183840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás utószilárduló építőanyagok, különösen beton szilárdságának előrebecslésére
1 183 840 2 A vizsgálati eredményekben komplex módon nyilvánul meg az egyes betonalkotók minőségének hatása a beton szilárdságára, s erre egyetlen mérőszámként a betonszilárdságot kapjuk. A keverési aránynak természetesen minden keverésnél állandónak kell lennie. A tervezett szilárdsági tartományon túl eső eredmények (alul vagy felül) jelzik a beavatkozás szükségességét ; a beavatkozás célszerűen a cement tömegének megváltoztatásával eszközölhető. Az 5 órás vizsgálati eredmények 28 napos szilárdsági értékre való átszámításához receptúránként, cementfajtánként kell — az azonos körülmények között készített — próbatestek törési eredményeiből szorzószámot kialakítani. A találmány előnye, hogy olyan rövid — 8 órát meg nem haladó — idő alatt ad megbízható információt adott betonkeverék végszilárdságára, ami még lehetővé teszi a beavatkozást, vagyis a keverési arányok módosítását. Arra is mód van, hogy a cement minőségét állandó szinten tartva pusztán az adalékanyag-minőségváltozás betonszilárdságra gyakorolt hatását mérjük ki. A találmány szerinti eljárás elsősorban a telepített betonüzemekben, betongyárakban készített beton alkotóinak a szilárdságra gyakorolt komplex hatásának kimutatására alkalmas, de felhasználható építéshelyi frissbeton szilárdságának előrebecslésére is, feltéve, hogy a cementfajta és a minőség ismert. A találmány természetesen nem korlátozódik az eljárás fent ismertetett foganatosítási módjára, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos módon megvalósítható. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás utószilárduló építőanyagok, különösen beton 28 napos szilárdságának előrebecslésére, azzal jellemezve, 5 hogy a beépíteni szándékolt utószilárduló anyag komponenseiből keveréket készítünk, a keverékből pedig próbateste(ke)t állítunk elő, amelyeket 1,5—3,0 órán, előnyösen mintegy 2,0 órán keresztül pihentetünk, majd a próbatest(ek)et mintegy 1,0—2,0 órás időtartamon át — 10 telített gőzzel — fokozatosan 150—190 °C, előnyösen mintegy 180 °C hőmérsékletre hevítjük föl; a próbateste(ke)t legalább mintegy 1,Q órás időtartamon át telített vízgőzt tartalmazó térben a felhevítési 150—190 °C-os hőmérsékleten tartjuk, majd a próbateste(ke)t mintegy 1 5 0,5—1,5 órán, előnyösen mintegy 1,0 órás időtartamon keresztül szobahőmérsékletre, de legfeljebb mintegy 30 °C hőmérsékletre hűtjük le; a próbatest(ek)et eltörjük, és a törési eredmény(ek) alapján a 28 napos szilárdságot megbecsüljük. 20 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy a próbatest(ek)et a felhevítési műveletet megelőzően mintegy 50 °C hőmérsékletű térben pihentetjük (tároljuk). 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási 25 módja azzal jellemezve, hogy a felhevítési (izotermikus) műveletet nagynyomású telített gőztérben hajtjuk végre. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy az alkotókat labolatóriumban mérjük be. Ábra nélkül 3
