183968. lajstromszámú szabadalom • Fúrókalapács fúráshoz és ütvefúráshoz
1 183 968 2 A találmány tárgya fúrókalapács fúráshoz és ütvefúráshoz, házzal és a házhoz képest axiálisan eltolható, forgatva-fúráskor a házra támaszkodó szerszámtartóval, amiben a szerszámot a szerszámszár axiálisan zárt mélyedéseibe kapcsolódó reteszelőelemek axiális játékkal rögzítik. A fúrókalapácsok — különösen a kis és közepes teljesítményű fúrókalapácsok — a legtöbb esetben ütvefúrás mellett, tisztán forgatva-fúrásra is alkalmasak. A szerszámtartó iránt támasztott követelmények viszont a két üzemmódnál nagyon eltérőek. Ütvefúráskor mindenekelőtt a fúrási teljesítmény a fontos és ennek megfelelően az ütési energiát lehetőleg veszteség nélkül kell a szerszámnak átadni. Forgatva-fúráskor viszont a fúrószerszám ütésmentes körforgása a fontos, például annak érdekében, hogy a fúrás megkezdésekor a szerszám csúcsát pontosan lehessen elhelyezni. A szerszámzárat a szerszámtartóban axiális játékkal szokták rögzíteni, hogy az ütési energia lehetőleg veszteség nélkül menjen át a szerszámszárra. A szerszámszárat így a szerszámtartóban korlátozott mértékben axiálisan el lehet tolni. Ezáltal a szerszámszár hátsó vége közvetlen érintkezésbe kerül az ütőfej elülső végével. A szerszámszárnak a szerszámtartóban végzett relatív mozgása következtében kopás lép fel. A kopás eredményeként a szerszámszár és a szerszámtartó között idővel radiális játék keletkezik. Az ütőfej és vezetéke között is kell radiális játéknak lennie, hogy ezzel elkerüljük a súrlódást és az ütési energia súrlódás okozta veszteségeit. Végül a szerszámtartó és az ütőfej közötti kapcsolat sem fix, hanem van közöttük egy bizonyos axiális és ezáltal elkerülhetetlenül radiális játék is. Az összes radiális játék összegeződése következtében az ütőfej a házhoz képest, a szerszámtartó az ütőfejhez képest és végül maga a szerszám a szerszámtartóban erősen ferde lehet. Az ebből eredő szögeltérés a fúrószerszám hosszán, annak csúcsáig több millimétert is kitehet. Ez kedvezőtlen feltételeket jelent a forgatva-fúráshoz. Találmányunk célja olyan fúrókalapács kialakítása, ami mind ütvefúráskor, mind forgatva-fúráskor lehetővé teszi az optimális működést. A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a szerszámtartón és a házon központozó elemek vannak, amelyek a szerszámtartónak a házra való axiális rátámaszkodásakor egymásba kapcsolódnak. A szerszámot axiális megfogása végett a szerszámtartóban két ütköző között lehet rögzíteni. Az egyik ütköző a szerszámtartóval van összekötve, a másik ütközőt a szerszámtartóhoz képest axiálisan el lehet tolni és rögzíteni lehet. Legalább az egyik ütköző és a szerszámszár közé be lehet fogni legalább két reteszelőelemet, amelyek a szerszámszár kerületén egyenletesen elosztva helyezkednek el. A találmány szerinti kialakítás révén egyrészt közvetlenül a házon központozzuk a szerszámtartót, másrészt a szerszámot a szerszámtartóban axiálisan befogjuk és ugyanakkor központozzuk. Ezáltal biztosítjuk a szerszám ütésmentes körforgását. Konstrukciós okok miatt célszerű a központozó elemeket a szerszámtartón levő központozó toldatként és házoldali központozó furatként kialakítani. Ez a megoldás nem igényel külön ráfordítást, mert a házban amúgy is van egy átmenő furat az ütőfej számára. így csak a szerszámtartón kell egy központozó toldatot kialakítani, amelynek átmérője megfelel az előbb említett furatnak. Elvileg mind a központozó toldat, mind a központozó furat lehet hengeres. Mivel ekkor — például a kopás miatt — ismét radiális játék léphet fel, ezért előnyös, ha a központozó toldat és a központozó furat a fúrás irányával ellentétes irányban kúposán szűkül. Az ilyen kialakítás önközpontozó kúpos ülékként működik. így a fúrókalapács rászorításakor automatikusan létrejön a központozás a szerszámtartó és a ház között. A szerszámtartónak a házon való feltámaszkodása következtében forgatva-fúráskor relatív mozgás lép fel a szerszámtartó és a ház között. Célszerű a központozó elemeket siklócsapágyként kialakítani, hogy a relatív mozgás okozta kopást lehetőség szerint elkerüljük. Ez elérhető a két egymáson csúszó elem anyagának olyan megválasztásával, hogy a súrlódási tényező kicsi legyen. Alkalmas anyag például szürkevas, bronz vagy bizonyos műanyagok, így politetrafluoretilén (teflon). A súrlódást ezen kívül csökkenthetjük kenőanyagokkal, így zsírral vagy olajjal. Forgatva-fúráskor jelentős erők léphetnek fel ott, ahol a szerszámtartó a házra támaszkodik. Előnyös a központozó elemeket gördülőcsapágyként kialakítani, hogy az ezen erők által okozott súrlódási veszteségek minél kisebbek legyenek. Gördülőcsapágyként például alkalmazhatunk kúpgörgős csapágyakat, amelyek mind axiális, mind radiális erőket felvesznek. Forgatva-fúráskor célszerű rögzítőelemeket alkalmazni, amelyek a szerszámtartót a házhoz képest rögzítik. Ezzel érjük el, hogy a szerszámtartó a fúrókalapács helyzetétől függetlenül a házra támaszkodjék. A rögzítőelemek kiküszöbölik az esetleges axiális játékot. Az átkapcsoláshoz ütvefúrásról forgatva-fúrásra és vissza, ezeket a rögzítőelemeket ki lehet alakítani például bütyökként és felfutó görbe pályaként. A görbe pálya lehet például meredek emelkedésű menet. A működtetést járulékosan rugós elemekkel lehet könnyebbé tenni. A szerszám befogásához a másik ütközőt a szerszámtartóhoz képest axiálisan eltoljuk és rögzítjük. Ennek megkönnyítése végett célszerű a másik — a szerszámtartóhoz képest axiálisan eltolható és rögzíthető — ütközőt egy tolóhüvelyként kialakított működtető elemen elhelyezni. A működtető elem működtethető például függetlenül az ütvefúró eszköz üzemi állapotától. A hibás működtetés elkerülése végett a működtető elemet összekapcsolhatjuk azzal a szerkezettel, ami átkapcsol ütvefúró üzemmódról forgatva-fúró üzemmódra. Ez egyrészt megakadályozza, hogy ütvefúró üzemmódban'axiálisan rögzített szerszámmal dolgozzunk, másrészt biztosítja, hogy forgatva-fúró üzemmódban a szerszám axiálisan rögzítve legyen. A működtető elem tolóhüvelyként való kiképzésével mindenekelőtt a szerszámtartó kiegyensúlyozatlanságát kerüljük el. Ezen kívül a tolóhüvely működtethető a szerszámtartó minden forgási helyzetében. A szerszámtartó kialakításának egyszerűsége végett célszerű az axiálisan rögzíthető reteszelőelemeket az axiálisan eltolható ütköző és a szerszámszáron levő, axiálisan határolt mélyedés egyik válla között elhelyezni, így a szerszám befogásához a másik állítható ütközőn át először a reteszelőelemeket toljuk a szerszámszáron levő, axiálisan határolt mélyedés vállához, majd a szerszámot toljuk a reteszelőelemeken át a fix ütközőhöz. Az axiálisan eltolható ütköző és a szerszámszáron levő, axiálisan határolt mélyedés válla közé befogható reteszelőelemek révén a szerszámszár és az axiálisan eltolható üköző kö5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
