183842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hézagok tömítésére

1 183 842 2 A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a tökéletes hézagzárás, a jó tapadás, a függőleges helyzetben való fölhordhatóság együttes követelményét azáltal lehet eredményesen kielégíteni, ha megszüntetjük az építőanya­goknak a kapcsolatos helyre kifejtett hőelvonását. Ennek legegyszerűbb módja az, hogy a kitöltendő hézagnál talál­kozó építőanyagok közül legalább az egyiket előmelegítés segítségével a habanyag gyors megszilárdulása szempont­jából kedvező hőmérsékletűvé tesszük. Tekintettel arra, hogy az építőiparban az építőelemek nagy többsége szilikát bázisú anyag, pl. beton, ezek előme­legítése eredményesen megvalósítható, mivel az ilyen anyagok a velük közölt hőmennyiség tartós megőrzésére képesek. Külön kedvező az a körülmény, hogy a betonpa­nelok gyártása során azok megszilárdítása ún. mesterséges hőérleléssel történik. A gyártási technológia lehetőséget nyújt arra, hogy pl. fából vagy műanyagból készült nyílászárókat az elem hőér­lelését követően még a gyártó műben beépítsük helyükre. Vagyis akkor, amikor a panelok a hőérlelés során magába gyűjtött hőmennyiség tekintélyes részének még birtokában vannak. A felismeréshez tartozik az is, hogy a rést kitöltő hab­anyagba könnyűszerrel lehet töltőanyagokat és erősítő szá­lakat is bejuttatni, pl. oly módon, hogy azokat a habot alko­tó komponensek egyikébe belekeverjük. Emellett mód van arra is, hogy a töltő és/vagy erősítő anyagokat külön közvet­lenüljuttassuk a résbe, és az ott találkozzék a megszilárdu­landó alaphabbal. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti eljá­rás hézagok tömítésére, főleg nyílászáró szerkezetek és épí­tőelemek vagy épületszerkezeti részek közötti tetszőleges irányú, pl. függőleges hézagok megszüntetésére, különö­sen házgyári technológiával készülő térhatároló és térosztó szerkezetek nyílászáróinak az elemek meleg állapotában való hézagmentes beépítésére — melynél a hézag kitöltése a hézagot határoló szerkezeti anyagokhoz, pl. betonhoz, PVC-hez, fához stb. kölcsönösen jól tapadó utószilárduló anyaggal, pl. poliuretán habbal, poliizocianurát habbal, fenolhabbal stb. történik, a habot komponenseiből a föl­­használás helyén állítjuk elő, és túlnyomás segítségével, előnyösen töltőpisztollyal juttatjuk a kívánt helyére — azon alapul, hogy az építőelembe annak mesterségesen felmele­gített, pl. hőérlelést követő, de még 25 °C-ot meghaladó hőmérsékletű állapotában a nyílászáró tokját beillesztjük, az összeillesztés után legalább húsz percnyi várakozási időt iktatunk be, és ezáltal hőátadás útján a nyílászáró anyagát legalább 20 °C-ra fölmelegítjük, ezt követően a töltő­pisztollyal a hézag mentén végighaladunk, és a hézagba a tömítő habot bejuttatjuk, a hab megkötése után pedig adott esetben annak túlcsordult fölösleges részeit eltávolítjuk. A találmány szerinti eljárás további ismérve lehet, hogy a tömítő hab bejuttatása során a vízszintestől eltérő helyze­tű hézagok esetén a töltőpisztolyt a hézag mentén alulról fölfelé haladva mozgatjuk. A hézag kitöltése során annak mentén a töltőpisztollyal ismételten végighaladunk, és ezáltal a tömítő habot több ré­tegben készítj ük el. A tömítő hab anyagába szálanyagot, pl. 1 és 15 mm közötti hosszúságú üvegszálat keverünk. A szálanyag hozzáadásának egyik lehetséges módszeré­nél a szálanyagot a tömítő hab anyagát alkotó komponensek valamelyikébe keverjük bele. A hozzáadás egy másik lehetséges módjánál a szálanyagot külön vezetjük a töltő­pisztolyhoz, és annak közelében közvetlenül juttatjuk azt be a kitöltendő hézagba. Bármely lehetséges kiviteli módnál szükség esetén a tömítő hab anyagába kiegészítő és/vagy töltő anyagokat, pl. égésgátló adalékot, duzzasztott perlitet stb. keverünk. A találmány szerinti eljárás az ismert módszerekhez ké­pest számos előnnyel rendelkezik. Ezek közé tartozik, hogy az előregyártással összefüggő hőérlelés következté­ben az építőelemek olyan ún. „hulladékhővel” rendelkez­nek, amely a hűlés során a környezetbe távozik anélkül, hogy hasznosodnék. Elgondolásunk értelmében éppen ezt a jelenséget hasz­náljuk ki a tömítésre szánt anyag megtapadásának és köté­sének elősegítésére. Úgy találtuk, hogy a habanyag még a függőleges helyzetű résben is biztonságosan megmarad anélkül, hogy saját súlyánál fogva leesnék. Az építőelem hőtartalma nagy mértékben javítja emellett a tömítőanyag tapadószilárdságát is. Bebizonyosodott továbbá, hogy az építőelemnek a kör­nyezetet meghaladó hőmérséklete következtében a szokvá­nyosnál nagyobb habcellák alakulnak ki, a cellák közötti határoló falak pedig gyorsabban megszilárdulnak. A hé­zagtömítés művelete ezért sokkal gyorsabb és termeléke­nyebb, mint a hagyományos módszerek esetében. Mint­hogy pedig a cellák relatív össztérfogata is növekszik, ezért a rés kitöltéséhez kevesebb alapanyagra van szükség. Az építőelemek nagyobb hőmérséklete olyan szekundér előnyöket is eredményez, hogy a tömítendő felületek men­tén a gyártás során esetleg oda kerülő szennyeződések, pl. víz és/vagy olajfoltok, valamint a kizsaluzást megkönnyítő kenőanyagok vagy egyéb vegyszerek maradványai elpáro­lognak. Ezért a tömítő anyag tapadóképessége tovább javul. Az említetteken túlmenően a találmány szerinti mód­szerhez számos technológiai előny is fűződik. Kedvező, hogy a habosítás egyetlen műveleti lépésben történik, és ezért gyors, a habanyag pedig — mint láttuk — tetszőleges helyzetű és méretű hézagot tud hő- és hangszigetelő mó­don, valamint tökéletes folyadék- és gáztömörséggel kitölteni. Mód van arra is, hogy a tömítő habanyagot több rétegben hordjuk föl, a gyors szilárdulás miatt pedig a következő réteg hamar rávihető a megelőző rétegre. Előnyös továbbá, hogy a kitöltött hézag vegyszerálló, a tömítési eljárás pedig adott esetben teljesen automatizálható. A végrehajtás művelete a házgyári technológiába könnyűszerrel beiktat­ható, különleges eszközökre, műveletekre és gyártó­sablonra nincs szükség. Az eljárást szobahőmérsékleten is végrehajthatjuk, bár ilyenkor is célszerű járulékos hőközlés, pl. hőlégfúvóval való kezelés. Ez ugyanis a hézagtömítési művelet elvégzé­sét meggyorsítja, a kitöltő anyag tapadási tulajdonságait pe­dig javítja. A találmányt kiviteli példák kapcsán, rajz alapján ismer­tetjük közelebbről. A mellékelt rajzon az 1. ábra a műanyag ablakkeret beépítését, a 2. ábrakülönböző — pl. beton, fa, fém stb. — anyagok­ból készült gerendák és egyéb elemek közötti hézag tömítését mutatja. Az 1. ábrán látható (1) építőelem példaképpen egy ház­gyári épület betonból készült homlokzati panelja, amelybe sajtolt PVC profilokból összeállított (2) nyílászáró keretet erősítettünk be. A PVC profilok keresztmetszeti síkjában köztük és az (1) építőelem között mintegy tíz cm2 kereszt­metszetű (3) hézag alakult ki. Az előregyártott betonpanel (1) építőelem hőmérséklete az érlelő térből való eltávolítás után 50 °C volt. A (2) nyílás­záró keretét az (1) építőelembe beillesztettük, és rögzítet-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom