183910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott bioaktivitású öntöző folyadék előállítására

t 183 910 2 A találmány tárgya eljárás fokozott bioaktivitású öntö­ző folyadék előállítására szennyvizekből, különös tekin­tettel kommunális szennyvizekből a nyers szennyvíz bio­toxikus fémektől való mentesítése, oxigénátvivő katalizátor jelenlétében történő aerob eleveniszapos keze­lése, majd az így nyert tisztított szennyvíz bioaktív anya­gokkal való kiegészítése útján. Mind a szakirodalomból, mind a gyakorlatból ismere­tes, hogy ma már a kommunális szennyvizek is egyre nagyobb mennyiségben tartalmaznak különböző nehéz­fémeket, melyek egyrészt jelentős mértékben lerontják az eleven-iszapos aerob szennyvíztisztítók működését, másrészt az ezekből távozó víz is tartalmaz még ez esetek többségében olyan mennyiségben nehéz-fémeket, hogy a kezelt szennyvizek egyre nagyobb jelentőségre szert tevő elhelyezési, hasznosítási módjára, nevezetesen a mező­­gazdaságban öntöző vízként való felhasználásra a nehéz­fémeknek a növényzetre gyakorolt biotoxikus hatása mi­att nem kerülhet sor. Ez igen nagy hátrányt jelent, mivel az öntözéssel való elhelyezésnél — ha egyéb korlátozó tényező nem áll fenn — a kezelt víz kémiai oxigénigénye nem játszik szerepet, így lehetőség nyílik a meglévő szennyvíztisztító berende­zések nagyobb hidraulikus terhelésére külön bővítésük nélkül is. Ugyanakkor, az egyre fokozottabban jelentkező vízhiány miatt a mezőgazdaság igen jelentős mennyiségű öntözővíztől esik el abban az esetben, ha a víz biotoxikus fémeket tartalmaz. Nehézfémek jelenlétében az eleveniszapos berendezé­sekben a biocönózis kedvezőtlenül változik meg, a sejt­szerkezetbe való beépülésük útján a lebontást végző sej­tek elpusztulása, az iszappelyhek felületére való kicsapódásuk által kiváltott blokkolás miatt az egész ke­zelés teljesen le is állhat. Fentiek miatt többféle eljárással is azt igyekeztek végső fokon elérni, hogy a szennyvízből még a biológiai kezelő egység előtt minél nagyobb mértékben eltávolítsák a kü­lönböző nehézfémeket. Ennek megvalósítására az alábbi eljárásokat alkalmazták az eddigiek során: A Ross és Rouse által kidolgozott eljárásoknak az e lé­nyege, hogy alkáliszulfidokkal kicsapják a nehézfémeket oldhatatlan szulfidjaik formájában, melyek viszonylag egyszerű elválasztási eljárással elkülöníthetők a folya­dékfázistól (Ross, L.W. : Removal of heavy metals from mine drainage by precipitation. EPA—670/2—73—080, 1973. Rouse, J.V. : Removal of heavy metals from industri­al effluents. Jour. Env. Div. ASCE 929, 1976.). Az eljárások igen nagy hátránya, hogy bár a nehézfé­mek kicsapása igen jó hatásfokkal történik, a kezelt szennyvízben jelentős mennyiségű alkáliszulfid marad, melyek ugyancsak toxikusak. Emiatt a szennyvíz oxida­tiv utókezelést igényel (például újabb intenzív levegőz­tetést). Port annak felhasználásával, hogy a biológiai szenny­víztisztítás során keletkező fölösiszap igen jól adszorbe­­álja a nehézfémeket, a fölösiszapot beérkező nyers szennyvízhez keveri, majd az iszapot elkülönítve vonja ki a folyadékfázisból a nehézfémeket. (Port, E.: Adsorption von Toxischen Abwasserinhaltsstoffen an Belebtsch­lamm. GWF 120, 527, 1979.). Az eljárás komoly hátránya az, hogy a kiülepedett iszapot fél óránál rövidebb idő alatt el kell választani a fo­lyadékfázistól, azonban a szokványos technikai megoldá­sok mellett a szennyvíz és a nyers szennyvíziszap érintke­zési ideje ennek többszöröse, így az eltávolítás eredmé­nyessége jelentősen leromlik. Dolgoztak ki eljárást a nehézfémek eltávolítására szer­ves komplexek képzésére alapozottan is. így például Swanson valamint Wing keményítő-xantogenáttal. Han­­way cellulóz-xantogenáttal távolít el ipari szennyvizekből jó eredménnyel nehézfémeket (Swanson, C.L.: Mercury removal from waste water with starch xanthate-cationic polymer complex. Environ Metal Science and Techno­logy, 7, 613, 1973; Wing, r.E.: Heavy metal removal with starch-xanthate catonic polymer complex. Jour.WPCF 46, 2043, 1974; Hanway, J.E.: A promising new process for removing heavy metals from wastewater. Civil Engi­neering, ASCE, Oct. 1976.). Az eljárások jelentős hátrá­nya, hogy az alkalmazott komplexképzők ára magas, így csak különleges esetekben kerülnek alkalmazásra, illetve feltétlenül végre kell hajtani a komplexképzők regene­rálását. Alkalmazható a nehézfémek kicsapására azok lúgos közegben, fémhidroxidjaik formájában történő leválasz­tása is (Hidrológiai Közlöny, 61. évf. 8. sz.). Különösen magnéziumsók jelenlétében nyertek jó eredményeket a VITUKI-ban a korábbiakban. Az eljárás hátránya, hogy csak abban az esetben alkalmazható, ha a fémek ionos formában vannak jelen. Erre kidolgozott és megvaló­sult eljárás még nem ismeretes a gyakorlatban. Találmányunk alapjául az a felismerés szolgált, hogy a fémionoknak komplexeik formájában történő hatékony leválasztásának kihasználása mellett olyan komplexkép­zőt alkalmazhatunk elsősorban alkálihumátok formájá­ban, mely amellett, hogy igen olcsó és hazai gyártási bá­zisa is létezik ma már, egyben növeli az aerob eleveniszapos kezelő egység hatékonyságát is azáltal, hogy oxigánátvivő katalizátorként is működik, miáltal a szennyvízbe vitt oxigén hasznosulási foka jelentősen ja­vul. Fentiek jelentik egyben a találmányunk szerinti eljá­rás egyik legfontosabb előnyét. Az eljárás további elő­nyös jellemzői az alábbiak: — a képződő nehézfém-komplex olyan csapadék, mely­nek felülete aktív, ezáltal egyéb szennyező anyagok le­gyűjtésére is alkalmas, miáltal a kezelendő szennyvíz BOI-terhelése is jelentős mértékben csökken, és így az eleveniszapos kezelő működését a totáloxidáció felé tolja el, — ugyanazt a komplexképzőt a kezelt (távozó) szennyvíz­hez keverve fokozott bioaktivitású öntöző folyadék nyerhető, mivel a stimuláló hatással van a növényi életfolyamatokra az oxigénátvivő katalizátor szerepét játszva. Az eljárásunkban alkalmazott komplexképzők azok a humátok, melyek lúgos ágensekkel (többnyire alkálihid­­roxidokkal) a különböző huminhordozókból (dudari bar­naszén, tőzegféleségek, lápi anyagok) vizes oldat fomájá­­ban nyerhetők. Az oxigénátvivő katalizátor szerepét a humátok egyik legfontosabb komponense, a hymatome­­lánsav tölti be, mely reverzibilis redox rendszert képez. Megállapítottuk, hogy alkálihumátok vizes oldatával a nehézfémek savas közegben, célszerűen pH=4—6 tarto­mányban gyakorlatilag oldhatatlan csapadék formájában leválaszthatók, az így keletkező pelyhes csapadékok szennyező anyagokat tudnak ugyanakkor kigyűjteni, me­lyekkel együtt egyszerű ülepítéssel elválaszthatók a folya­dékfázistól. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom