183892. lajstromszámú szabadalom • Ülóbútor billenthető ülőfelülettel
1 183 892 2 A találmány tárgya ülőbútor vízszintes tengely körül billenthető ülőfelülettel, elülső és hátulsó lábakkal, valamint adott esetben háttámlával, ahol a billenthető ülőfelület önbeállóan van kialakítva oly módon, hogy a rajta ülő egyén testhelyzete szerint változtathatja lejtését és így lehetővé teszi az ergonómiailag optimális testhelyzet felvételét. Mindenki által jól ismert, hogy hosszabb ülés után jól esik felállni, kinyújtózkodni. Még az ember anatómiájához optimálisan alkalmazkodó ülőalkalmatosság is fárasztó egy bizonyos idő után, ha a testhelyzet megváltoztatására nincs mód. Az azonos helyzetben való ülés a gerinc legfáradékonyabb részét, az alsó szakaszt kényszeríti tartósan ugyanolyan helyzet elfoglalására és ez nem csupán az ízületekre, de a gerinc izomzatúra nézve is kényszertartást jelent. Minthogy az ülőalkalmatosságok legnagyobb része nem teszi lehetővé az ülés közben történő testhelyzet változtatást, ezek használata a gerinc izomzatának fáradásához vezet. A fentiek igazak még a gerinc anatómiájához optimálisan alkalmazkodó ülőbútorok esetében is, a gyakorlatban azonban az ülőbútorok messze nem alkalmazkodnak ehhez. Az ülőalkalmatosságok évszázadokon át a próbaszerencse, illetve a hagyományok vagy a divat alapján készültek, és a legkisebb mértékben sem vették figyelembe a gerinc anatómiáját. Maga a kérdés sem vetődött fel hosszú időn át és csak az utóbbi időben vált nyilvánvalóvá, hogy a tömegbetegségnek számító gerinc panaszok nagy része ilyen okokra vezethetők vissza. („Alterations of the Lumbar Curve Related to Posture and Seating - J. J. Keegan, Omaha, Nebraska - The Journal of Bone and Joint Surgery, 1953. 3. 589-603.) Megfordítva, az is súlyos probléma, hogy bizonyos életkor fölött, a csontok és az ízületek rugalmasságának csökkenése következtében egyre nehezebb a hosszantartó ülés a jelenleg használatos ülőbútorokon. Az ülésnek a gerincoszlop szempontjából optimális módját az utóbbi időben számos orvos tanulmányozta és megállapították, hogy a gerincoszlop szempontjából optimális testtartás az ülés során mintegy 135°-os szöget kell biztosítson a gerincoszlop alsó része és a combok között (lásd a fent idézett cikket). Ebben a helyzetben nem csupán a gerincoszlop veszi fel az ideális alakot, hanem az izomzat és a belső szervek is optimális helyzetbe kerülnek. Sajátos módon a gyerekek és bizonyos természeti népek pontosan ezt a testtartást kedvelik. Azt is megállapították, hogy az ilyen népcsoportok között gyakorlatilag ismeretlenek a gerincbántaimak. A kényelmetlen ülés nem csupán a gerincoszlop és az izomzat szempontjából kedvezőtlen, igen káros a belső szervek, elsősorban a gyomor szempontjából is. A derékszögben, vagy esetleg ennél kisebb szögben történő ülés során a gyomor, a belek és egyéb belső szervek részére rendkívül kis hely áll rendelkezésre és így állandó nyomás alatt vannak. Ennek számos gyomorbántalom és nem kevesebb keringési zavar az eredménye. A fenti ismeretek napirendre kerülése eredményezte az olyan ülőbútorok megjelenését, amelyek tervezésénél az ergonómiai szempontokat már figyelembe vették. Isméretesek például olyan ülőbútorok, amelyek előre lejtő ülőfelületekkel és adott esetben térdtámasszal vannak kialakítva, biztosítva az ergonómiailag optimális állapotot: a törzs ős a combok egymással bezárt 135°-os szögét. Ugyanilyen elvből kiindulva készítettek olyan bútoro kát is, amelyek térdelő vagy felig álló helyzetben (eszik lehetővé a munkál, étkezést stb. '■> Ezek az ergonómiai szempontok alapján kialakított bútorok a gerincoszlop, az izomzat és a belső szervek szempontjából optimális testhelyzetet biztosítanak. Gyakorlati hátrányuk azonban, hogy ez a testhelyzet sem tartható hosszú időn át, minthogy a test izomzata elfárad és helyzetváltoztatást igényel. Ez azonban ezen bútorok használata során nem lehetséges, minthogy a hagyományos bútoroknál is kevésbé alkalmasak többféle testtartás biztosítására. Az ilyen ülőkék nem veszik figyelembe a test állandó aktív reagálását a környezet hatásaira és hátrányuk az is. hogy méretük és formájuk nem illeszkedik a hagyományos környezet tárgyaihoz. Ismertek olyan ülőalkalmatosságok is, amelyek többféle helyzetbe állíthatók, így a hagyományosnál több testhelyzet felvételét biztosítják. Ilyen ülőalkalmatosságokat alkalmaznak például járműveken (lásd a 3 973 799, a 3 940 182 vagy a 4 043 593 sz. USA szabadalmakat). Ugyancsak számos testhelyzet felvételét biztosítják az állítható orvost székek. Ilyeneket ismertet például a 3 984 146 vagy a 4 109 958 sz. USA szabadalom. Alkalmaznak ilyen állítható ülőbútorokat lakásokban és munkahelyen is. A 4 071 275 es a 4 672 342 sz. USA szabadalmak például több helyzetbe állítható foteleket mutatnak be Ugyancsak állíthatók a 3 902 754 vagy a 4 005 903 sz. USA szabadalomban bemutatott ülőalkalmatosságok. Igen nagy számban ismertek a különböző állítható irodai székek. A 4 084 850 sz. USA szabadalomban teleszkópos szerkezettel változtatható ülőfelületű széket ismertetnek. Billenthető ülőfelülettel és támlával vannak kialakítva a 19 02 670 vagy a 20 00 172 sz. NSZK közzétételi iratokban bemutatott irodai székek is. A felsorolt ülőalkalmatosságok azonban flexibilitásuk ellenére sem teszik lehetővé a munka vagy pihenés közbeni helyes, kevésbé fárasztó testtartást. Ennek oka többnyire az., hogy az. ülőfelület gyakorlatilag mindig hátrafelé lejt és ezáltal a törzs és az alsó végtagok között bezárt szög alig haladja meg a 90°-ot Kísérletek szerint még hátradőlve, pihenő helyzetben sem mindig megfelelő az. ülőlap és a háttámla közötti 105" körüli nyílás. Az ilyen széken ülő egyén gerincoszlopának ágyéki hajlata kiegyenesedik és ez a testtartás fájdalommal járó kóros elváltozásokat is okozhat. A jelen találmánnyal olyan ülőbútor kialakítása a célom, amellyel a felsorolt hátrányok kiküszöbölhetők, cs lehetővé válik egyrészt az ergonómiai szempontból optimális testtartás biztosítása, másfelől a testhelyzetnek igény szerint történő megváltoztatása anélkül, hogy ehhez külön rögzítő vagy bonyolult állító mechanizmusokat kellene alkalmazni. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottam meg, hogy az. ülőbútor ülőfelülete közepénél lévő geometriai tengely körül mindkét irányban szabadon billenlhetően van kialakítva. A billentcsi tengely lehet valóságos vagy virtuális tengely. A virtuális tengelyt célszerű úgy kialakítani, hogy a hátulsó láb, illetve lába az iilőfcliilel közepe és hátulsó része között, az elülső láb, illetve lábuk pedig az ülőfelület közepe és elülső része között vannak billenthetően ágyazva. Célszerűen legalább az egyik láb cs/vagy az ülőfelület billcncshatároló ütköző felülettel van ellátva. Az. ütközőfelületek az ülőfelületnek a vízszinteshez képest előre legfeljebb 25°-os, hátra legfeljebb 5 7"-os billenősét megengedően lehetnek kialakítva. Az. ülőbútor háttámlája előnyösen az ülőfelület billen-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
