183912. lajstromszámú szabadalom • Rostélyszerkezet szilárd tüzelőanyagú tüzelőberendezéshez

1 183 912 2 A találmány szilárd tüzelőanyagú tüzelőberendezésben alkalmazható rostélyszerkezetre vonatkozik. A szénhidrogén tüzelőanyagok beszerzése körül felme­rült nehézségekhatására mindinkább szükségessé vált a ko­rábbiaknál korszerűbb, jó hatásfokkal működő szilárd tü­zelőanyagú tüzelőberendezések létesítése. így az ismert hagyományos kialakítású, szilárd tüzelőanyaggal működő berendezések mellett kísérleteztek olyan kisteljesítményű berendezésekkel is, amelyek célja kialakításukkal és auto­matizálásukkal az olaj- és gáztüzelésű berendezések üze­meltetési viszonyait megközelítő körülmények biztosítása. E tüzelőberendezések közül különösen figyelemreméltó a 178 846 lajstromszámú magyar szabadalommal védett megoldás, amelynek tűztere alatt egy henger palástja men­tén elrendezett, sugárirányú légkibocsátó nyílásokkal ellá­tott, legalább egy végükön nyitott alkotóirányú légcsator­nákból képzett, célszerűen villamos motorral forgatott forgórostélya, ennek szilárd tüzelőanyagot hordozó, az égéstérrel érintkező szakaszán a légcsatomák csoportjához azok nyitott végükön csatlakoztatott légbevezető szerve, valamint a levegő mozgatására szolgáló ventilátorja van. Ez a berendezés szerkezetenel fogva folyamatos üzemelé­sű, a forgórostélyról az elégett szilárd tüzelőanyag mint sa­lak gravitációsan lekerül s a fűtőanyag minőségének meg­felelően beszabályozott rostélyforgatási sebesség mellett a folyamatosan működő berendezés csak a begyújtással kap­csolt megindítás és az időnkénti salakeltávolítás alkalmával kíván külön beavatkozást. Kalorikus hatásfoka igen jó, mintegy 84 %. E berendezés hátránya azonban, hogy eleve csak kis, mintegy 45 kW alatti teljesítményre, elsősorban családi há­zak és egyes lakások, vagy ezek kisebb csoportja hőigényé­nek kielégítésére kívánták alkalmazni, nagyobb teljesít­ményre nem. Ezenkívül azonban, bár üzemea jóhatásfokát igazolta, a gyakorlatban mégsem vált be. Ennek oka, hogy légcsatornáit csövekből alkották, amelyeket hegesztéssel egyesítettek a forgórostély hengerpalástjával. Az égéstér­rel érintkezve azonban sem a hengerelt csövek, sem a varra­tok nem tudják tartani eredeti alakjukat, deformálódnak, elégnek. Ez a jelenség nemcsak nagyobb teljesítmény ese­tén, hanem mar a célul tűzött kisebb teljesítmény esetén is bekövetkezik, ami annál is komolyabb üzemzavart idéz elő, mivel a rostélyt teljes egészében ki kell ilyenkor cserélni. A hengerelt áruból hegesztéssel készített rostély alkal­mazását e veszélyek fennálása miatt legtöbbször hatósági előírások is tiltják; ugyanennek a berendezésnek pedig ön­töttvasból való előállítása alig képzelhető el. A jelen találmány célja e hátrányok kiküszöbölése és olyan, ugyanennél a szerkezetnél is alkalmazható forgóros­­tély előállítása, amely egyszerű gyártási technológiával ön­töttvasból előállítható, amelynek egyes alkotóelemei köny­­nyen cserélhetők és amely nagyobb hőterhelést is elbír, s ily módon alkalmas kis geometriai méretek mellett is nagy­teljesítményű melegvizes kazánok és léghevítők fűtésére, ami egyben lehetővé teheti az iparban és a mezőgazdaság­ban alkalmazott hasonló teljesítményű olajtüzelésű beren­dezések teljes értékű kiváltását. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ez a cél­kitűzés akkor valósítható meg, ha a légcsatomák cső helyett több öntöttvas tárcsaelem nyílásából tevődnek össze. Ennek megfelelően a találmány szerinti forgórostély lé­nyege. hogy tartócsőre felfűzött, köralakban elrendezett nyílásokkal és e nyílásokhoz illeszkedő, sugárirányú légré­sekkel ellátott, a nyüásokból légcsatornát alkoto relatív helyzetben a tengelyhez csatlakozó szorítótárcsák közvetí­tésével pl. csavarozással összefogott gyűrűs tárcsákból áll. A légcsatornákhoz illeszkedő légbevezető szerv jobb tö­­mítésű csúszó csatlakoztatása érdekében célszerű, ha a lég­rések a tárcsák közül a szélső tárcsáknál csak a belső lapfe­lületén, a közbenső tárcsákon pedig a tárcsa mindkét lap­felületén vannak besüllyesztve. A célkitűzésből következik, hogy a tárcsák anyaga ön­töttvas, célszerűen szürke öntöttvas lehet. Nagyon előnyös, ha a tárcsák lapfelülete esztergályozás­­sal meg van munkálva. Ezáltal a felületen olyan mikro­­egyenlőtlenségek keletkeznek, amelyek a tárcsák össze­­szorítása után egymásba illeszkedve teljes zárást biztosíta­nak és így a tárcsák légré'seit a köztük kialakított bordák hermetikusan elzárják. Avégből. hogy a tárcsákon kialakított nyílások összeszo­­rítás után összefüggő, egyenletes légcsatomát alkossanak, célszerű, ha a tárcsák azonos helyükön ílleszlórud befoga­dására alkalmas furattal vannak ellátva. A következőkben találmányunkat annak egy példaképpe­­ni kiviteli alakjával kapcsolatosan a mellékelt rajzokra való hivatkozással magyarázzuk meg részletesebben. A rajzokon az 1. ábra a rostélyszerkezetnek tengelyen át metszett ol­dalnézete, a 2. ábra a tengelyen át részben metszett felülnézete, a 3. ábra egy közbenső tárcsa oldalnézete, a 4. ábra a közbenső tárcsának tengelymetszete, illetve felülnézete. Az 1. ábrán az 5 tengelyre húzott 4 szorítótárcsával rész­ben lefedett 2 szélső tárcsát látjuk a 8 nyílásokkal és az il­­lesztőrúd részére készített 7 furattal. Az ábrán meg van je­lölve a szerkezetet összefogó 6 csavarok helye és szaggatott vonallal látjuk a 9 légréseket és a köztük hagyott 10 bordá­kat is. A 2. ábrán a rostélyszerkezetet összeszerelve látjuk. A 3 tartócsőre fűzött 1 közbenső és a 2 szélső tárcsákat az 5 ten­gellyel kapcsolt két 4 szorítótárcsa közvetítésével a 6 csava­rok szorítják össze. Eközben a tárcsák 8 nyílásai a 8a lég­csatomát alkotják, míg két-két szomszédos tárcsa 9 lég­­rései együttesen alkotják a légkibocsátó nyílásokat. A3. és4. ábrán az 5 tengellyel koncentrikus, 11 lapfelüle­tű közbenső 1 tárcsát önmagában láthatjuk a 8 nyílásokkal, az ehhez csatlakozó sugárirányú 9 légrésekkel, az ezeket határoló 10 bordákkal. Az egyes közbenső 1 és szélső 2 tárcsák 11 lapfelülete esz­­tergályozással van megmunkálva, így ezek összeszorítva tökéletes zárást biztosítanak s a 8a légcsatomákból a levegő csak a 9 légrésekből alkotott légkibocsátó nyílásokon tá­vozhat. A szerkezet a tüzelőberendezésben vízszintes 5 tengely­­lyel van elhelyezve, forgása közben a levegő a tűztérrel érintkező felső palástrészével kapcsolatos 8a légcsatornák csoport jába a hozzájuk a szélső 2 tárcsa felületéhez szoro­san illeszkedő, nem ábrázolt légbebocsátó szerven át kerül be és a 9 légrések áltál alkotott légkibocsátó nyilasokon át jut a tűztérbe és táplálja oxigénnel a rostély tetején levő szi­lárd tüzelőanyagot. A levegő mozgatásáról szívóventilátor gondoskodik; a szilárd tüzelőanyag égés utáni salakmarad­ványát a forgórostély továbbforogva a tűzteren kívül jutva gravitációsan juttatja a salakgyűjtő térségbe. A találmány szerinti szerkezet, mivel öntöttvasból ké­szül, megfelel mind a vonatkozó előírásoknak, mind pedig a hőtechnikai követelményeknek. Alkalmazása nemcsak kis, hanem közepes, sőt kivételes esetekben nagyteljesít-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom