183872. lajstromszámú szabadalom • Szakaszoló kapcsoló biztosító
1 183 872 2 elrendezve (lásd a 2.a és 2.c ábrát is), hogy azok egyik I szárai a 26 oldalfalra merőleges FS felezősíkot közrefogó — és azzal párhuzamos — egyik, illetve másik SÍI, illetve S12 sík valamelyikében fekszenek oly módon, hogy a mindenkori szomszédos 25 ívoltóelemek egyik I szárainak végei ellenkező Dl, illetve D2 irányokba mutatnak, míg a 25 ívoltóelemek másik II szárai a mind a 26 oldalfalra, mind az FS felezősíkra merőleges — egymással párhuzamos — további S21, S22, S23, S24, S25 síkokban fekszenek. Ha a másik II szárak irányítása is következetesen váltakozó, a 2.c ábra szerinti elrendezést kapjuk, ilyen elrendezésű egy ívoltóelempárat mutat a 2.b ábra. Ha pedig az ívoltóelempárokat a 2. ábrán mutatott alapelrendezésben helezzük el, az eredő ívoltókamra a 2.a ábra szerinti lesz. Általánosságban e két kiviteli alak — melytől eltérő kiviteli alakok is választhatók — a következőképpen jellemezhető: A 2 .a ábra szerinti kiviteli alaknál a 2 .n (n természetes egész szám) darab 25 ívoltóelem alkalmazása esetén a mindenkori k-ik (e példánál k = 1 vagy 2) ívoltóelempár, vagyis az első páratlan és az első páros 251 és 252 ívoltóelem, illetve a második páratlan és a második páros 253 és 254 ívoltóelem másik II szárai az FS felezősíktól távolodó ellenkező D3, illetve D4 irányokba mutatnak. Látjuk, hogy az első ívoltóelempárnál a páratlan 251 ívoltóelem másik II szára az FS felezősíktól távolodó D4 irányba, a páros 252 ívoltóelem az FS felelzősíktól távolodó D3 irányba mutat, s ugyanazt látjuk a második ívoltóelempárnál. 2 ji + 1 darab 25 ívoltóelem alkalmazása esetén a k darab ívoltóelempár ugyanilyen elrendezésű, a pár nélküli utolsó páratlan, vagyis a (2 ji + l)-ik 255 ívoltóelem másik II szárának irányítása a 2.n-ik 254 ívoltóelem másik II szárának irányításával ellenkező, vagyis példánknál a D3 irányba mutat, hiszen a 254 ívoltóelem másik II szára a D4 irányba mutat. Végeredményben tehát a 26 oldalfalra merőleges és a szerelt ívoltókamra 25 ívoltóelemeinek egyik I száraival párhuzamos FS felezősíkra vonatkoztatva meg tudtuk határozni a valamennyi találmány szerinti ívoltókamrára nézve közös jellemzőket és az egyes kiviteli alakokat egymástól megkülönböztető eltérő jellemzőket is. A 4. ábra szemlélteti az alapegység, a modulelem fedélrendszerét. A 4.a ábra a szerelt modulelem felülnézetét, a 2.b ábra az oldalnézetét mutatja a közvetlenül behatolás előtt hozzá közelített 49 kapcsolókarral együtt. A 49 kapcsolókar kulcstollként kiképzett végét két nézetben mutatja az 5. ábra. A 46 fedél szigetelőanyagból, előnyösen átlátszó műanyagból készül és funkciója kettős: egyrészt eltakarja a teljes biztosító szerelvényt, vagyis az aljzatot és az olvadóbetétet, másrészt rugós szorítással — kézzel ki-be helyezhető módon — megfogja a 47 olvadóbetétet, vagyis a 46 fedél nyitásával a 47 olvadóbetét is kiiktatódik az áramkörből (kiszakaszoltunk). A 46 fedél abban tér el az ismert megoldásoktól, hogy nincs rajta kezelőfogantyú, hanem csak egy — rendszersajátos fogantyúhoz, a 49 kapcsolókarhoz illeszkedően kialakított — 48 nyílás. A 48 nyílás tehát sajátos alakú, abba csak a sajátos alakú kulcstoliban végződő 49 kapcsolókar illeszthető, ami azzal az előnnyel jár, hogy csak a 49 kapcsolókarral rendelkező — általában az illetékes — személy tudja a készüléket rendeltetésszerűen működtetni. A külön behelyezhető 49 kapcsolókar azért is előnyös, mert a 46 fedél és ezzel együtt a készülék h’ magassága csökken és megfelelően lehet csökkenteni a szekrény magassági h méretét (7. ábra) is. A 49 kapcsolókar végén kiképzett kulcstoll példakénti alakja az 5. ábrán látható. A rúdalakú 49 kapcsolókarból tengely irányban olyan csap áll ki, melynek belső és külső 51 szakasza hengeres, középső 52 szakasza pedig négyszögkeresztmetszetű, a mutatott példánál a négyszög téglalapalakú. A 46 fedélben ehhez illeszkedően kell kialakítani a 48 nyílást. Ezt részletesebben a 6. ábrán mutaljuk. A 46 fedélben a 6. ábrán látható 68 nyílást kell kialakítani:két 61 rugólap biztosítja a 49 kapcsolókar felső vagy alsó helyzetben reteszeíését, a 62 furat a 49 kapcsolókar megvezetését, a 68 nyílás 63 fedőlemeze pedig átviszi az erő-, hatást a 46 fedélre. A 62 furat hosszának alkalmas megválasztásával kedvező erőjátékot biztosíthatunk a 49 kapcsolókar és a 46 fedél között. Ez a kialakítás lehetővé teszi (lásd a 7. ábrát is), hogy a 49 kapcsolókart mindenkor a legkedvezőbb állásban helyezzük be a 46 fedélbe, így közel lehet ahhoz a szekrény 71 oldala, fala, s magasan elhelyezett készüléket is kényelmesen kapcsolhatunk . A 46 fedélnek akkor is takarnia kell az áratnvezető részeket, ha nincs a készülékbe behelyezve 47 olvadóbetét. A 46 fedél véletlen kinyílását akkor két, a 46 fedél anyagából kialakított rugalmas 45 füllel akadályozhatjuk meg. Már említettük, hogy az egyfázisú modulelem multiplikálásával kialakíthatjuk a többfázisú készülékeket. Csak néhány kiegészítő szerel vényelem kell ehhez és a változatlan vagy csak kis mértékben illesztett modulelemek, így a háromsarkú készülék kedvező technológiával, olcsón készíthető. . « Függőleges elrendezésben a 8. ábra szerint két megfordított M alakú 86 tartóval és két — a tartóba rögzített, szigetelőanyaggal borított — áramvezető 87 sínnel lehet egybeépíteni az egyfázisú 88 készülékeket. Az egyfázisú 88 készülékek, vagyis a modulelemek egyik rugózó 89 érintkezőjét a vízszintes gyűjtősínhez való jobb csatlakoztathatóság érdekében a 8. ábrán feltüntetett alakúra lehet kicserélni, ezt az érintkezőt a 81 sínrendszerben lehet rögzíteni, amely így egyben mechanikai felerősítésre is szolgál, rögzítő csavarjaihoz — az ívoltókamra kis méretének köszönhetően — elölről dugókulccsal hozzá lehet férni. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy az esetleg meghibásodott modulelemet szemből szerelhető módon tudjuk kicserélni. A kábeles 82 bekötést alul alakítjuk ki. A fordított M alakú 86 tartók a modulelemek alatt aszimmetrikusan helyezkednek el. A 9. ábrán látható, hogy az áramvezető 97 sínek, a fordított M alakú 96 tartók és a gyűjtősínhez csatlakozó rugózó 99 érintkezők megfordításával a kábeles 92 bekötést felülről is meg lehet valósítani az egybeépített egyfázisú 98 készülékek csatlakoztatásához. Az ábrán még jelöljük a 91 sínrendszert. így három vízszintes irányú gyűjtősínnel tetszőleges alsó vagy felső betáplálásokat vagy leágazásokat készíthetünk azonos alkatrészek felhasználásával. Három fázis vízszintes elrendezésű összefogásánál a 46 fedélen kialakított menetes furatok révén a modulelemeket 103 és 104 pántokkal és 102 csavarokkal egymáshoz rögzítve elérhető, hogy mindhárom fázist egyetlen 49 kapcsolókarral, egyszerre tudjuk működtetni (10. ábra). Itt ugyancsak jelentkezik az az előny, hogy mindössze két új alkatrész, a 103 és 104 pántok beiktatásával jellegében más, újabb készüléktípust kaphatunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3