődően úgy is be lehet állítani, illetve úgy is ki lehet képezni, hogy csak egy előre meghatározott magasabb hőmérsékletérték elérése esetén, tehát a hőmérséklet nagyobb mértékű növekedésekor legyen működőképes és csak akkor adjon a vevőnek jelet. Ily módon az is lehetséges lenne, hogy ezzel az eszközzel jelezzük a lázat, illetve a peteleválást az állatoknál. Az említett DE OS-ben ismertetett találmány hátránya, hogy a kapszulában levő mérőrendszer segítségével csak egy meghatározott hőmérsékletet lehet érzékelni, ezzel ellentétben hőmérsékletkülönbség pedig nem állapítható meg. Az ilyen megoldás különösképpen alkalmatlan az állatoknál a peteleválás bekövetkezésének egyszerű és biztos jelzérésre. Ily módon a készülék, egy hőmérsék­letmérő nélkül, amellyel az állat normális testhőmérsék­letét lehet meghatározni, a peteleválás meghatározására nem felel meg. Végezetül ez a készülék nehézkesen ke­zelhető a kapszula kialakítása következtében, amelyet az állatba be kell vezetni, ugyanis ez több egységből áll. További hátránya a készüléknek, hogy a peteleválás bekövetkezése után az állatból a kapszulát el kell távolí­tani. Mielőtt ezt a kapszulát másik állatnál lehet alkal­mazni, a kapszula megtisztítása szükséges és adott esetben szét kell szedni ahhoz, hogy olyan más hőmér­­sékletértéket állítsunk be, ami a hőmérsékletkapcsolót működteti. A találmány feladata, hogy olyan háziállatok részére, mint a sertések, a szarvasmarhák és a lovak, a peteleválás egyszerű, biztonságos meghatározásához és jelzéséhez olyan készüléket szolgáltasson, amely egyszerűen és biztosan kezelhető. Ez a feladat a találmány értelmében az állat hüve­lyébe bevezethető olyan hőmérsékletérzékelővel oldható meg, amely a hőmérséklet meghatározott értékkel való növekedése esetén jeladót működtet. Ellentétben az eddig szokásos, az állat farában vagy hüvelyében hőmérővel végzett hőmérsékletméréssel, az állat hüvelyében történő találmány szerinti hőmérséklet­érzékelés azt az előnyt nyújtja, hogy a hőmérsékletérzé­kelő az állatban maradhat abban az időközben, amikor a peteleválás várható. Ily módon kiküszöbölhető az a mé­rési hiba, ami az ismert megoldásokkal együtt járt, ami­kor is a hőmérőt naponta kellett az állat farába vagy hüvelyébe bevezetni. A találmány egyik kiviteli alakja lehetővé teszi, hogy a hőmérsékletérzékelővel hőmérsékletkülönbség legyen meghatározható, ami a peteleválás megállapítása tekin­tetében teljesen kielégítő. A készülék alkalmazása oly módon történik, hogy akkor, amikor az állat testhőmérséklete még a normális testhőmérsékletnek felel meg, a hőmérsékletérzékelőt bevezetjük a hüvelybe és a meghatározott normális test­­hőmérsékletet alapértéknek tekintjük. A készülék lehe­tővé teszi ehhez az alapértékhez képest olyan referencia­érték beállítását, ami az alapértékre vonatkoztatva az állat testhőmérséklete olyan növekedésének felel meg, ami a peteleválásra vezethető vissza. Előnyös, ha a hőmérsékletkülönbség meghatározására a hőmérsékletérzékelőhöz tartozó hőmérséklet-függő ellenállás szolgál. A találmány egy másik kiviteli alakja szerint az állat­hoz vezető mérővezetékek közös vezetékké vannak egye­sítve. Ennek célja, hogy az állat hüvelyébe a vezeték egy­szerű bevezetése biztosított legyen. A vezetéknek az a része, amely az állat hüvelyébe van helyezve, kevésbé hajlékony a vezeték többi részéhez képest. Ezáltal bizto­sítva van az, hogy a hőmérsékletérzékelőt biztonságosan lehet az állatba bevezetni, illetve az állatból kivenni, másrészt pedig a vezetéknek az állaton kívüli része hajlé­konysága következtében az állatot, de különösen a farok környékét nem zavarja. Ha a találmány szerinti készüléket olyan állatoknál alkalmazzuk, amelyek istállóban természetüknél fogva nyugodt körülmények között vannak, akkor a jeladót az istállóban lehet elhelyezni egy megfelelő helyen, például az egyes állások választófalain. Előnyös módon ezt az adóval vezeték segítségével lehet összekötni. Ha azonban a készüléket olyan állatnál használjuk, amely az istálló­ban rendszerint nyugtalanul viselkedik, vagy a szabadban tartózkodik, akkor a jeladót és az adót az állaton, pél­dául ennek hátán, vagy a hasa alatt, vagy a nyakán kell elhelyezni. Ha a hőmérsékletérzékelőn keresztül a jeladó­hoz olyan információ érkezik, hogy hőmérsékletkülönb­ség lépett fel, ami a peteleválásra utal, akkor ez a jel az adóhoz jut tovább. Megoldható az, hogy ajeladó és ha lehetséges, az adó is az állatok közelében legyen, adott esetben pedig az adó elé olyan egység is legyen beiktatva, amelynek több csatlakozási lehetősége is van a petele­válás meghatározására szolgáló készülékek részére. Az a személy, aki a peteleválás fellépésére vonatkozó megfe­lelő információt tudni akarja, megfelelő vevőberendezés-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom