183889. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés anyagok spektrumának mérésére

1 183 889 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés anyagok spektrumának mérésére. Fotométerekben és spektrofotométerekben sugárzá­sok mérőérzékelőjeként gyakran alkalmaznak félvezető­ből készített fotoellenállásokat vagy fotodiódákat. Eze­ket a mérőérzékelőket úgy kapcsolják alkalmas mérő­áramkörhöz, hogy az így előálló intenzitásmérő egység kimenő feszültsége a mérőérzékelőt érő mérendő sugár­zás intenzitásával arányosan változzék. A fotoellenállá­­sok sötét-ellenállása, vagyis a besugározatlan fotoellen­­álláson mérhető ellenállás értéke, azonban nem végtelen, hanem véges érték és a hőmérsékletnek is függvénye. Hasonlóképpen a fotodiódák sötét-árama sem nulla, hanem véges értékű és ugyancsak függvénye a hőmérsék­letnek. A sötét-ellenállást, illetve sötét-áramot befolyá­solja még a mérőérzékelőt érő magsugárzás (a, j3, 7), továbbá értékük az eszközök élettartama során mara­dandóan is változik. Ennek következtében az említett intenzitásmérő egységek kimenő feszültsége abban az esetben sem nulla, ha a sugárzásra érzékeny mérőérzé­kelőt nem éri sugárzás, hanem valamely kis, de véges érték, amely az időben lassan változik. Spektrum mérés során erre a lassan változó nullaszint jelre szuperponáló­­dik a hasznos spektrum jel. Az intenzitásmérő egység kimenetén mérhető feszültség így együtt tartalmazza a nullaszint feszültség pillanatnyi értékét és a mérendő sugárzás intenzitására jellemző feszültséget. Minthogy azonban a mérendő sugárzás intenzitására csak az utóbbi jellemző, a nullaszint feszültséget igyekez­nek megállapítani és azt - ha lehet automatikusan -, a kimenő feszültségből levonni, hogy az így kapott kü­lönbségi feszültség már csak a mérendő sugárzás intenzi­tására legyen jellemző. Széles körben alkalmazott az a megoldás, melynél a spektrofotométer sugárútját időn­ként átlátszatlan rekesszel elzárják, és az intenzitásmérő egység kimenetén ilyenkor mérhető nullaszint feszültség nagyságát megmérik, értékét analóg módon tárolják, majd a sugárút megnyitását követő mérési szakaszban ezt a feszültséget az erősítő kimenő feszültségéből levonják. Ismeretes olyan megoldás is, hogy a rekesznek a sugárút­­ban való tartózkodási ideje alatt a mérőérzékelőhöz kap­csolt erősítő bemenetére olyan feszültséget vagy áramot is kapcsolnak, hogy a kimenő feszültség nullára álljon be, majd a következő mérési szakasz alatt az analóg módon tárolt feszültség vagy áram is a bemenetre kapcsolva ma­rad, és így a kimenő feszültség már csak a mérőérzékelő­rejutó mérendő sugárzás intenzitására lesz jellemző. Ezek az eljárások látszólag a nullaszült jel változásá­ból adódó hibát kiküszöbölik. A valóságban a hiba egy része fennmarad, sőt kedvezőtlen esetben nem kívánatos újabb hiba is fellép. Az előbbi elvi, az utóbbi gyakorlati okokra vezethető vissza. Az elvi okokra visszavezethető maradó hiba abból ered, hogy a mérési szakasz kezdete­kor kinullázott kimenő feszültség csak akkor maradna az egész mérési szakaszra nulla, ha időközben a mérőérzéke­lő sötét jele nem változnék, A valóságban azonban a sö­tét jel, s ezzel a nullaszint jel a mérési szakasz időtartama alatt is változik, és ez a megváltozás már mérési hibát eredményez. A nem kívánatos újabb hiba onnan ered, hogy a sötét szakasz alatt a kimenet nullára állításához szükséges feszültséget analóg módon tárolják, nevezete­sen egy kondenzátort töltenek fel a szükséges feszültség­re, amelynek az a feladata, hogy a következő mérési sza­kaszra a feszültséget tárolja. Az ilyen tárolás azonban csak véges pontosságú lehet, mivel a kondenzátor egy­részt saját vezetése, másrészt a csatlakozó áramkörök vé­ges ellenállása következtében töltést veszít. Ez azt jelen­ti, hogy a mérési szakasz kezdetekor tökéletesen nullá­zott kimenet feszültsége a mérési periódus végére akkor is eltér a nullától, ha időközben a mérőérzékelő sötét je­le nem változik. Csak egy esetben fordulhat elő, hogy a kimenet nullá­ja a mérési szakasz alatt nem változik meg, ha a konden­zátor töltésveszteségéből és a nullaszint mozgásából ere- - dő hiba azonos nagyságú és ellenkező előjelű. Ez csak vé­letlenül és csak viszonylag rövid időre állhat fenn, erre számítani nem lehet. Ezért az ismert berendezésekben a mérés pontossága a mérési szakasz folyamán folytonosan romlik, mivel a mérendő sugárzás intenzitására jellemző spektrum jel vagy ismeretlen amplitúdójú, időben közel fűrészfog alakkal változó nullaszint jelre van szuperpo­­nálva. Célul tűztük ki, hogy találmányunkkal a fentebb is­mertetett eljárások és berendezések mérési pontosságát növeljük. A találmányunk szerinti eljárás és berendezés a következő felismeréseken alapszik: a) A sugárzásra érzékeny mérőérzékelő sötét jelének lassú változása nagyrészt termikus okokra vezethető visz­­sza, a lassú termikus változások rövidebb szakaszai lineá­ris függvénnyel jól közelíthetők. b) A szinthelyreállító áramkör töltéstároló kondenzá­torában a töltésveszteség kezdeti szakasza ugyancsak jól közelíthető lineáris függvénnyel. c) Két különböző, a termikus időállandóhoz képest egymáshoz időben közel lévő időpontban megmért nulla­szint jel ismeretében tetszőleges közbülső időpontra a riullaszínt jel értéke jól interpolálható lineárisan, ha pe­dig a nullaszint jel időbeli változásáról egy olyan mérési sorozattal rendelkezünk, amelynek elemei között eltelt idő a termikus időállandóhoz képest kicsiny, úgy maga­sabb fokú közelítést alkalmazva az interpolációhoz a közbülső időpontokra még pontosabb adatokat kapha­tunk. A találmány tehát egyrészt eljárás anyagok spektru­mának mérésére, amelynek során a mérendő anyagmin­táját kívánt hullámhosszokon sugárzással besugározzuk és méljük s minta által kibocsátott sugárzásra intenzitás­mérő egység által kiadott villamos spektrum jeleket. Az eljárási az jellemzi, hogy mérjük az intenzitásmérő egység által sugárzásmentes állapotban kiadott nullaszint jelet és a mért nullaszint értéket tároljuk, utána legalább egy hullámhosszon egy vagy több spektrum jel mérést végzünk és a mért egy vagy több spektrum értéket tárol­juk, majd ismét mérjük az intenzitásmérő egység által sugárzásmentes állapotban kiadott nullaszint jelet és ér­tékét tároljuk, adott esetben kívánt legalább egy hullám­hosszon az egy vagy több spektrum jel mérést és értéké­nek tárolását, valamint a nullaszint jel mérést és értéké­nek tárolását tetszőleges számban megismételjük, majd a tárolt spektrum értékeket a tárolt nullaszint értékek alapján előállított korrekciós értékekkel módosítjuk. Ugyancsak a találmány szerinti az olyan eljárás anya­gok spektrumának mérésére, amelynek során a mérendő anyag mintáját kívánt hullámhosszokon sugárzással besu­gározzuk és mérjük a minta által kibocsátott sugárzásra intenzitásmérő egység által kiadott villamos spektrum je­leket, amikorís az intenzitásmérő egység sugárzásmentes állapotában az intenzitásmérő egységet nullázzuk. A ta­lálmány szerint az intenzitásmérő egység nullázása után legalább egy hullámhosszon egy vagy több spektrum jel 5 0 " 5 20 25 '0 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom